Chica

25.

Reggel fájó tagokkal keltem. Mindenem sajgott. Oldalra akartam támaszkodni, azonban leestem.

-Aúú!-motyogtam magamnak. Kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy a puffról estem le. Úgy tűnik éjjel kint éjszakáztam az erkélyemen. Hát mostmár ezt is elmondhatom magamról, hogy ezt megcsináltam. Király! Minden vágyam ez volt. 

Kótyagos fejjel mentem vissza a szobába és mostam meg az arcom. Mondjuk úgy, hogy enyhén szólva nyúzott fejem volt. Mondjuk az után az álom után nem is csodálom. 

Mégis ki a fene álmodik a Bolygó Hollandival? Persze csak Jack Sparrow után... Hát persze hogy én! Ki más? Nem csodálkoznék ha Jack rosszakat álmodott volna vele... Viszonylag érthető lenne. Amúgy belegondolva azért is hülyeség hogy azzal álmodtam mivel nem is azt a részt néztem tegnap amiben serepelt ez a hajó. Hanem az elsőt. És abban még nincs benne Davy Jones és figyelemre méltó brigádja.

Belenéztem a szekrénybe hogy mit vehetnék fel, de mivel semmi normálisat nem tláltam így megpróbálkoztam a gardróbbal.

Mi a fenéért kell nekem ennyi puccos ruha? Most csak szívat a királyné? Ezeket kellene felvegyem a hétköznapokra? Nem egy divatbemutatóra készülök! Ráadásul ha esetleg baj lenne ezekben mégis hogy mozogjak? Vagy lhet azt gondolja hogy mivel mostmár itt van az ő kicsi fiacskáját nem fogják megtámadni....Hát el kell szomorítsam! Bár az csak jó ha elszomorítom...Legalább nem csak ő rontja el a napjaimat.

Na végre! Találtam egy viszonylag rendes ruhát. Egy barna ruha volt. Nagyjából a térdem alá érthet, de mindjárt kiderül. Felvettem és megnéztem magam a tükörben. Fantasztikus! Nem is állt olyan rosszul... Nem néztem volna ki a királynéból, hogy ilyen ruhát is ad majd nekem. Na mindegy. 

Menjünk reggelizni. A folyosókon most sokkal több emberrel találkoztam, főleg katonákkal. Azonban senki nem köszönt nekem csak fejet hajtottak. Ja tényleg, a királyné volt olyan kedves és közölte velük hogy ne álljanak szóba velem. Ugye milyen aranyos? Kész tündérkeresztanya! 

Mikor beértem az étkezőbe eléggé meglepődtem, ugyanis a két őfelség is éppen a reggelijét fogyasztotta. Hát legalább lesz társaságom...Nem mintha annyira hiányoztak volna.

Amint beléptem mindketten rám emelték tekintetüket és a krályné meglepetésemre félrenyelte a teáját. Még ezt is elegánsan csinálta. Fogadjuk hogyha én nyelem félre az orromon jön ki és vagy fél óráig fuldoklom...de ő, csak kulturáltan köhintett párat a szalvétájába.

Cameron pedig vidám mosollyal nézett rám. Nem értettem hogy a királynének mi baja, de lehet hogy csupán annyi hogy rájött hogy nem csak a rémálmában szereplek hanem a valóságban is nekem kell vigyáznom a fiára. Hát ez van! Ilyen az élet! 

Mivel feldobott hogy bosszúságot okozhattam Őtökéletességének nagy vigyorral sétáltam a tegnapi helyemre. 

Cameron ugyanúgy mint tegnap felállt, odasétált a helyemre és kihúzta nekem a székem. A mai nap sem maradhatott el egy fülbe súgás nélkül:

-Jól áll ez a ruha Chica!-ezzel alám tolta a széket én pedig leültem. Végigkísértem a szememmel ahogy ő is helyet foglal, majd elkezdtem ételt szedni az imént elém tett tányérra. 

Így már minden világos volt. Nem a királynétól kaptam a ruhát hanem Camerontól. Az is világos lett hogy emiatt nyelt félre Őtökéletessége. 

Csak még nagyobb vigyorral kezdtem neki az előttem levő péksütinek. 

-Khm...Hogyan aludt Ms. Stella?-na hát így se nagyon hívtak még.

-Köszönöm kérdését! Pocsékul.-válaszoltam neki, ő pedig erősebben tette le a csészéjét mint azt kelett volna. Úgy tűnik nem erre a válaszra számított.