Valójában egy különleges lányról szól, akinek váratlan fordulatot vett az élete még gyermekkorában.
Szántó Stella most 15 éves, és barátnőjével most mennek először gimnáziumba. Vajon sikerül a lánynak beilleszkedni a már összeszokott 10. osztályba...
Láttam a kétségbeesett tekintetét, amint engem kémlel. Furcsa volt látni, hogy valaki engem féltett. Pedig ezek a katonák nem értem jöttek! Nem késlekedhettem tovább, rögtön belevetettem magam az emberek közé. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy 5 emberrel kellett volna harcolnom. És akármennyire is vagyok jó, ennyi helyre én sem tudok, figyelni, főleg, hogy arra is ügyelnem kellene, hogy Cameronnak ne essen baja. Így hát úgy döntöttem bevetem az aduászt. A meglepetés erejét! Nem hiszem, hogy sejtették, hogy ügynök vagyok, ezért foglalkoztak főleg a herceggel. Így hát menetirányt váltottam és fordulat közben előkaptam a fegyverem. A mögöttem állókat céloztam meg és sikeresen le is lőttem midkettőt. Erre azonban felém kapták a fejüket a többiek is. Hirtelen meglepődött mindenki. A másik három, azért, hogy nálam is van fegyver és nem vagyok olyan barátságos és ártatlan mint amilyennek hittek. Cameron pedig azért, hog csak úgy lelőttem két embert. Azonban szerencsénkre Cameron ébredt fel elsőként a sokkból. Gyorsan átbukfencezett hozzám és behúzódtunk egy oszlop mögé, mert közben a látogatóink bevetették gépfegyvereiket. Erre én is visszalőttem, amikor éppen tárat cseréltek és reméltem, hogy nem kapok golyót a fejembe amikor kihajolok.
-Igen pupákok, nekem is van fegyverem!-kiáltottam oda, valójában azért, hogy hergeljem őket, hátha óvatlanul fognak cselekedni. Erre a megjegyzésemre kaptam egy lövést a falba, és egy hitetlen röhögést a mellettem ülő/guggoló hercegtől.
Szerencsénkre nem lett lyukas a fejem, ezért én is eleresztettem pár lövést. A hangokból ítélve eltaláltam valakit, arra tippelem, hogy nagyjából a karja táján. Erre újra elkezdtek lőni....egy ideig játszottuk ezt, aztán pechemre kifogytam. De szerncsére ők is abbahagyták az értelmetlen lövöldözést. Szerintem megunták.
A lépésekből ítélve elindultak felénk. Amikor kellő távolságba értek hirtelen kiugrottam és nekimentem a hozzám legközelebb állónak. Főleg a fején ütöttem, ám egy óvatlan pillanatban pont úgy állt hogy ágyékon rúghattam szerencsémre. Hát ő annyira nem örült neki. Össze is kuporodott, ezért őt most hagytam egy ideig addig koncentráltam a többiekre. Nagyon elvoltak foglalva Cameronnal. Azonban kellemes meglepetés ért. Cameron egész jól harcolt. Jó nem azt mondom, hogy nincs mit javítani, de még a legprofibbak (khm...én) is tudnak fejlődni, úgyhogy ezt megbocsátom neki. Hátulról közelítettem meg a támadóinkat és az egyiket hirtelen megütöttem,amikor úgy láttam, hogy éppen pihen. Reméltem, hogy azt aki még ép volt, hogy Cameronnak maradjon a sebesült. Hirtelen megfordult az emberünk én pedig a zsebembe talált zsebkendőt az arcába dobtam egy kis elterelés gyanánt. Közben teljes erőmből gyomorszájon rúgtam. Ettől hátrált pár lépést, addig én adtam neki egy forgórúgást a fejére. Hát nem lett a legjobban sikerült rúgásom, de a semminél jobb.
Hát erre eléggé bepipult!
Nekem jött és letiport a földre. Hát valahogy a filmekben jobban tetszik, amikor egy férfi letipor egy nőt. De hát ez jutott nekem. Leszegezte a két karom a földre és éppen le akart fejelni. Hát így kell viselkednie egy férfinak? Szerencsémre pont sikerült elhajolnom, így a földdel fejpacsizott le. Ekkor sikerült kiszabadítanom a karom és őt is ágyékon rúgtam. Erre elengedett én pedig felpattantam és az asztalhoz futottam hátha meglátok egy kést. Éppen elértem volna az asztalt amikor is elkapott a lábamnál és újra lerántott a földre. Szerencsére pont el tudtam valamit kapni az asztalról. Miközben húzott a földön menéztem a zsákmányomat.
Egy kanál. Mégis mi a fészkes fekete fenét csináljak én egy kanállal???????????
Nem volt időm kitalálni, ha nem akartam szétveretni magamat. Márpdig nem akartam. Amikor újra rám nehezedett megütöttem a fülét a kanállal. Úgy gondoltam miért ne. Hát nem túl jó ötlet egy amúgy is ideges bérgyilkost/emberrablót/katonát ütögetni kanállal. Viszont úgy tűnt hogy használ, mert gyengült a szorítása. Azonban közben ő is szorgoskodott és beletérdelt az alhasamba.
Elképesztően fájt! Nem tudtam visszatartani muszáj volt sikítanom! Hirtelen elhomályosult a látásom a fájdalomtól. Nem tudtam hol vagyok, mit csináltam. Csak azt a mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem az alhasamban! Ám egyszer csak oldalról minha kiáltást hallottam volna. Nem értettem ki az és mit mondd.
Lassan kezdett kitisztulni a kép. Rájöttem, hogy egy csata kellős közepén vagyok, és hogy valahol itt van Cameron is. Akit meg kellene védenem!
-Chica! Chicaaaa! Stella a jó istenedet már!-erre oldalra fordítottam a fejemet és azt láttam, ahogy ő egy emberen ül, ha jól láttam éppen leállt a verésével. Csak az volt a bökkenő, hogy aki eddig velem foglalkozott most elindult felé. De ahogy láttam nem nagyon érdekelte csak azzal volt elfoglalva, hogy engem élesztgessen távolról. Amikor felfogtam a helyzet súlyát fogtam magam felálltam és odakiáltottam annak a balf...akarom mondani baromnak aki még az előbb velem foglalkozott:
-Hé izomagy!-szólítottam meg. És láss csodát hallgatott rá. Megfordult, és szerencsére éppen ez volt a tervem. Fogtam a kanalat és eldobtam. Szerencsére megtanultam dobni. Ugyan nem kanalat, de kést. Most is nagyjából eltaláltam, pontosan az arcát. Hát ez nem eshetett jól neki! Már éppen indult volna felém. Amikor is Cameron hátulról belerúgott a térdhajlatába, amitől is összeesett. Nekem pedig volt időm odarohanni és belerúgni a fejébe, ami immár csípő mgasság körül volt.
Puff!
Hát ez kidőlt. Ahogy körülnéztem láttam, hogy Cameron közben elbánt azzal is akit én otthagytam. Úgy tűnik én kaptam a vezért és mit ne mondjak nem volt könnyű vele. Amint Cameron felé néztem ő rám mosolygott. Én is viszonoztam, ám az arcomra fagyott a mosoly! Mögötte épp felkelt a sérült srác és fegyvert tartott rá. Gyorsan az asztal felé kaptam, felkaptam, megint egy kanalat, és felé dobtam. Ezúttal pontosabban mint az előbb és a torkát találtam el. Emiatt összekuporodott a földön. Ekkor rontottak be a terembe James-ék. Elkábították a sérültet és a többieket is megkötözték és elkezdték kivonszolni őket.
-Egy kicsit elkéstetek fiúk!-mondtam nekik. Ezután viszont kezdett lassan elsötétülni előttem a világ. Már csak azt éreztem hogy valaki elkap és a karjaiba vesz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hát ezt próbáltam egy izgi résszé varázsolni. Remélem sikerült és nektek is tetszik! Ha így van csillagozz és kommentelj bátran! 😉😊 Bocsesz a helyesírási hibákért! További szép estét mindenkinek, puszii!😘
