8. Fejezet

98 6 9
                                    

Auróra tisztában volt vele, hogy ez csak neki meg talán még Bellának kirándulás és a fiúknak ez a munkájuk. Ehhez próbált alkalmazkodni is, de nem volt egyszerű, mivel a három fivér is úgy kezelte ezt az egészet, mintha tényleg vakációzni jöttek volna.

Nick gyengéd érintése rántotta vissza gondolataiból a nőt. A barna szempár kíváncsian méregette, úgy mintha akkor látná először.

- Remélem Ausztrália is tetszeni fog. Ígérem nem falnak fel az emberevő kenguruk. – nyugtatta meg barátnőjét miután meglátta a félelmet arcán. Auróra csak akkor kapcsolt, hogy miért is hozta fel a kengurukat. Egyáltalán nem tőlük félt inkább attól, hogyan fogja venni, ha ő a színpad mögött bujkál, míg Bella a többi rajongóval együtt tombol. Félt attól, hogy megbántja a férfit és talán ez lesz az a húzása, ami teljesen kiborítja majd és Bellának igaza lesz.

- Amíg mellettem vagy nem félek a kenguruktól. – válaszolta olyan hangúlyozással, ami teljesen elbűvölte az énekest.

- Pedig ismersz, nem vagyok egy nagy vadász.

- De tanultál közelharcot majdnem négy évig. Csak jobban bokszolsz, mint egy kenguru. – győzködte már majdnem nevetve a nő.

- Kikérem magamnak az MMA volt és nem boksz, de egy olyan bazi nagy állat nem gondolod, hogy nagyobbat üt nálam?

- Értem sem? – kérdezett vissza játékosan. Szemei elkerekedtek és ajkát lebiggyesztette, mire Nicket elöntötte a szerelem. Néha nem értette mit szeret annyira a lányon, de az ilyen pillanatokban jött rá, hogy mi a szerelmük alapja. Bármit képes lett volna megtenni érte.

Válasz helyett lehajolt, majd lágyan megcsókolta. Auróra ajkai forró nyomot hagytak az énekes száján. Akaratlanul és közelebb lépett hozzá. Kivette kezéből a pezsgős poharat, majd a korlátra tette. Kezei közé zárta a lány arcát. Puha bőre és átható kék szemei drogként hatottak az énekesre. Tekintetük egymásba fonódott. Auróra ajkai résre elnyíltak. Becsukta szemeit és közelebb hajolt a férfihez. Hirtelen egy hangos csattanásra lett figyelmes. Kinyitotta szemeit, de Nick sehol sem volt. Ijedten körül nézett, majd meglátta, hogy Joe a karjánál fogva rángatta el öccsét.

- Bocsi Auróra, de Nicknek most mennie kell. Egy pillanat és visszakapod. – kiáltotta bocsánatért könyörgő arckifejezéssel. Nem értett semmit, de elnézve barátját elég sürgős lehetett.

- Bocsánat. – tátogta a legfiatalabb Jonas látva értetlenségét. Joe ujjai egyre erősebben fonódtak öccse alkarjára, ahogy maga mögött húzta. Megpróbálta kiszabadítani kezét, de bátya nem engedett szorításából. Szemében düh éles fénye csillogott, miközben maga elé motyogott. Ezt akkor szokta csinálni, mikor valami nagyon kiborította.

- Srácok minden oké? – tudakolta Kevin mikor elhaladtak a társaság asztala mellett. Henry rosszalló tekintete nem hatotta meg Joet ahogyan Stuart visszatartott nevetése sem.

- Igen, csak van valami mondanivalója Nicknek, amit nem szeretném, ha magában tartana. – válaszolta nyersen a férfi. Hangneme egy pillanatra még a fiatal énekest is megijesztette, de mikor meglátta Bella gonosz tekintetét félelme haraggá alakult át. Bármit is mondott neki az a hárpia biztosan csak egy része volt igaz. Mióta találkoztak arra játszott, hogy drámát szítson a csapatba. Meg kell hagyni nagyon jól csinálta, de azt csak remélni merte, hogy Aurórával nem kezdett ki és neki nem etetett be semmit.

Joe nagy erővel kirúgta útjukat álló mély vörös ajtót, ami visszacsapódva lábon vágta öccsét.

- Au. – fűzte hozzá felvéve testvére feszes tempóját. – Nem akarsz elengedni? Úgy lehet egyszerűbb lenne kinyitni az ajtókat. – alkudozott tovább. Hangja betöltötte az egész folyosót. Minden vendég, aki arra járt nagy szemekkel figyelte a jelenetet, de ez Joet egy percig sem zavarta.

Vakáció Jonas MódraWhere stories live. Discover now