Chica

46.

-Egyébként Stella?-szólított meg Jack.

-Hmm?-néztem rá, miközben a szememet törölgettem. Nem tudom mi de valami kicsalt belőlem pár könnyet, én inkább a nevetésre fogom.

-Nem mintha nem élvezném hogy önfeledten nevetünk...de nem kéne menni segíteni a többieknek? Mármint lehet hogy szükségük lenne ránk, pontosabban rád, mert velem nem sokra mennek.

-Basszus! Én már itt sem vagyok.-pattantam fel. Kinéztem az oszlop mögül és igaza volt Jacknek, tényleg elkélt a segítség. Mielőtt még kiléphettem volna Jack még utánam szólt.

-Stella!-erre visszanéztem rá- Ha máskor mondjuk olyan titkod van hogy kém vagy, azt nyugodtan mondd el!-nézett komolyan a szemembe, de a hangján hallottam a határozatlanságot.

-Nem nagyon lehet már ilyen titkom, nem?-mosolyogtam rá.

-De. De ha esetleg kiderül hogy megharapott egy radioaktív pók és tudsz a falon mászni akkor nyugodtan mondd el.

-Mindenképpen el fogom.-nevettem fel.-Bár a falon tényleg tudo...inkább hagyjuk. Van fegyvered?

-Valaki a kezembe nyomta ezt.-mutatott fel egy pisztolyt-Bár nem sokra megyek vele, mivel használni azt nem tudom.

-Nézd!-mentem oda hozzá és gyorsan megmutattam minden hasznos dolgot amit tudnia kell erről a fegyverről.

-Király! Kösz, lőni meg célzok aztán BUMM!

-Pontosan. De szerintem csak akkor használd amikor muszáj.-húztam el a számat mivel ijesztően fogta azt a pisztolyt.-Addig meg bújj el valahova. Ahol nem látnak és nagy eséllyel senki nem megy oda.

-Rendben főnök. Na de mostmár menj!-mutatott a csatatér felé.

Ezután még egyszer felmértem a terepet és kifutottam az oszlop mögül. Egy pasas jobbról rögtön rám akart ugrani azonban lelőtték. Fentről?! Felkaptam a fejemet és Trevort vettem észre.

-Ügyes.-ismertem el.

-Kösz. Na most menj tovább. A harmadik oszlop mögött, pont takarásban van az a gyerek akivel együtt harcoltál. Eléggé kutyaszorítóban van, viszont nem merek lőni mivel folyton mozgásban vannak.

-Kösz Trevor.

-Bármikor.

Úgy tettem ahogyan Trevor mondta. Elém került egy pasas akivel Cameron viaskodott. Aztán észrevettem hogy mögötte is feláll valaki.

-Cameron mögötted!-kiáltottam oda neki, mire rögtön megpördült, így azonban a háta védtelen volt a másik katona által. A katona mögé ugrottam és a könyökömmel elszorítottam a nyakát. Egy jó tipp, ilyet ne csináljatok egy nálatok kétszer nagyobb férfival...ugyanis esélyetek sincs. Velem is így történt. Már nyúlt hátra amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve betérdeltem a két lába közé. Erre térdre esett és a két kezét is lekapta rólam. Ezzel a lendülettel megfogtam a fejét, és eltörtem a nyakát. Cameron pont erre fordult vissza és megilletődve nézett rám.- Öld meg őket! Túl sokan vannak ahhoz hogy csak kiüssük őket. -mondtam neki, mire bólintott.

Elfordultam és futottam tovább. Átcsúsztam egy férfi lába között közben pedig rádobtam egy madzagot. Amint felálltam meghúztam ezzel pedig arcra esett.

-Hééé!-hallottam egy felháborodott hangot.

-Bocs Will, gondoltam segítek.

-Megoldottam volna.-kiáltotta még utánam de én már nem foglalkoztam vele.

Már láttam miről beszélt Trevor. Finnick négy emberrel harcolt egyszerre. Ráadásul tényleg egyfolytában mozgásban voltak úgyhogy egyenes életveszélyes lett volna számára nézve ha közéjük ereszt valaki egy golyót.