Chica

33.

Lassan és csendben sétáltunk a szobám felé. Nem tudom mit kellene neki mondjak. Nem akarom elmondani neki hogy mi a munkám dehát a barátját védelmezem és elég fura lesz hogy mindig, vagy sok esetben ott leszek mint Cameron. Szóval úgy is gyanús lesz. Úgy mindenkinek.

Amikor benyitottam a szobába tátva maradt a szája.

-Cameron mondta hogy ő tervezi és hogy nagyjából hogy képzeli el...de azért ez nem semmi!-szó szerint tátott szájjal fordult körbe a szobában.

-Nos igen. Nem semmi.-válaszoltam neki. Hirtelen rámkapta a tekinetét. Lehet hogy túl hideg hangnemben mondtam...upsz!  

-Szabad?-mutatott a fürdőszoba ajtó felé.

-Csak nyugodtan.-bement és egy 2 percig ki sem jött. Már terveztem hogy utánamegyek de az meg olyan furi lett volna. Ám pont akkor jött ki.

-Woow! Menő szobád van.

-Még van egy ajtó.-mutattam a gardrób felé.-A gardrób az..

-Oh értem, akkor nem megyek be...

-DE, menj be nyugodtan.-a végét már lesütött szemmel mondtam. Ez annyira zavaró volt...Bólintott egyet majd bement. Onnan azonban nem tátott hanem elhúzott szájjal jött ki.

-Neked ilyen ruhákat kell hordanod?-ah igen, gondolom észrevette a báli ruháimat. Nem mintha nem tűnne fel az embernek, tele van vele az egész gardrób-

-Igen. De a herceg hozat nekem hétköznapibb ruhákat.

-Mi is történt pontosan hogy hercegnek hívod?-ült le a velem szemben lévő puffra.

-Csak összevesztünk.

-Mivel kapcsolatban? Vagy várj! Mit szólnál ha előbb... Khm.. Öhm... Felöltöznél? - kérdezte elpirulva. Meg kell mondjam nagyon cuki volt piros fejjel, azonban amikor leesett hogy mit is mondott rögtön rohantam be a gardróbba és felkaptam az első olyan ruhát ami kevésbé volt báli. Szintén enyhén piros arccal mentem vissza a szobába.

-Szóval... - kezdtem bele mikor visszaültem a helyemre-Nem szeretnék róla beszélni!-néztem a szemébe.

-Stella, bízhatsz bennem!

-Senkiben nem bízhatok!-vágtam rá kapásból. Nem kellett volna. Hirtelen egy kicsit hátrált, és meglepődve nézett rám.

-Ezt ki mondta neked?-ha már kimondtam valahogy ki kell húzzam magam a gödörből.

-Az élet.-komoran nézett rám.

-És tényleg így gondolod?

-Igen.

-Ha bebizonyítom hogy nem így van akkor megbízol bennem?

-Nem tudod bebizonyítnai, mert igaz.

-És ha mégis?

-Akkor talán megbízom benned.-mondtam egy kis gondolkodás után.

-Egyelőre ez is valami! Nehéz életed volt, ugye?

-Igen.-most minek köntörfalazzak...

-Mi történt?

-Nem...

-Stella! Segíteni szeretnék!-nézett rám szinte már könyörögve.

-De nem akarom hogy segíts!

-Szükséged van barátokra!

-Amennyi van az pont elég!

-És mennyi van?-ezen elgondolkoztam. Úgy igazán csak Lil a barátom, de rajta kívül még Finnicket mondanám és talán Willt.-Gondoltam!