Chica

22.

Miután Cameron olyan fantasztikusan otthagyott én fogtam magam és nekifutásból ráugrottam az ágyra. Annyira puha és kényelmes volt. És a szoba mintája is annyira tetszett. Teljesen én voltam. És most gondolom végig hogy Cameron vagy ennyire kiismert ez alatt a pár nap alatt vagy...vagy...vagy megkérdezte Lilyt! Igen! Biztosan megkérdezte Lilyt!

Mivel volt még kevesebb mint egy órám a vacsiig, úgy döntöttem fürdöm egyet. Ugyan általában zuhanyozni szoktam, mivel, nem is tudom miért. Egyszerűen csak azt szoktam meg. Meg az sokkal gyorsabb. De! Most úgy döntöttem, hogy kádban fürdök. Tudom egyszerűen hős vagyok!

Megengedtem a kádba a vizet és még habot is raktam bele. Komolyan néha úgy érzem úgy viselkedek mint egy 3 éves. De nem baj, tudom hogy engem így szeretnek, vagy utálnak. De az az ő bajuk. Amíg vártam, hogy legyen elég víz bekapcsoltam a tvt.

Uncsi. Uncsi. Uncsi. Hírek, még unalmasabb! Uncsi. Un...várjunk csak!

Karib-tenger kalózai! Tökéletes! Imádom! Vajon ha sokáig könyörgöm Cameronnak rak a fürdőbe is tvt? Hmm....talán. Na majd megkérdezem. Éppen az első rész ment. Most van az amikor Jack kijelentette, hogy "jegyezzék meg ezt a napot, amikor majdnem elkapták Jack Sparrow-t" (~nem tudom, hogy pontosan hogy van, de valami ilyesmi~). Annyira zseniálisan játszik. Esküszöm, ha nem ügynök lennék kalóznak állnék...lehet nem ez a legjobb hozzáállás végülis pont hogy a rosszfiúkat hajkurászom. Viszont Jackék a kevésbé rosszak, szóval végülis vehetjük őket jónak, nem? Szerintem igen, vagy legalábbis ők állnak a legközelebb a jóhoz.

Kész a víz. Király. Szép lassan beültem a kádba. Huh de rég áztattam magamat. Közben ezen az egész szituáción gondolkoztam.

Persze hogy csak nekem van akkora mázlim hogy az osztálytársam egy herceg, akiért minden lány bolondul és nekem kell vigyáznom rá. És ha ez még nem lenne elég az első napomon megtámadtak minket, ahol szereztem egy sérülést amivel pihennem kell. Az ő házában. Hol máshol?

Ja és azt kihagytam hogy közben megérkezett az anyja aki láthatóan imádja az ötletet hogy én vigyázzak az ő imádott fiára. Aranyélet.

Uh tényleg, mindemellett görög félistenekre emlékeztető srácok edzenek a házban, akik már hajlongnak előttem.

Jó mondjuk ezt az utolsó dolgot nem bánom annyira...

De akkor is, miért nem Lily kapta ezt a feladatot? Miért pont én?Azon kívül természetesen hogy én vagyok a jobb. Nem csak viccelek. Bááááár....

Na mindegy. Éppen elkezdtem volna énekelni amikor kintről hallottam egy koppanást.

Rögtön kipattantam a kádból és magamra kaptam egy köntöst. Igen több köntös is volt bent, mert miért ne.

Halkan az ajtóhoz osontam. Útközben felkaptam az egyik késemet. Milyen jó hogy bent vettem le a ruhákat, így bent volt pár kés is. Halkan kinyitottam az ajtót. Éppen akkor mászott be valaki az ablakon.

Megvártam míg beér, azt viszont már nem hogy teljesen megtalálja az egyensúlyát, így rögtön nekimentem és letepertem a földre. Gyors ráültem és a torkának szegeztem a kést.

Majd rájöttem hogy ki az.

-Megőrültél? Akár meg is ölhettelek volna! A kiképzésen nem tanítják, hogy egy harcképzett nő szobájába nem praktikus bemászni?-bombáztam kérdésekkel miközben felálltam róla és felsegítettem.

-Bíztam benne, hogy nem ölsz meg rögtön, hátha ki akarsz majd kérdezni. Mellesleg nem, nem tanítják. De majd javaslom Jamesnek.

-Egyáltalán miért az ablakon jöttél, ha az ajtón bekopogsz az sokkal egyszerűbb és nem életveszélyes.