Vakáció Jonas Módra

4. Fejezet

A pizza finom illata lengte be az asztal körüli teret. Az ételt vastagon vörös paradicsom szósz, kukorica és szalámi lepte el. Tésztája vékony volt ropogós széllel. Pont úgy, ahogyan Auróra a legjobban szerette. Vele szemben Nick egy tálról steaket evett és közben magyarázott. Részletesen kielemezte miért volt szörnyű Bellával énekelni és ilyenekbe soha többé nem fog belemenni, nem mintha most lett volna választása.

- Egyszerűen annak a csajnak a fejében teljes a káosz, mikor mondtam, hogy énekelje feljebb, nem lejjebb énekelte? Nem értette Stuart jelzéseit és még csak azt sem hallotta mikor megpróbáltam improvizálni, hogy izgalmasabb legyen. Ő a betanultak szerint énekelte tovább. Nem értem Henry, hogyan karolhatta fel! – mondta, majd egy újabb falatot vett le villájáról. Auróra mosolyogva megforgatta szemeit.

- Kivülről nem lehetett annyira hallani. Lehet ez már Stuart műve, de eskü inkább te hallatszottál hamisnak és nem ő.

- Ez komoly? Most az ő pártját fogod? Mi történt a régi Aurórával? Kérem vissza a barátnőm! – emelte kezét a lány homlokának, mire ő hangosan felnevetett és elhúzta fejét.

- Bocsánat. – mondta megadón. Kiült arcára egy bűnbánó mosoly. Nem értette Nick hogyan tudott ilyen önfeledtül mesélni, nevetni és beszélgetni. Auróra egyre rosszabbul érezte magát, a nagy kérdés óta. Folyamatosan azon agyalt, miért is utasította vissza pontosan. Hiszen, ha igent mond minden reggel erre a gyönyörű mosolyra kelhetne. Még is volt benne egy rossz érzés, ami visszahúzta. Ami folyamatosan azt suttogta fülébe, hogy nem szabad megtennie. Ez már túl nagy lépés lenne. Minél többet agyalt rajta egyre inkább elbizonytalanodott benne mennyire is szereti pontosan a férfit.

A kétkedését Nick is észrevette és bátorítón megfogta apró kézfejét.

- Ha még mindig ezen az összeköltözésen gondolkodsz, mondom nem kell. Csak egy ötlet volt. Semmi több. Nem fogok egy életre megsértődni csak mert nem akarod a hülyeségeimet hallgatni állandóan. – mondta egész halkan. Hangja még is megnyugtató volt. – Lesz még lehetőséged igent mondani. – kacsintott rá ravaszul, mire végre a lány is egy óvatos mosolyra húzta száját. Egy pár perces csend állt be, de egyáltalán nem érezték kínosnak. Sőt Auróra még örült is neki, mert volt ideje lecsillapítani a mellkasát feszítő bűntudatot. Igaz, hogy Nick azt mondta nincs semmi baj nem tudott belenyugodni, hogyan volt képes ilyen gyorsan túl lépni rajta és úgy viselkedni, mintha el sem hangzott volna a kérdés.

- Mi a baj? – nézett fel Nick. A barna szempárban aggodalom csillogott. Nem volt jó szomorúnak látni barátnőjét.

- Nick, mi lenne, ha... - kezdett bele villájával a pizza szeleteket löködve, de nem tudta befejezni, mert ismét elszállt minden bátorsága és meggondolta magát. – mindegy. Hagyjuk.

Még ő sem tudta mit is akart mondani pontosan. Csak egy pillanatig érezte elég bátornak magát, de amint belegondolt a dolgokba megijedt újra.

- Szerintem felejtsük is el, hogy megkérdeztem jó? Csak hirtelen felindulás volt. Nagyon idegesített az a csaj és meg akartam neki mutatni, hogy abszolút nem érdekel. Szóval nyugi. Nincs semmi baj. – hajolt át az asztal felett, hogy megcsókolja szerelmét, aki hagyta magát. Jól esett neki a férfi gondoskodó érintése. Érezte, ahogyan kissé megnyugszik és újra tud más dolgokra is gondolni a délutánon kívül. Ahogy már éppen mesélni szeretett volna neki valamit megcsörrent Nick telefonja és inkább nem kezdett bele.

- Csá. Mondd! – köszönt bele. Egyből tudni lehetett, hogy Joe hívta mert csak vele szokott ilyen hangsúlyozással beszélni. Auróra csendben bevett szájába egy darabot pizzájából és közben folyamatosan barátja arcát figyelte. – Ez remek ötlet, majd megbeszéljük. Kösz. Csá. – szakította meg a vonalat, majd visszacsúsztatta fehér iphoneját.

- Mi olyan jó hír, hogy ennyire vigyorogsz? – kérdezett rá a történtekre Auróra.

- Joe volt olyan jó fej, hogy miután elmentünk kitalálta mi lenne, ha eljönnél velünk az Ázsiai turnéra? Arra gondolt, hogy így belekóstolhatnál az együttélésbe és nem kéne több hónapig külön kontinensen sem lennünk.

- Ez egy nagyon jó ötlet. – mondta izgatottan. Ezzel egy önelégült mosolyt csalva Nick arcára. Egy része még mindig félt együtt lenni folyamatosan Nickkel, de elnyomta magában. Hiszen nem mindennap kapott egy olyan ajánlatot, hogy menjen el a barátjával egy koncert sorozatra Ázsiai legszebb városaiba.

- Remek. Akkor holnap indulunk elvileg, és... - nem tudta befejezni, mert a lány félbe szakította.

- Nem akarsz ma nálam aludni? Amolyan fájdalomdíj a délutániért. – ajánlotta fel kedvesen. Teljesen fel volt pörögve. Legszívesebben azonnal felhívta volna Scottot és Lisát, hogy elújságolja nagy hírét, de mikor rájuk gondolt beugrott, hogy csak úgy nem hagyhatja itt a munkáját és legjobb barátját több hónapra. Az teljes képtelenség.

- Most komolyan csak ezért? – akadt fent a mondat lényegén viccelődve Nick, de mikor meglátta barátnője arcát lelohadt mosolya. – Nem azért mondtam, csak poén volt. Ne sértődj már meg. – mentegetőzött azonnal. Azt hitte, hogy ez volt az oka, de mikor Auróra megrázta fejét összezavarodott. Értetlenül meredt a lányra. Az elmúlt hónapokban nagyon ritka volt, hogy ennyire gondterheltnek látta.

- Csak eszembe jutott, hogy nem mehetek el. Hiszen ide köt a munkám és csak úgy nem mehetek el itt hagyva Scottot.

A válasz hallatán Nick megkönnyebbülve felsóhajtott. Azt gondolta sokkal nagyobb baj van. Már majdnem nevetett, de bunkóságnak érezte volna kinevetni.

- Ez megoldható. Vagyis már megoldottuk. – Auróra elképedve figyelt. Hogyan lehetséges az, hogy ők mindent el tudnak intézni és még hozzá ilyen simán. Meddig érhet el Henry keze? – Mivel a kedves menedzserünknek nagy sör pajtija a te közvetlen főnököd és megbeszélte vele a dolgot még mielőtt rábólintottál volna, mert gondolta, hogy tetszeni fog az ötlet.

Teljesen igaza volt, hiszen majd kiugrott a bőréből a lány. Alig bírta már kivárni, hogy következő nap reggelén induljanak.