Chica

9.

Miután becsengettek, konkrétan a tanár előtt estek be a terembe a fiúk. Szépen sorban bejöttek. Zack, aztán Tomy és legvégül pedig Jack. Ennyit arról, hogy mindenki itt van. Épp akartam kérdezni Jacket, hogy hol hagyták a szépfiút, de sajnos Lily megelőzött.

-Hé Jack, Cameron hol van?

-Nem tudom, valamiért reggel hamarabb lelépett mint ahogy mi felébredtünk.-vonta meg a vállát. Lil még akart valamit kérdezni, de nyitódott az ajtó. Vagyis helyesbítek kivágódott az ajtó. És belépett rajta Piton professzor...nem csak viccelek. De tényleg hasonlított rá egy kicsit, ugyanis ugyanúgy beszáguldott a tanár, mint a filmben Piton. Egy kb 30-35-ös éveiben járó férfi, barnás-fekete haj, elég magas, vékony emberről van szó, ráadásul még olyan hosszú kabát is volt rajta. Mondom és, hogy Perselus Piton!

-Jó reggelt mindenkinek! Látom vannak újoncaink. A nevem Bocska Oliver. Kémia tanár vagyok az iskolában, azonban emellett még van matematika végzésem is. Nem szeretem az olyan diákokat, akik nem készülnek az órámra. Írásbeli röpdolgozatokat nem fogunk írni, azonban felelések lesznek. Természetesen a témazárókat be fogom jelenteni előre a szabály szerint. Kérdés?- hát ezt gyorsan lezavarta.- Kérlek titeket mutatkozzatok be, mondjatok magatokról pár dolgot.-gyorsan összenéztünk Lilyvel.  nagyon nem szereti kezdeni a dolgokat szóval magamra vállaltam ezt a feladatot. Szépen lassan felálltam, majd nekikeztem  mondandómnak:

-A nevem Szántó Stella, 15 éves vagyok, egészen eddig magántanuló voltam. Szeretek táncolni, amikor szabadidőm van akkor olvasni (és edzeni, esetleg megölni pár tagot...de ezt neki nem kell tudni), néha íjászkodni szoktam.-miután ezt gyönyörűen elmondtam ránéztem a tanárra kérdőn, hogy van e bármi kérdése.

-Szüleid, testvéreid, kutyád, macskád?-kérdezte unottan. Erre kicsit élesebben szívtam be a levegőt.De hát muszáj válaszolnom.

-A szüleim még régebben meghaltak, testvérem nincs. A gyámom a szüleim egyik munkatársa volt.-hadartam el gyorsan és rögtön le is ültem. Ezzel lezártnak tekintettem az "én" témát. Szerencsére vette a lapot és békén hagyott. Lilyre fordította tekintetét. Én már nem figyeltem arra, hogy ő mit mondott, túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy eltereljem a figyelmemet a múltból előtörő emlékmorzsákról. Nem néztem senkire mert tudom, hogy mit gondolnak ilyenkor az egyes emberek, tudom mit akarnak mondani, de attól nem lesz jó. Attól nem jönnek vissza, nem múlik el a fájdalom, ami minden egyes alkalommal rám tör, amikor rájuk gondolok. Nem múlik el a bosszúvágyam, amit a gyilkosaik iránt érzek. Tudom hogy el kellene folytsam a bosszút, tudom, hogy nem helyes. De egyszerűen nem tudom. Már halványodott és már karban tudom tartani, de néha előjön és olyankor török, zúzok és pusztítok. Olyankor mindenki békén hagy, senki nem mer hozzámszólni. Még Lily sem. Ennél a gondolatnál éreztem meg, hogy valaki bokán rúgott. Igen az én kedves barátnőm.

-Auu!-nyögtem egyet, nem mertem hangosabban, mert közben a tanár elkezdte magyarázni, hogy mivel első óránk ezért most csinálni fogunk egy kisebb kísérletet. Jó fej volt, hogy még nem akart belefogni a tényleges tanulásba.  

-Jól vagy?-kérdezte szintén  suttogva a mellettem űlő.

-Megvagyok.

-Akkor jó. Kezdtem megijedni, hogy itt bedurvulsz nekem. Már tervezgettem, hogy hogyan foglak kiütni.-mondta a végét már mosolyogva. Erre nekem is kuncognom kellett.

-Milyen gyakran gondolsz arra, hogy hogy ütsz ki?-kérdeztem mosolyogva.

-Hááát...-folytatta volna de éppen felállt mindenki. Asszem lemaradtunk valamiről. A többiek elindultak kifelé és jobb híján mi is követtük őket. Amikor már kiértünk a teremből gyorsan odasomfordáltam Jackékhez akik előttünk mentek, viszonylag csendben.