Vakáció Jonas Módra

43. Fejezet (Auróra)

Egész autóút alatt Auróra azon volt, hogy néhány szó vagy mozdulat alapján megértse miről társalogtak elrablói. De próbálkozásai mind sikertelennek bizonyultak.

- Bocsánat, megtudhatom hová megyünk? - kérdezte a nő, de semmilyen reakció nem érkezett.

- Ki a főnökük? Önök a CIA-nak dolgoznak? Vagy egy helyi titkos kémszervezetnek? Olyanok, mint a Kingsman vagy az MI6? - próbálkozott tovább a nő, de a vége felé már csak saját magának mondta, hogy lefoglalja gondolatait.

- Roy! - kiáltott fel váratlanul, majd szélsebesen a vezető ülés mögötti kis ablakhoz tolta magát. - Ott hagytuk Royt. Meg fogják ölni. Azonnal vissza kell érte... - nem tudta befejezni, mert a maszkos férfi hátulról megragadta karját és visszahúzta maga mellé.

- Nem megy sehova csak a főnökhöz - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Auróra még is megpróbálta a lehetetlent.

- Nem fogom otthagyni a barátomat. Az én hibám lesz, ha megölnek egy gyereket - mondta, és szabad kezével oldalra rántotta az oldalsó ajtót. A sofőr azonnal fékezni kezdett, mitől nem csak Auróra de a mellette ülő férfi is neki zuhant az elválasztó falnak.

- Nǐ dàodǐ zài hòumiàn gànshénme? (Mi a francot csináltok ott hátul?) - kiáltotta hátra megállítva teljesen az autót a vezető.

- Jìxù zǒu! (Semmit, csak menj tovább!) - válaszolta a maszkod, visszatartva a menekülő Aurórát. - Xiànzài! (Most!) - tette még hozzá, de a nő már kint volt az autóból. Kirántotta kezét a szorításból és futásnak eredt. Nem nézett hátra, bár nem is volt rá szüksége, mert hallotta, hogy fut utána az idegen kardos fickó. Fogalma nem volt hol van, vagy merre kéne mennie. Csak futott előre teljes erejéből. Egyik elágazás jött a másik után. Lába kezdett fájni, de nem mert megállni még csak lassítani sem. Tüdője égett és szíve hevesen kalapált. Vérében tombolt az adrenalin mitől sokkal erősebbnek és gyorsabbnak érezte magát. Egyszer csak meglátott egy sötétebb sikátort. A filmekből tanulva tudta, ha befut egy ilyen szűk helyre abból semmi jó nem sülhet ki, de a vérében lévő rengeteg epinefrinnek hála azt gondolta most simán a földre tud vinni akár egy nindzsát is. Befordult és elbújt az egyik szemetes mögé. Ahogy leguggolva hátát neki vetette érezte ahogy ruhájába beleragad valami. Orrát förtelmes bűz környékezte meg. Tenyere izzadni kezdett mitől csak még rosszabb lett. Szíve fülében lüktetett, mitől nem is hallotta heves lihegését.

- Ne fusson el kérem! - lépett ki a sötétből a maszkos alak. Auróra hátra ejtve fejét felsóhajtott.

- Rendben, de akkor válaszolnia kell a kérdéseimre és biztosítania kell, hogy visszamegy valaki és megkeresi Roy Walkert! - alkudozott a nő látva, hogy nem akarja őt bántani. Nem értette nagy bátorságát, de csak örült neki, hogy nem reszket úgy, mint egy nyárfalevél az augusztusi viharban.

- Ha visszajön velem az autóba, mindent megmagyarázok, meg persze küldök két embert a kikötőbe - csúsztatta vissza aranyozott kardját a férfi a hátán lévő hüvelybe. Auróra bólintott, felállt és követve a fickót visszasétáltak a furgonhoz. Útközben valóban felhívott valakit a férfi. Bár nem értette mit mondott neki, de parancsoló hangjából ítélve csak Roy ügyében intézkedhetett. Most már nem belökték, hanem hagyták, hogy magától szálljon be. Ahogy az imént is beült mellé a nindzsa is, behúzták az ajtót és újra elindultak.

- A nevem Lung Gang. Az Arany Sárkányoknak dolgozom. Nem tudom mennyit tud a helyi maffiákról, de mivel kiderítette hol és mikor rakodnak a medvék úgy hiszem eléggé képben van - kezdett bele a férfi lehúzva maszkját. Auróra nem gondolta volna, hogy a fekete anyag ilyen fiatal arcot rejt. Alig lehetett több húsznál. Mandula alakú, csokoládé barna szeme csillogott az adrenalin utóhatásától. Ezzel ellentétben Auróra úgy érezte magát, mint aki már egy hete nem aludt.