Sanghaj színei betöltötték az egész hotelszobát. Nick egy hatalmas üveg ablak előtt állt, nézve a lába elé táruló várost. Abból a magasságból az utca emberei aprócska pontok voltak, az autók lámpái összemosódtak egyetlen csíkká. Az egész tele volt élettel. Zajos volt, fényes és folyamatosan változott, mint egy átlagos nagy város. A férfi még is úgy érezte, mintha az egész egy ismétlődő felvétel lett volna, mintha bent ragadt volna egyetlen pillanatban. A folyót nézve úgy tűnt, minthogyha ugyan az a hajó ment volna el újra és újra, az utakat ugyan azok az autók szelték át és a járdán sétálgató emberek is csak mentek előre, de sosem érték el céljukat. Az egész világ egy végtelen mókus keréknek látszott, amiben Nick volt, aki nem tudott kiszállni a körforgásból.
Egyszer csak elhomályosult minden az ablakon lefolyó víztől. Az égen szikrázó villámok versenyeztek egymással, egyre nagyobb zajt csapva. A város összefolyt és már csak saját tükörképét látta maga előtt az énekes. Arca nyúzott volt, szemei fáradtságtól összeszűkültek. Bőre sápadt volt és haja kuszán állt.
Minden eltelt másodpercben csak Aurórára tudott gondolni és arra, hogy már nincs ott mellette. Majd ismét feltette magának a kérdést: Miért?
Elővette farzsebéből telefonját, aztán ismét megpróbálta felhívni a lányt. De megint csak az éles sípolást, majd az idegen magyarázását hallotta. Egyszer csak felemelte kezét és erősen eldobta a telefont. Az hangos csattanással ért földet valahol az előtér padlóján. Nick egész teste forrongott. A harapás tenyerén a kelleténél is jobban égette kezét, mitől ujjai zsibbadni kezdtek. Szíve hevesen vert, légzése felgyorsult és legszívesebben magából kikelve kiabált volna. De végül csak leült ágya szélére. Kezével végig szántott haján, egy sóhaj kíséretében. Végezetül pedig behunyt szemmel hátra dőlt.
Egyik percben halk léptek közelítettek felé. Kinyitotta szemét, a szobát beterítő fényesség megvakította. Kezét arcára ejtette, mire Kevin hangos nevetését hallotta meg. Hunyorogva bár, de felnézett rá, majd összehúzta szemöldökét.
- Mi van? - kérdezte, miközben oldalára fordulva feltolta magát ülésbe.
- Semmi, semmi - legyintett bátyja, majd lehuppant a fiatal énekes mellé az ágyra. Nick homloka ráncba ugrott és kitartóan nézte testvérét. Tudta, hogy nem sokáig fogja bírni a "csendkirályt", mert már korábban is alkalmazta Kevin ellen ezt a technikát, ha valamit nem akart elmondani neki elsőre.
- Tudod, néha olyan mintha melletted egy brazil szappanoperába csöppennék - kezdett bele elnézve az ablak felé az idősebb Jonas. Tekintete megállapodott az Oriental Pearl színes fényű tornyán.
- Miért is? - dőlt vissza nyögve hátára Nick.
- Mert a te életed egy hatalmas káosz, - még mielőtt folytathatta volna öccse fájdalmasan felnevetett, majd elfordult a nappali irányába hátát mutatva ezzel testvére felé.
- A lányok jönnek és mennek Nick, de a végén úgy is megtalálod az igazit - nézett vissza a gyerekesen duzzogó énekesre Kevin.
- Nekem ő volt az igazi - suttogta orra alatt úgy, hogy testvére ne hallja meg. Ahogy kimondta torkában elszorult és alig tudott levegőt venni. Szeme sarkát könnycsepp kezdte égetni, de még mielőtt bátyja észrevehette volna letörölte, azután felállva ágyáról kiment a konyhába. Kihúzta az egyik széket és ahelyett, hogy leült volna inkább csak rátámaszkodott támlájára. Ujjai remegtek, és száján át vette már a levegőt. Nem akarta kimutatni mit is érez pontosan, de nehezebb volt elrejtenie, mint hitte. Felnézett a mennyezetre, majd elengedve a széket lerogyott a hideg padlóra. Hátát neki döntötte az egyik szerkénynek, és végül átkarolta felhúzott térdét.
أنت تقرأ
Vakáció Jonas Módra
العاطفيةMi történne ha egyszer csatlakozna a Jonas Brothershez egy potyautas Auróra With személyében? Jobban belegondolva semmi. De mi lenne, ha menetközben elhagynák ezt a plusz egy főt? Érdekel hogyan lehet elveszni egy kínai városban, hogy aztán kiköss...
