Vakáció Jonas Módra

2. Fejezet

A stúdió épülete egy egyszerű pár szintes ház volt Los Angeles szívében. Auróra egész könnyen megjegyezte, hol van és hogyan tudja a leggyorsabban megtalálni barátját. Szinte már gondolkodás nélkül fordult egyik folyosóról a másikra, miközben végig telefonját nézte. Belépett a liftbe, majd megnyomta a hármas számot a panelen és a falnak dőlve várt. Fülében egy fekete fülhallgató volt, aminek segítségével vissza tudta nézni a délelőtti tudósításukat. Elégedett volt a produkciójukkal. Szinte minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Olyan sokszor nem is botlott meg a nyelve, de még azon csiszolnia kellett, hogy ne másra figyeljen és tekintetét folyamatosan a kamerán tartsa, mert az furcsán nézett ki, mikor elpillantott Scott mellett Nickre.

Éles csengetés jelezte, hogy a lift megérkezett a kívánt magasságra. Eltette telefonját, ellökte magát a faltól és elindult a fényes folyosón. A falakon különböző lemezek lógtak üveg keretek mögött és mindegyik alatt ott díszelgett a készítő neve, valamint az album címe és kiadási évszáma. Az unalmas órái alatt, mikor Nickre kellett várnia volt ideje mindet szemügyre venni. Akadtak köztük kifejezetten érdekesek, mint például a One Direction egyik albuma, de egyik kiszögelésben észrevette eldugva a régi The Beatles kis lemezét is. Nick megígérte neki, hogy majd körbe vezeti, de azóta nem volt valami sok ideje rá, így a fölösleges óráiban egyedül körbe vezette magát. Menetközben zsebébe rejtette fülhallgatóját és kezét mellé dugta. Nem érezte magát jól, ha kezei céltalanul csak lógtak mellette. Valahol azt olvasta, hogy ez a szégyenlősség egyik jele, de máshol meg azt mondták, hogy csak szimplán jól esik, ha valami alulról tartja az ember kezét, mert így kisebb súly nehezedik a vállra. Az utóbbinak nem látta sok értelmét, hiszen mindenhogyan a válla tartja meg.

Ahogyan egyre hangosabban hallotta a fiúk énekhangját tudta, hogy egyre közelebb ért. Épp az első közös számukat énekelték el újra.

Egy balek vagyok neked. Egy szót szólsz és bárhová elmegyek vakon. Egy balek vagyok neked. Bármilyen útra térsz tudod, hogy megtalálsz.

Auróra belépett és végig nézett rajtuk és egy mosollyal köszönt barátjának. Nick intett kezével, így sikerült meglöknie a mikrofont, amit végül Joe kapott el. Lába beakadt Kevin gitárjának zsinórjába, ahogyan ellépett, hogy megfogja az állványt. A lendülettől kirántotta a kábelt hangszeréből. Ezt egy éles sípolás követett, majd Kevin méltatlankodó káromkodása. Nick elesni készülő bátyja felé nyúlt, és megragadta ruhája ujját. Így sikeresen megtartotta egyensúlyát és megmentette a becsapódástól, ami még nagyot szólt volna, mert pont mellette volt Nick dobfelszerelése. A menedzser, valamint a hangmérnök rémült arccal várták a baleset végkimenetelét, ezalatt Auróra megpróbált nem hangosan nevetni. Nem is Nick lett volna, ha nem löki le a mikrofont.

- I'm a sucker for you! – énekelte bele Nick végül a megmentett mikrofonba, ami csak hab volt a tortán Aurórának.

- Jó napot! – köszönt nevetve Henrynek és a mellette lévő dolgozónak. Kezét csípőjén tartotta és szemöldökét összehúzta. Látszott rajta, hogy egy ideje már nyüstöli a fiúkat, de nagy eséllyel sikertelenül. A technikus kezeire támaszkodva előre dőlt a keverőpultra és onnan próbálta felmérni a károkat, amiket még a rendrakás közben okoztak a testvérek.

- Szerbusz Auróra. Bemutatom a Jonas csapat új tagját Stuartot. Ő felelős azért, hogy a turnékon és minden felvételen jól szóljanak ezek a... - kis szünetet tartott, míg végig nézett a fiúkon. Joe még mindig a gitár zsinórját próbálta leszedni lábáról, míg Kevin a hangszert nézegette, hogy nem ment-e tönkre. Ez alatt a legfiatalabb Jonas a mikrofon kábeleivel szenvedett, amit sikerült összetekerniük a gitáréval. – Nem is tudom mit mondjak rájuk. Már vagy három órája próbálunk felvenni négy darab 3 és fél perces számot, de olyanok, mint az óvodában. Ha nem Nick akkor Joe, ha nem Joe akkor Kevin bénázik el valamit. – masszírozta fáradtan sóhajtozva homlokát.