Chica

14.

Lassan ki akartam nyitni a szemem de még nem engedelmeskedett a tudatomnak. Pár pillanattal később megint megpróbáltam akkor már nagyobb sikerrel. Ám nagyon gyorsan visszacsuktam, mert az éles, világos fény zavarta a szememet. Harmadik próbálkozásnál már láttam is valamit. Szétnéztem a szobában ahol feküdtem. Fehér falak, nagy ablakok. Az egyik előtt állt valaki. Amikor fel akartam ülni, a mozgolódásra hirtelen felém fordult.

-Jobban vagy?-kérdezte aggódó tekintettel Cameron. Erre csak bólintottam egyet, még nem mertem megszólalni. Nem nagyon emlékeztem arra, hogy mi történt! Belenéztem Cameron kékes-zöld szemébe és lassan kezdett derengeni...a pad, az ebédlő, az üvegtörés, a kanál, a hasam. És Cameron. Ijedt tekintettel néztem le hasamra. Be volt kötve, eléggé fájt, de még tűrhető volt.

-Az itteni orvos látott el téged, miután idehoztunk. Azt mondta lehetett volna rosszabb is.- aha persze. - A belsőszerveid nem nagyon örültek a rúgásnak, de maradandó sérülést nem szenvedtél. Viszont pihenned kell.- az utolsó mondata közben megváltozott az arca. Már nem aggódó volt hanem olyan mint aki nem biztos benne, hogy értem-e amit mondd vagy hogy tudom-e mit jelent.-Reggel felhívtam Lilyt és mondtam, hogy nem érzed jól magad így ma nem mész suliba.- állj állj állj. Először is reggel?????? Mégis meddig voltam én eszméletlen? Késő délután volt az ebédlői incidens. Másodszor és ő? Neki nem kell suliba menni. Az utóbbi gondolatomnak hangot is adtam.

-Neked nincs iskola?

-Én bármikor elmehetek.

-Magántanuló vagy?

-Hivatalosan nem. De amikor hercegi teendőimet kell ellátnom, akkor azt elfogadja az iskola.-ezt úgy mondta, mintha szívesebben lenne a suliban, mint, hogy uralkodnia kelljen. Vagy fene tudja mit csinál egy herceg.

-Értem.

-Lily tud róla?-sejtettem mire kíváncsi.

-Igen. A legjobb barátnőm, persze, hogy tud róla.- válaszoltam neki. Nem mondhatom el, hogy ő is ügynök, amíg nem vagyok benne biztos, hogy teljesen megbízható.

-És....-befejeznéd a mondatot kérlek????- jól láttam, hogy tegnap egy kanállal harcoltál?-kérdezte bujkáló mosollyal.

-Ha Aranyhaj küzdhet serpenyővel én miért nem küzdhetek kanállal?-játszottam a sértettet.

-Jogos.-biccentett egyet. Egy percig néma csönd volt, de aztán kitört belőlünk a nevetés. Olyannyira nevettem, hogy elkezdett jobban fájni a hasam. A nevetésem fuldokló, szenvedő hanggá alakult át. Cameron is elhallgatott és gyorsan megnyomott egy gombot. Kb. két perc múlva egy fehér köntösös nő rohant be, a háta mögött Jamesszel. Odarohant hozzám és belémszúrt egy tűt. Kérdő tekintetemre csak annyit mondott:

-Fájdalomcsillapító.-ezután lágy tekintete átváltott dühösre és kérdőre- Mondtam neked, hogy hagyd békén, mert pihennie kell!-ezt a mondatot már Cameronnak címezte.

-Nem én voltam.-tette fel a kezét- Különben is honnan veszed hogy bármit is csináltam vele?

-Ő egy lány te meg te.-ezzel le is zárta a dolgot és újra rám nézve tette fel a következő kérdést.

-Hogy érzed magad?

-Ahhoz képest, hogy az előbb mennyire fájt sokkal jobban. Viszont holnapra már tökéletesen leszek ezért már mehetek majd suliba.

-Szó sem lehet róla! Itt maradsz és pihensz!

-De...

-Nincs semmilyen de! Itt maradsz szépen én pedig majd rendbe szedlek.