Vakáció Jonas Módra

49. Fejezet (Nick)

Az egész épületben hemzsegtek a rendőrök annak ellenére, hogy lassan éjfél volt. A bejárattal szembeni porta mögött három hölgy ácsorgott monitorjukra ragasztva tekintetüket. A váró olcsó, műanyag székein különböző emberek ücsörögtek. Egyes ujjaikat tördelték, mások teljes érdektelenséggel számolták a mennyezeten lévő piszok foltokat. Aztán ott voltak még a rendőrök, akik elfoglaltságot tettetve itták kávéjukat a porta mögötti széles helyiségben. Asztalaik roskadoztak a papírpiramisok súlya alatt.

Nick odalépett az egyik kis hölgyhöz, aki haját egy kontyba fogva kötötte hátra. Orra hegyén kerek szemüvege ült. Vékony ujjai halvány sárgás festett körmökben végződtek. Sápadt, világos bőre fiatalságáról árulkodott, de sötét kék rendőr egyenruhája miatt jóval idősebbnek hatott.

- Jó estét! - köszönt megelőzve a nőt Nick.

- Jó estét uram! Miben lehetek szolgálatára? - Úgy formálta szavait, mint egy angol kastélybéli komornyik. Még az akcentusa is hasonlított hozzá.

- Ellopták az autómat és szeretném, ha megtalálnák. Egy fekete furgon volt ezzel a rendszámmal - nyúlt zsebébe, de rájött, hogy Roynál van a cetli. Felmutatta mutatóujját időt kérve, míg hátrafordult a fiúhoz, és elkérte a papírt.

- Parancsoljon! - csúsztatta végig az asztalon. A nő óvatosan maga felé fordította és sebes mozdulatokkal gépelni kezdett. Pár percig semmi nem történt, majd megjelent egy másik rendőr. Egy férfi és az énekes mellé állva megígérte neki, hogy mindent megtesz az ügy érdekében, majd felajánlotta, hogy akár még a váróban is megvárhatják, mert biztos benne, hogy még az este folyamán megtalálja az autót. Nick tiszteletteljesen megköszönte és leült a legkényelmesebbnek tűnő székre. Ahogy hátra dőlt, hangos nyikorgással adta meg magát a támla, de nem tört el. Roy hasonló módon járt, mikor helyet foglalt az énekes mellett.

Hosszú percekig némán ültek egymás mellett. Nick a rendőrség folyamatos változását figyelte. Az ide-oda mászkáló férfiakat és nőket. A bilincsben vezetett bűnözőket és az aggódó vagy éppen dühös hozzátartozókat.

- Ki volt ez a fickó az előbb? - szólalt meg végül Roy. Fogalma sem volt mióta számolta a mennyezeten lévő foltokat, de nem bírt tovább hallgatni.

- Shen? - nézett rá Nick. A fiú bólintott. - Egy régi ismerős az egyetemről.

- Ennyi? - vonta fel bal szemöldökét válaszokat követelve. Nem kellett sokáig így ostromolnia az énekest.

- Nem valami fényesen váltunk el, mert... - itt elhallgatott, és nem akarta folytatni. De végül nem bírta tovább állni Roy akaratos, követelőző tekintetét. - Mert lenyúlt a csajom. - Erre a fiú hangosan felkacagott magára vonva majdnem mindenki figyelmét a váróban. - Nem volt akkor olyan vicces. Azóta összeházasodtak és elvileg van két gyermekük - folytatta az énekes.

- Ő volt Ashley?

- Nem dehogy. Neki sokkal szebb neve volt. Ashley az egyik tanár volt az egyetemen, akinek a nevét, ha kiejtjük tudjuk, hogy nagyon nagy bajban van a másik. Ez a tanárnő vagy négyszer akart meghúzni egy tanév alatt - idézte fel a csodás pillanatait életének, mikor görcsölő gyomorral toporgott a professzornő irodájában a kirúgásra várva.

- Négyszer? De az lehetetlen? Mit kellett művelned ahhoz, hogy négyszer is meg akarjanak buktatni a kettő helyett? - nevetett fel újra Roy.

- Ezt inkább hagyjuk. A lényeg az, hogy ő egy amolyan vészhívó lett. Azóta egyszer lett még használva a ma estén kívül. Akkor ő hívott Los Angelesből, hogy segítsek neki bejutni a Tesla üzembe, mert a fia nagy álma volt, hogy bemehessen egybe és találkozzon Elon Muskkal.