Chica

27.

Amikor magamhoz tértem ordibálást hallottam. A szememet még nem tudtam kinyitni, viszont azt felfogtam hogy valaki nagyon dühös. Nem tudtam még beazonosítani a hangot...

Újra próbáltam kinyitni a szememet és mostmár szép lassan láttam is valamit. Megint a fehér plafont bámultam, vagyis nem a saját szobámban voltam. Amikor körülnéztem rájöttem hogy abban a betegszobában vagyok amibe először behoztak a sérülésemmel.

Ajjaj! Lola nagyon ki lehet akadva. Amikor oldalra fordítottam a fejemet láttam hogy a folyosón vannak. 

-Hé..-alig volt hangom, ezért megköszörültem a torkom és újrapróbáltam.-Hé!-mostmár jó volt és be is jöttek a szobába. El kellett tátsam a szám, mert nem számítottam rá, hogy ők azok.

-Hééé csajszi? Minden oké? Egy egész napot végig aludtál!-jött hozzám oda Lil és kaptam tőle egy jó nagy ölelést, de közben figyelt a sérülésemre. Már meg sem lepődöm hogy ennyit aludtam...

-Hát...nagyjából.-amikor végignéztem a bent lévőkön melegség töltött el.

-Látod! Mégis...

-Cameron állj már le!-szóltam rá barátomra aki Willel kezdett el vitatkozni. Vagyis akart elkezdeni vitatkozni. Megint. Rájöttem hogy az ő hangját hallottam az előbb.

-Bocs! Jobban vagy?-fordult kedvesen felém.

-Igen egy kicsit. És nem Will tehet róla. Valójábaaaan....az én hibám volt az egész.-néztem félve a többiekre.

-Ne aggódj, már tudjuk. Igaz hogy te kezted, mellesleg megértem hogy miért, de az a srác se állt le amikor kérted. Ráadásul a sebednél ütött meg!-felvont szemöldökkel néztem barátnőmre aki kicsit kiakadt. Erre a szobában tartózkodó negyedik tag elnevette magát.

-Látnod kellett volna hogy ordít a katonákkal! Úgy kiosztotta őket hogy azok utána behúzták fülük-farkuk.-mondta még mindig nevetve Zack.-Igaz láthattad volna, de eléggé el voltál foglalva azzal a bikával.-erre én is elmosolyodtam, mert simán kinézem Lilyből a történteket, és így már azt is értem hogy ki ordibált a csatánk közben.

-De ki kapott el amikor leestem?

-Khm....Nos az én voltam.-köszörülte meg a torkát Zack. 

-Hát, köszönöm.-erre bicentett egyet.-És Will, tényleg nem te tehetsz róla!

-De én löktelek neki...

-De a pofontól jött nekem.

-Köszönöm.-nézett rám hálásan. A meghitt pillanatot az ajtócsapódás zavarta meg.

-Szántó Stella! Mégis mi a fészkes fekete fenét kerestél te az edzőterembe?-rontott be Lola a szobába, én pedig legszívesebben elszublimáltam volna. De sajnos ez nem tartozik a szuperképességeim közé. Bááár, ha beszélek valakivel talán tud nekem kaméleon ruhát csinálni....Na vissza a jelenbe!

-Háááát, tudod Lola én csak kikapcsolódni akartam. Levezetni a stresszt!

-Persze mert a ti korosztályotok annyira stresszes.-mondta szemforgatva. Na ezt nem kellett volna, ugyanis egyszerre négy fiatal kezdett neki ellentmondani és sorolta fel a problémáit.-Oké, oké rtem. De ez nem mentség arra hogy bementél edzeni. Sérülten! Ha megkérdeztél volna megengedem hogy egy emberrel gyakorolj, de csak úgy ha én is ott vagyok! DE ezek után...

-Ne! Kérlek Lola! Nekem szükségem van erre! Megígérem, hogy csak azzal edzek akivel te összeállítasz és csak akkor amkor ott vagy, de kérleeeek!!!

-Na jó.-adta be a derekát.-De csak azzal akivel megengedem és csak akkor amikor én ott vagyok!

-Ezaz! Köszönöm!