Chica

20.

Próbáltam minél lasabban menni, hogy senki ne láthassa rajtam, hogy sírtam. Bár szerintem ennyi idő alatt nem lehet eltüntetni a nyomát, de max majd elfutok mosdóba. Szemben velem katonák jöttek és nagyban nevettek valamin. Aztán amikor mellém értek elhallgattak és jól megbámultak. Értem én hogy az alkatom jól jön a munkában, de nem mindig előny. Aztán nagy meglepetésemre nem tettek semmi beszólást hanem fejet hajtottak, ahogy elmentem mellettük.

Mi van? Mégis miért kaptam fejhajtást? észre sem vettem, hogy még mindig egy helyben állok és utánuk bámulok amíg egy hang ki nem riasztott az én elmerengő helyzetemből.

-Meglepődtél?-kíváncsian fordultam a hang irányába és ma már másodjára lepődtem, hogy az nem máshoz, mint a mi csodálatos görög szöszi istenünkhez tartozik. Deee most volt vele valaki. Egy másik srác, gondolom ő is katona. Kb akkora volt, mint Will és barna Göndör haja volt, viszonylag hosszú és ezért úgy nézett ki mintha egy barna istenre raktak volna egy felmosófejet aminek be vannak göndörítve a tincsei (remélem tudjátok mire godolok, mert most máshogy nem tudom megfogalmazni). Király! Itt van Szöszi és Göndörke! Majd észbe kaptam, hogy válaszolnom kellene.

-Igen. Nem értem miért hajtanak fejet.-ez ugyan kijelentés volt, de a kérdő arcomból csak rájönnek hogy tőlük várom a választ.

-Mert tisztelnek amiatt ahogy harcoltál még az ebédlőben.-válaszolt Will helyett Göndörke.

-Ahhaaa, így már értem. Bár még így is túlzásnak vélem.

-Jaj elfelejtettem, hogy ti nem ismeritek egymást.-kapott a fejéhez Will.-Stella szeretném bemutatni Callum-ot. Ő is katona.

-Örvendek Stella.-mosolygott rám és kezet ráztunk.-Láttam a mutatványod az edzőben.

-Oh igen. Nem ment túl jól a sérülésem miatt.

-Hát hidd el hogy sokan irigykedtek.

-Ezt vegyem úgy hogy te nem?-néztem rá pajkos mosollyal.

-Nem! Én is ilyen tökéletesen dobok, mint te. Csak én ép karral dobok így.-mondta nevetve és a mondandója elején felemelte a fejét mintha felsőbbrendű lenne mint én. Egy pár másodperc csönd után kitört mindhármunkból a nevetés. Komolyan annyira nevettem, hogy már elkezdett fájni a hasam. Hiányzott már ez!

-Will a herceg hív.-észre sem vettem, hogy Mia idejött. Lehet jobban kellene figyeljek a környező zajokra, mert így nem fogok tudni semmit bizonyítnai...

-Megyek már. Hát úgy látom jól ellesztek majd, majd beszélünk.-köszönt el tőlünk a szőke istenség.-Cal elkísérnéd Stellát a konyhára, csak hogy biztos ne legyen baja.-kacsintott rám Will, mi pedig újra elnevettük magunkat. Félrenéztem és Mia értetlen és féltékeny, igen határozottan féltékeny, tekintetével találtam szembe magam. Gyorsan leesett a helyzet és megpróbáltam javítani a helyzeten.

-Na menj te szőke herceg mert megváratod a másik herceget!-mondtam mosolyogva...Majd leesett hogy pontosan mit is mondtam. Ijedten Miára néztem aki immáron dühösen nézett rám. Hát ennyit arról, hogy javítok a helyzeten. Behúzott nyakkal próbáltam kezdeni magammal valamit, azonban Willnek természetesen semmi nem tűnt fel és folytatta az én 'szivatásomat'. Persze miért is tűnt volna fel! Hisz férfi!

-Igenis kisasszony!-hajolt meg előttem, és akármennyire is akartam nem tudtam visszafogni az újból kirobbanó nevetésemet. Mivel nem tudtam megszólalni így csak mutattam Willnek hogy tűnjön már innen.

Mosolyogva néztem az igenis összeillő páros után.

-Mióta tart?-kérdeztem Callumtól, de nem fordultam felé.