Chica

41.

Megijedtem a hirtelen kicsapódástól, ráadásul ha már számítottam volna rá hogy valaki betoppan hát nem erre vártam volna.

-Nocsak nocsak. Nem számítottam rá hogy találkozok itt valakivel!

-Jó napot!

-Szervusz! Stella, ugye?

-Igen. Öhm...

-Oliver-bicentett nekem.

-Igen, elnézést!

-Semmi gond, amennyit jártál suliba..örüök neki, hogy emlékszel még rám.

-Nehéz lenne elfelejteni azt az órát.

-Áh igen tényleg.-mondta nevetve.-Te voltál a barátnőiddel akiknél, hogy is mondjam... nem úgy sikerült a kísérlet ahogy kellett volna.

-Pontosan. Ráadásul a maga belépője is felejthetetlen.

-Hogyhogy? Mit csináltam?-kérdezte tőlem érdeklődve, miközben leült mellém a padra.

-Nos, elnézést a hasonlatért, de úgy jött be a terembe mint Piton professzor a Harry Potterben.-a mondatom végére felnevetett.

-Áh értem! Nos, ilyet sem mondtak még nekem. De azt hiszem ezt bóknak veszem.-erre bólintottam egyet.-És minek köszönhető hogy itt vagy fent? Miért nem vagy a barátaiddal?

-Kicsit ki akartam szabadulni...az utóbbi időszak nehéz volt számomra, nem mintha a többi könnyű lenne...

-Mi történt?-olyan jól esett ez a kérdés...alig ismer, mégis kíváncsi rá hogy mi bánt. Oké hogy ez is a feladata...de akkor is. Legszívesebben elmondtam volna neki mindent. De természetesen nem tehettem, azzal őt, magamat és Cameront is veszélybe sodornám. Láthatta rajtam hogy tétovázom, így ezzel folytatta:-Nem kell elmondanod...valójában semmi közöm hozzá.-vont vállat.

-Nem, nem...higyje el nagyon szívesen elmondanám, de nem lehet. 

-Nos ha egyszer meggondolnád magadat, vagy csupán beszélgetni szeretnél, általában minden tízórai szünetben itt találsz.

-Köszönöm!-mosolyodtam el hálásan. Biccentett egyet. Jelzett a karórám, Lily keresett.-Elnézést de mennem kell.-inettem a tanárnak, majd mentem is.

Amikor leértem Lily már a folyosó végén volt. Gyorsan utána futottam. Vagyis futottam volna, de elég nagy volt a diáktömeg. Egyszercsak valaki nekilökött a szekrényeknek. Ha ez nem lett volna elég még ő is "rám esett".

-Bocsá...oh Chica! Így már nem is sajnálom annyira.-megforgattam a szememt, majd válaszoltam neki.

-Szépfiú leszállhatnál már rólam végre!

-Nem nem, nekem tetszik ez a helyzet.-nézett le rám, megengedtem magamnak egy futó pillantást körbe. Egyre többen néztek minket és a tömegben megláttam Lilyt. Keresztbefont karral figyelt minket, majd amikor észrevette hogy figyelem, úgy tett mintha megropogtatná az ujjait. Értettem mit akar mondani, és bólintottam egy aprót üzenve neki, hogy vettem az adást. Ezután visszaállt előző helyzetébe és immáron mosolyogva figyelt minket. Na hercegecském, hogy leckéztessünk meg téged?

-Valahogy gondoltam...-válaszoltam neki még az előző mondatára. Erre elmosolyodott és lemászott rólam, vagyis csak nagyjából, ugyanis az egyik karjával megtámaszkodott a fejem mellett.

-Így jobb Chica?-kérdezte komolyan, a szemembe nézve. Vagyis csak próbálta komolyan, észrevettem ám  a szája sarkában bújkáló mosolyt. Időközben még közelebb került hozzám. Mármint a fejével...