Chica

28.

Callum nem mondott semmit csak leült mellém. Csendben ültünk egymás mellett és vártunk. Nem tudom hogy ő mire, lehet hogy valójában semmire, csupán leült hátha nekem jobb lesz. De nem beszélt, és jelen pillanatban nekem ez mindennél többet jelentett. Nem voltak hamis szavak, nem mondta hogy sajnálja, nem is tudta volna hogy mire mondja. Csak ült, jelezve ezzel nekem hogy számíthatok rá, hogy ha el akarom mondani neki akkor ő készen áltt és itt lesz. 

Sokkal jobban voltam, mint amikor felkeltem. Már nem fájt annyira a hasam, és járni is tudtam. 

-Na megjöttem.-jelentett ki az amúgy is nyilvánvalót barátnőm. Odanyújtott nekem egy shakes poharat, erre felhúzott szemöldökkel néztem rá, mert úgy volt hogy vizet hoz.-A főszakács nem engedte hogy vizet hozzak.

-Így mindent értek.-mondtam nevetve és elvettem a poharat. Isteni íze volt. Epres, nem tudom honnan, de Chris tudta hogy imádom az epret. Most is kitett magáért pedig ez "csak" egy shake volt. 

-Mit szólnátok ha megkeresnék Willt és Zacket?-kérdzete Lily.-Behetnénk a városba, hogy te is kiszabadulj innen. Nem mintha olyan rossz dolgod lenne itt!-tette még hozzá.-Talán mostmár a többiek is tudnak csatlakozni. 

-Tőlem mehetünk, Callum te jösz?-néztem rá a mellettem lévő Göndörkére. 

-Természetesen, nem rázol le egykönnyen.

-Fantasztikus. Menjünk keressük meg őket.-ezzel felálltam és a két barátom egyszerre apott utánam, de amint észrevették, hogy már sokkal jobban vagyok békén is hagytak. Elkezdtünk sétálni, arra amerre a fiúk mentek. Egy ideig mentünk, amikor is megláttam egy szőke hajkoronát. Erről egyből eszembe jutottak azok a gondolatok, emlékek amiket még az egyedüllétem alatt éltem át. Újra. Gyorsan elhessegettem a másik szőkét és koncentráltam az előttünk lévőre. Mivel lusta voltam elmenni odáig ezért odakiáltottam neki.

-Hé Szöszi!-érdeklődve felém fordult és elég furcsán nézett rám. Hupsz! Valjában még nem hívtam szöszinek csak magamban, na mindegy!

-Nem vagyok Szöszi!-mondta nekem durcizva.

-Pedig nekem nagyon úgy tűnik.-vágtam vissza, visszafolytott mosollyal. Erre nem tudott mit mondani ezért inkább befogtam.

-Jöttök velünk a városba? Megpróbáljuk a többieket is hívni.

-Én megyek.-vágta rá Zack.

-Hmm...Szerintem én is megyek, csakhogy nekm még meg kell beszéljem valakivel hogy egyáltalán elmehetek-e. Ó és neked sem ártana Stella!-erre elhúztam a számat.

-Menj Cameronhoz, és ha már ott vagy arról is szólsz hogy elmegyek légyszi!-néztem rá bociszemekkel. 

-Persze.-sóhajtott egy nagyot. Ő elindult gyorsan szólni valakinek. Mi pedig lassan a kapu felé. Lily és Callum mentek elöl, éppen ismerkedtek.

-Amúgy, mégis mit kerestél te a katonák edzőtermében?-tette fel nekem a kérdést Zack, én peig félrenyeltem azt a kortyot amit az előbb ittam az epres csodából. Tényleg! Ő nem tudja, és nem is tudhatja!

-Hát...-gyorsan ki kell találnom valami normális választ-Will vitt be, megmutatni hogy hogy edz és aztán jött minden magától.-na ez viszonylag jó lett. Szerencsémre ő már csak a bénázásomat látta a végén, és az előtte levő harcot nem. Remélem! 

-Értem. De akkor tényleg tehet róla Will egy kicit.

-Nem! Én ütöttem meg azt a katonát mert felhúzott, nem gondoltam végig a dolgokat. Will nem hibás, csak bemutatót tartott.-erre csak bólintani mert. Csendben sétáltunk tovább.