Chica

21.

Érdeklődve fordultam a belépő fiú felé. Elég komor arca volt és kezdtem megijedni, hogy mi történhetett, ám a következő pillanatban mintha csak egy maszkot húzott volna fel, elmosolyodott. A többiek alig vették észre, tovább nevettek. Nem is tudom min, nem rájuk figyeltem. Cameronon már észre sem lehetett venni az előbbi komoly arckifejezését, ő is a többiekkel nevett. Másnak tényleg nem tűnt fel, de nekem igen. Ez a munkám, az életem. Hogy felfedezzem az álcákat. És Cameronon most éppen egy ilyen "álarc" volt. Ha csak a mosolyát nézted azt mondod hogy tényleg boldog. De ha ránézel, esetleg belenézel a szemébe...Akkor látod csak igazán az ember érzelmeit. Az arcjátékot bárki elsajátíthatja ha sokat dolgozik vele, vagy van akinek amúgy is megy, de a szem! Azt nem tudod megváltoztatni, nem véletlenül mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ezzel egyetértek. Ha jól figyelsz akkor az ember szeméből minden kiderül. Ezért is szoktam megfigyelni az emberek tekintetét, sokan nem értik ezt, de ez a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk az éppen aktuális érzelmeit az emberekben.

Chriséből öröm és vidámság áradt, pont úgy ahogy Loláéból. Calluméból még mindig zavarodottság, de ő is főleg boldog volt.

Cameronéból mérhetetlen szomorúság és düh. Szinte fájt amikor mélyen a szemembe nézett. Nem tudom mi történt vele, szerintem az anyjához van köze, de ekkora fájdalmat ritkán látok.

Hirtelen kapta el a fejét, ezzel engem is visszarántva a valóságba.

-Chica! Gyere megmutatom a szobádat, berendezkedhetsz egy kicsit, azután pedig vacsora lesz. Biztos valami finommal készül Chris.

-Hát nekem nem biztos.-mondtam nevetve, utalva Chris azon mondatára, ahol is megjegyezte hogy nem kapom meg a tiramisum ha nem maradok csendbe.

-Ne aggódj hercegnő, vacsorát talán kapsz.-válaszolt nekem nevetve a főszakács.

-Az a talán nem túl megnyugtató!

-Stella gyere már!-erre mindenki elkomolyodott és az előbbi boldog hangulat odaveszett. Érdeklődve néztem Caeronra mert ilyen hangsúllyal még soha nem szólt hozzám. Azonban ő inkább kiment az ajtón. Kérdőn fordultam a többiek irányába, de ők mind a földet kezdték el pásztázni, mintha valami nagyon érdekes lenne rajta.

-Jól van, megyek már!-kiáltottam ki.-Köszönöm Chris, nagyon finom volt! Sziasztok!-majd meg sem várva a válaszukat a herceg után mentem.

Némán sétáltunk a folyosón mígnem elértünk egy ajtóhoz. Cameron kinyitotta nekem, elém pedig egy fantasztikus szoba képe tárult.

Balra volt egy franciaágy ami fölött ilyen kis lámpák lógtak, a fal egy erdőt ábrázolt az ágy után volt egy ablak. Jobbra volt a sarokba egy....egy OLVASÓSAROK!!!! Aztaaa! Nem hiszem el! Van saját olvasósarkam! A mellett volt egy ajó, és az ajtó mellett volt egy óriási falba épített szekrény, és a szekrény túloldalán is volt egy ajtó.

Várjunk csak! Minek két ajtó? Az első gondolom a fürdőé, de a második...

A szoba álltal okozott sokk hatása alatt nyitottam be az első ajtón, ami az olvasósarok mellett volt. Hát ha eddig leesett az állam, akkor most leszakadt az állkapcsom...

Egy teljesen más típusú, mint a szoba, mégis elképesztő fürdőszoba tárult elém. Körbefordultam és ámulva néztem, hogy mindez az enyém. Vagyis csak egy ideig, de akkor is! Ekkor röhögést hallottam magam mögül. Csúnyán néztem Cameronra erre ő még jobban elkezdett nevetni.

-Saj...sajhnálom Chica, de anyira vicces arcot vágtál.-mondta miután egy kicsit lenyugodott. Keresztbe fontam magam előtt a kezemet és felhúzott szemöldökkel néztem rá, ám ő csak elmosolyodott és karon ragadott.-Gyere mutatok még valamit!