Chica

37.

-Hát elég komoly a dolog...

-Will bökd már ki!

-Inkább csak gyere ide! Gyorsan!

-Kinyomott.-néztem felháborodva Leora.-Most mennem kell. Gyorsan. A fenébe! Finnick hozott!

-Ez megoldható.-érdeklődve néztem Leora.-Csak menj a kávézó elé. Mindjárt megyek.

Sietve felálltam és kimentem. Két perc sem telt el, mire egy motor állt meg előttem.

-Pattanj fel.-nyújtott felém egy sisakot Leo.

-Ezt nem hiszem el!-nevettem el magamat.- A pasimnak motorja van.-mondtam miközben felvettem a felém nyújtott tárgyat.

-Nem vagyok a pasid. Nem emlékszel? Szakítottál velem.-nézett hátra rám, mikor felszálltam mögé. -Kapaszkodj! Gyorsak leszünk. Csak mondd merre.

Átkaroltam a derekát, ő pedig elindult. Olyan gyorsan ment amennyire csak tudott. Én pedig baromira élveztem az egészet. Igaz hogy én is motoroztam már, de akkor is. Sohasem lehet megunni.

-Jobbra, jobbra! LEO MONDOM JOBBRA!

-Felfogtam!

-Nem úgy tűnik!

-Nem olyan egyszerű hallani ebben a sisakban.

-Itt üvöltök ne...BALRAAA! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam, amikor élesen vette be a kanyart.

Nagyjából ezzel telt a következő 15 perc. Amikor megállt a kerítés előtt én intettem a portásnak, ő pedig rögtön nyitotta a kaput.

-Én sem vezetek átlagosan, de te nem vagy normális!-mondtam neki miközben már az úton mentünk az óriási ház felé. Teljesen mindegy hányszor látom, nem tudom megunni ezt a látványt.

-Ezt inkább bóknak veszem.-éppen leparkolt volna a bejárat előtt, amikor is Will szaladt hozzánk.

-A karámhoz menjetek. Ahol Stella délután voltál. -mutatott abba az irányba. Leo meg sem várta hogy válaszoljak már ment is arra. Elnavigáltam a karámhoz. Amint odaértünk sietve pattantam le a motorról és rohantam közelebb.

-Chica! Végre itt vagytok!-egyszerre voltam dühös és megkönnyebbült, hogy nem Cameronnal van valami.

-Mi a baj?-kérdeztem miközben levettem a sisakot és megborzoltam a valószínüleg borzalmasan kinéző hajamat. Láttam hogy a herceg végigkísérte a tekintetével, de nem foglalkoztam vele.

-Emlékszel a lóra, akivel délután találkoztál?-kérdezte rám nézve, miközben futólépésben haladtunk előre.

-Igen.

-Na miu...

-AZ MEG MI A FÉSZKES FEKETE FENÉT MŰVEL OTT BENN?-kérdeztem ordítva amikor megláttam egy elég fiatal srácot bent a karámban. Zafírral. Nem volt túl szép látvány. Nem sok híja van hogy a ló eltapossa szerencsétlen srácot.

-Ha hagynád ezt mondanám el.-mondta ingerülten Cameron.-Szóval miután elmentél, a srác úgy döntött hogyha te meg tudod szelidíteni akkor ő is. Gondolom látott téged vele.

-Ez idióta!-néztem még mindig a srácot, aki viccen kívül életveszélyben volt. Egy megvadult ló volt körülötte.

Átlendültem a karámon és nem foglalkozva az ijedt és kíváncsi emberekkel akik még ott voltak, elindultam a páros felé. Ahogy egyre közelebb mentem egyre durvább lett a helyzet. Hallottam hogy Cameron mögöttem jön.

-Mióta tart ez?

-Nagyjából negyed órája. Próbáltuk elcsalni onnan, de nem akar eljönni.-válaszolt nekem a herceg. Amikor úgy véltem elég közel voltam megálltam és elkezdtem beszélni.