Vakáció Jonas Módra

35. Fejezet (Auróra)

Auróra kezébe vett egy fehér műanyag tányért, majd átnyújtotta a pult fölött egy középkorú hölgynek. Ő aprót bólintott és már ment is finoman illatozó ételek felé. Ez így ment napok óta minden délben, kivéve mikor Mr. Wong megkérte, hogy segítsen neki a takarításban vagy a mosogatásban. A hosszadalmas folyamatnak a kis Mayleen vetett véget, mikor belépett az étterem ajtaján. Arca teljesen kipirult, mert egészen idáig futott a jó hírekkel. Meglátva Aurórát köszönés nélkül végig szökdelt a zsúfolásig telt asztalok közt, majd bebújt a kiszolgáló pult mögé. Leengedte piros iskolatáskáját az egyik szekrény elé, de figyelt rá, hogy ne legyen útban a kiszolgálás közben.

- Van egy nagyon jó tippem, hol kérdezhetnénk rá a medvékre, és nézd mit szereztem neked - húzott elő táskája mélyéről egy fekete fényképező gépet. Auróra egy pillanatra hátat fordított a vendégeknek, kezébe vette a készüléket. Szeme elé emelte, hogy jobban szemügyre vehesse. Lencséje kissé meg volt karcolódva, gombjai megkoptak, de ránézésre működőképes állapotban volt.

- Ez tökéletes lesz köszönöm. Honnan sikerült ilyet kerítened? - kérdezte végül átölelve a kislányt.

- Az egyik osztálytársam adta el, mert ő vett egy másikat és ez már nem kellett neki - dicsekedett vele Mayleen.

- Köszönöm, de ezért te fizettél? Mennyit? Kifizetem neked! - ajánlotta fel a nő.

- Dehogy. Nem kell köszönöm. Amúgy sem tudnám itt felváltani a dollárt jüanba. De nem is ez a fontos - húzott maga alá egy széket a lány, majd maga elé vette egyik füzetét és elkezdte megírni leckéjét.

- Szintén a suliban hallottam, ahogy két tanár beszélt a medvékről. Azt mondták, holnap este nem kéne kimenni az utcára, mert ha a sárkányok megint rajtuk ütnek abból komoly bandaháború lehet - mesélte úgy, mintha csak egy átlagos iskolai napot mutatott volna be. Auróra kezdte egyre jobban kívülállónak érezni magát. Náluk annak ellenére, hogy a világon az egyik legszabadabb országban élt, nem mert volna az iskolában a maffia ügyeiről beszélni.

- Erről én is hallottam ifjú hölgy! - szólalt meg angolul az egyik sorban álló férfi. Auróra és Mayleen egyszerre fordultak felé. Ruhája koszos volt, de finom illatú. Arca már ráncosodott, de szemében ott égett fiatalságának megmaradt tüze. Kezén ujjnélküli kesztyűt viselt, míg rövid, fekete haját egy kalap alá rejtette.

- Bocsánat, hogy közbe szóltam. Nem akartam megzavarni a beszélgetést - sütötte le tekintetét, mire a két lány egymás szavába vágva próbálta beszédre bírni a férfit.

- Mondja csak!

- Nem zavar! Kérem folytassa!

A vendég egy darabig kérette magát, majd mikor már nem állt előtte senki rátámaszkodott a pultra és mesélni kezdett.

- Van egy kocsma innen pár sarokra. A Majd Holnap. Ott szoktak tanyázni a skarlát medvék emberi. Nem régiben én is arra jártam és gondoltam beugrok egy italra. Amikor ott üldögéltem a pultnál és a csapossal épp a kis bolt bezárásáról beszéltünk, meg arról a sok kilakoltatásról, ami most van - észrevette, hogy kissé elkalandozott így vett egy mély levegőt és visszatért a lényegre. - Szóval ott voltam, s pont mellém ült le két pasas. Az egyik elég nagy darab volt és alig beszélt, többnyire csak bólogatva hallgatta a másikat. A másikat, akinek furcsa akcentusos kiejtése volt és néha idegen szavakat szőtt a mondataiba. Az arcát nem láttam, mert kapucni meg sültössapka volt rajta.

- Ez biztos Carter lehetett - nézett a lányra Auróra.

- A másik pedig a verőembere Ju - fejezte be a nő mondatát Mayleen, mire a mesélő férfi csak bólintott.