Vakáció Jonas Módra

30. Fejezet (Auróra)

Auróra a hátsó ajtó takarásában ácsorgott és szemével követte az eseményeket. A fülledt levegőjű sikátorban két férfi állt a földre térdeltetve egy harmadikat. A forró aszfalton támaszkodó ember megállás nélkül hadart valamit kínaiul, miközben kezeit összeszorította. A nő egyre inkább érezte, hogy neki semmi keresnivalója nincs ott, de nem tudta ott hagyni a látványt. Meg sem fordult fejében, hogy közbe lépjen sokkal inkább kutatási célból maradt ott. Eddig csak filmekben volt tanúja megfélemlítésnek, ami a maffiához is kapcsolódhatott. Pont amire neki is szüksége volt, hogy végre megértse mi történt azzal a két személlyel a repülőbalesetben. Szeretett volna közelebb jutni, hogy láthassa a támadók arcát, de megcsúszott cipője a nyirkos küszöbön. Csikorgó hangjára a fegyveresek felé fordultak. A nő hátralépett, és lélegzetvisszafojtva hallgatózott. Szíve hevesen vert, légzése egyre szaporábbá vált. Várta, az egyre közeledő lépteket. Már látta maga előtt, ahogy a kapucnis férfi megragadja karját és kirángatja a térdelő ember mellé. De ehelyett csak egy újabb kérdést szegezett az egyik a földön lévő felé. Auróra kifújta a levegőt, majd leengedte vállát. Ez volt az a pont, mikor úgy döntött, hogy ennyi elég volt a maffiából. Rájött, hogy a reptéren sokkal nagyobb biztonságban van, megfogadva az őr tanácsát. Vett egy mély lélegzetet, megfordult és elindult vissza a konyhába, de váratlanul elsült egy fegyver, mit hangos sikítás követett. Auróra egy pillanatra megállt. Fogalma nem volt mit kéne tennie. Ereiben megfagyott a vér, ahogy képzelete szeme elé vetített egy lehetséges képet a sikátorról. Még mielőtt mérlegelt volna megfordult, és kirohant az ajtón a sikátorba. Csak akkor vette észre mit csinál, mikor már kint állt farkasszemet nézve a támadókkal. Az ajtó mögötti bátorsága elillant és már csak egész testére átterjedő, maró félelmét érezte.

- Nǐ shì shuí? (Ki vagy te?) - engedte le pisztolyát a vezető. Auróra úgy érezte megszólalni sem bír, még is megemberelte magát.

- Nem értem mit mond, mert nem vagyok idevalósi. De, ahonnan én jöttem elítélendő az, amit maguk csinálnak.

Közben szeme a fegyveresről, a lefogott, fiatal lányra siklott. Hosszú fekete, haja kócosan omlott vállára. Szemei vörösek voltak és arca égett a dühtől. Kezével folyamatosan kapálózott. Próbált szabadulni egy, magas, robosztus alak markából, kinek rövid fekete haja és apró tekintete a nő eszébe juttatta a kínai maffiáról írt krimiket.

- De az már nem, hogy a katonákkal végeztetik el a mocskos munkát - szólalt meg újra a fegyveres angolul. Auróra felé kapta fejét. Hunyorognia kellett, de egyre jobban kirajzolódott a férfi külsője a sárgás félhomályban. Jóval magasabb volt a nőnél. Fekete bőrdzsekije rátapadt karjára, míg pisztolyát, sötét katonai nadrágja derekához szorította. Arcát elfedte az utca sárgás homálya és kapucnija árnyéka. Tett egy lépést a nő felé, mire ő hátrálni kezdett egészen addig, míg bele nem botlott egy másik férfibe. Ő volt az, aki a földre nyomta az étterem tulajdonosát és sakkban tartotta a felé szegezett vörös-fekete katanájával. Auróra kilépett előle, majd a sikátor fala felé menekült tovább. Mikor már nem volt hova lépnie megvetette lábát és megjátszva bátorságát belenézett a katona szemébe.

- Szóval maga amerikai - mondta végül a riporter, mire a férfi felhorkantott.

- Maga meg egy igazi zseni.

Auróra légzése felgyorsult, gondolatai pedig egyre hangosabban kiabálták, a menekülési tervet, de ennek ellenére egy tapodtat sem mozdult. Próbált értelmes megoldást találni arra, hogyan segítsen a két ártatlanon, mikor hirtelen eszébe jutott egy remek ötlet. Tekintetét a lány felé fordította, majd elmosolyodott.

- Mit keres egy amerikai katona Kínában a maffia kidobó embereként? - kérdezte közelebb lépve a férfihez Auróra.

- Amit egy amerikai ripacs barátnője egy sötét sikátorban beleütve az orrát olyanba, amihez semmi köze - vágott vissza felemelve az állát a fegyveres. Ez volt az, amit nem kalkulált bele a tervbe a nő. Hogy valaki felismeri. Meglepettsége elég nyilvánvaló lehetett, mivel a férfi vigyorogva elnevette magát.