Chica

17.

-Mert nem tetszik, hogy mindenki végigmért, plusz ezek után nem nagyon lesz nyugtod tőlük.-a mondat végét már nevetve mondta és én is elmosolyodtam. Azonban fejben teljesen máshol jártam. Mi az hogy nem tetszik neki? Mégis miért foglalkozik ő ezzel?

Egy darabig ezen gondolkoztam. Mégis miért foglalkozik ő azzal, hogy ki hogy néz rám. Oké, hogy az ő házában vagyok meg minden...de akkor is! Várjunk csak! Lehet, hogy szimplán nem akar balhét. Mert ha én belekeveredek egy balhéba az általában elég....nagy és durva szokott lenni. Biztosan nem akarja elrontani a hírnevét. Vagy esetleg az anyja miatt mondta. Lehet hogy szimplán nem akart még jobban összeveszni az anyjával miattam. Mondjuk ezt megértem. Nem lehet könnyű egy olyan nővel veszekedni, mint a királyné...Mondjuk valamennyire hasonlítok rá, ebben legalábbis biztos! Velem sem érdemes veszekedni! Nem is tudom mi lenne ha én és a királyné elegyednénk szócsatába. Valószínűleg kitörne a 3. világháború...Igen biztosan! Bááár, az az érzésem lennének páran akik az első sorból néznek végig popcornnal a kezükben...pl. Lily, szerintem Hayley és Jack is. Sőt talán még Cameron is. Bár lehet hogy mivel az anyjáról van szó nem örülne neki... Na jó kicsit eltértem a témától! Visszakanyarodva a kérdéshez....biztosan nem akart balhét azért mondta.

Éppen mikor eldöntöttem a fejemben a végleges választ akkor mentünk át az ebédlőn.

-Mivel tegnap nem sikerült elvezetnem téged a konyháig, ezért most bepótoljuk ezt.-most sikeresen végigmentünk az ebédlőn anélkül hogy bárki megtámadott volna minket. Csodával határos módon az ablaküvegeket kicserélték. Vagy lehet nem csodának kellene hívjam hanem pénznek... Az ebédlő túlsó végén volt egy ajtó. Amikor azon átmentünk egy kisebb szobába érkeztünk. A szoba olyan volt mint egy öltöző szerűség. Fogasok és cipőtartók voltak bent. Gondolom a szakácsok ruhái, meg talán még más alkalmazottaké. Ebből a helyiségből is nyílt egy ajtó. És amikor az feltárult megláttam magát A csodát! A konyhát. Nagyban sürögtek-forogtak, mondjuk hogy mit csináltak éppen azt nem tudom. Azt sem hogy melyik étkezésre készülnek, és azt sem hogy mit csinálnak. Ugyan alapszinten tudok főzni (inkább sütni szeretek), ez itt nem alapfok. Én megenni szeretem a dolgokat, nem elkészíteni!

-Hé Chris! Hol vagy?-kiabált bele a hangzavarba Cameron.

-Jövök már!-válaszolt valaki a tömegből. Aztán egyszercsak megláttam egy szakácsot aki próbál eljutni hozzánk. Kisebb-nagyobb sikerrel. Aztán valahogy mégiscsak sikerült neki. Hát ha megkérdeznék tőlem hogy mit dolgozik nem azt mondanám hogy szakács. Egész izmos, rövid barna haja van. Viszonylag magas és egész jóképű. 40-50 körülire tippelném.

-Stella bemutatom Christ, a főszakácsunkat, aki bármit elkészít neked amit csak szeretnél, mellesleg Lola férje.-mutatta be röviden Cameron. Hmmm....most hogy mondja tényleg összeillenek Lolával.

-Szolgálatára kisasszony!

-Vigyázz mert még szavadon foglak!-mondom nevetve Chrisnek miközben kezet fogok vele.

-Bármikor, nyugodtan! Ez a munkám és szeretem is csinálni, úgyhogy hozzám jöhetsz a kéréseiddel.-na itt indult be az agyam hogy miket fogok kérni amíg itt vagyok.

-Rendben.-mosolygok rá.

-Most kértek valamit?- most tűnik csak fel, hogy ő is azok közé az emberek közé tartozik akik tegezik Cameront.

-Én nem köszönöm, viszont azért is hoztam ide Chicát mert ő rég nem evett, és amúgy is szereti a sütiket, úgyhogy gondoltam jól ki fogtok jönni.- Chris a becenevemnél elmosolyodott, de rögtön el is folytotta.

-Akkor biztosan.-mosolygott rám.-És te?-nézett rám. Hirtelen nagyon sok minden jutott eszembe, de valami olyasmit kellett válasszak ami könnyű, mert így is rengeteg munkájuk lehet. Valószínű Chris sejtette hogy mire gondolok, mert rögtön hozzátette- Bármit kérhetsz!

-Akkor szeretnék kérni tiramisut.

-Rendben. Amint elkészül megkereslek.-erre bólintottam egyet és elindultam kifelé. A szemem sarkából láttam hogy Cameron még gyorsan kezet fogott a szakáccsal majd követni kezd. Amikor kiértünk az öltözőből megjegyeztem:

-Szimpatikus ember. És nagyon passzol Lolához, ugyanolyan életvidám.

-Igen. Mindketten teli vannak szeretettel és több éve szolgálják a családunkat. Hálás vagyok nekik hogy itt vannak velem.-mondja Cameron őszintén és közben a tekintetével előre bámul, de úgy mintha régi, legalábbis régebbi szép emlékek jutottak volna az eszébe. Épp meg akartam jegyezni hogy szerintem én megvárnám itt amíg elkészül a tiramisu addig is ő menjen nyugodtan dolgára , amikor ő is az asztal felé vette az irányt hogy leüljön. Hát jó! Akkor ő is megvárja. Már éppen helyet foglaltunk, amikor is kinyílt az ebédlő ajtaja és bejött rajta az a srác aki hozta a királyné jöttének a hírét is.

-Kisasszony a királyné várja.-komolyan mondom nem lehet pihenni hagyni az embert!! Most ezt miért kellett?? Én csak egy nyugodt délutánra vágytam. Vagy napra....azt sem tudom hány óra. Ráadásul megint ez a srác hozza a hírt. Komolyan mondom gyászhuszár. Vagy legalábbis a rossz hírek hírnöke....



Köszönöm hogy elolvastad, remélem tetszett! Bocsi a helyesírási hibákért! ❤️
És azért is hogy ilyen rövid, de amikor pont leültem írni a részt, oda kellett adjam a laptopot és ezért másról kellett írjam. És hát nem leányálom tabletről gépelni! 😊
Puszii😘