Chica

40.

Én is megfordultam és követtem a lányokat.

Jó volt visszatérni az én korosztályomhoz. Bár észre sem vett senki, ugyanúgy tette mindenki a dolgát. És talán ez volt a kedvencem. Itt átlagos voltam, csak egy lány a sok közül. Ugyanúgy vonatkoztak rám a szabályok, ugyanúgy megszegem őket...vagyis betartom őket mint mindenki más. Jó volt normálisnak lenni egy kicsit.

Egészen addig amíg a csajok be nem rángattak egy terembe. Pontosabban egy szertárba.

-Csajok ez egy szertár...

-Tudjuk!-vágták rá.

-Öhm oké.-mondtam és vállat vontam.

-Na szóval! Most szépen elmesélsz mindent csajszi!-nézett rám Lily komoly tekintettel. Komolyan mintha bankot raboltam volna...mondjuk akkor is így nézett rám.

-Mire vagytok kíváncsiak?-ezt a kérdést már akkor megbántam amikor eszembe jutott.

-Mondjuk arra hogy miért hazudtad azt hogy jártál ezzel a Leo gyerekkel?

-Várj, nem jártál?-nézett rám csodálkozva Hayley.

-Nem.-ráztam a fejemet.

-Azta! Pedig nagyon hihető volt, és még Lily is tök gyorsan mondta hogy "jaa ez tényleg az?".

-Hát igen, na szóval?-irányította vissza a beszélgetést arra a részre amire kíváncsi volt barátosném.

-Hát csak amikor találkoztam Leoval vele is eljátszottuk hogy a barátnője vagyok, Cameronnál meg szimplán nem tetszett hogy olyan bunkó volt, így idegesítettem egy kicsit. Megérte! Ott köhögött az asztalnál, annyira meglepődött. És Leo is benne volt a buliban úgyhogy rátettünk még pár lapáttal. Röviden ennyi.

-Na és hosszan? Van még 40 percünk a szünetig, úgyhogy ráérünk. Mindent mondj el!

És elmondtam nekik is. Nem tudom hányszor mondtam már el az egészet. Talán az egészet csak egyszer, Miának, de aztán volt egyszer, amikor Leonak meséltem el. Bár azt a részt kihagytam most a csajoknál amikor összevesztünk, mivel abban benne van a feladatom is. De Lilynek üzentem a szememmel hogy majd elmondom. Nem az hogy nem bízunk Hayleyben csak....nem bízunk Hayleyben. Vagyis úgy senkiben, mármint, nem nagyon kéne elmondani bárkinek hogy titkos ügynökök vagyunk. És ha Hayleynek el is mondanánk, először nem hinné el, aztán meg nem tudom kibírná-e hogy ne mondjon semmit Tomynak. Úgyhogy abban maradtunk Lilyvel hogy nem mondunk el senkinek semmit. Ebben még Cameronnal is megegyeztünk abban hogy nem mondjuk el senkinek. Szóval ez le volt tudva.

Nagyjából szünetre fejeztük be a traccsolást, utána kimentünk a szertárból és mentünk a termünkbe.

Mivel hétfő van és az első óra, ami angol volt elmaradt, így a magyar jött amit...öhm asszem Charles tart. Nem biztos. Amikor belépett a terembe mindenki köszönt és elkezdte az órát. Csak előtte még észrevett.

-Áh szuper! Megjött a betegünk is. Jobban vagy?

-Igen, köszönöm.-sose szerettem ezt a kérdést. Nem, azért vagyok suliban, vagy bárhol mert rosszul vagyok.

-Remek!-csapta össze a tenyerét. És elkezdett magyarázni.

Az óra elég unalmasan telt, próbáltam figyelni. Az más kérdés hogy mennyire sikerült.

Azután biosz jött. Na arra már sikerült is figyelnem. Nagyon élveztem. A tanár egy viszonylag fiatal férfi volt, és ha jól emlékszem Davidnek hívták. Érdekesen magyarázott és mindig figyelte a reakcióinkat. Szimpi volt.