Chica

15.

-Uram, hölgyem-tette hozzá még gyorsan- látogatók érkeztek!

Erre Cameron lustán ránézett. Hát ettől a pillantástól még én is megijedtem volna egy picit, olyan lekezelő és arrogáns volt.....ja nem, mégse. Hát szegény srác eléggé elbizonytalanodott és gyorsan el is nézett Cameronról és felém kapta a tekintetét. Úgy éreztem szüksége van egy jó zsarura is, ezért rámosolyogtam. Erre már volt annyi bátorsága, hogy folytassa azt, amiért bejött.

-U..ur..uram-köhintett egyet- az édesanyja most száll le a géppel.-erre Cameron felhúzta a szemöldökét.

-Miért jött ide az anyám?

-Nem tudom uram. -erre Cameron bólintott és a gondolataiba merült. Szerencsétlen srác meg még mindig az ajtóban ácsorgott.

-Köszönjük szépen.-ennél jobbat nem tudtam neki mondani, de vette a lapot és gyorsan elhagyta a szobát.

-Baj van?-kérdeztem a hercegtől. Úgy tűnt meg sem hallotta, már épp ismételtem volna meg amikor rám emelte a tekintetét és válaszolt:

-Nem, semmi gond Chica.-ezzel ő le is zárta. Hát én nem! De elindult kifelé és úgy tűnt elhagyja a szobát, amikor is nyílt az ajtó és belépett rajta James. Némán néztek egymásra és úgy tűnt hang nélkül beszélik meg a dolgokat. Hát én jobban örültem volna, ha hangot is adnak gondulataiknak de úgy tűnt ez nekik nem jutott eszükbe. Miután végeztek ezzel a számomra felettéb érdekes tevékenységgel, Cameron kiment. Éppen indultam volna utána érdeklődni, hogy mégis mi a baj, de James kirakta elém a karját és megállított. Kérdőn néztem rá két okból kifolyólag: 1. miért nem beszélhetek Cameronnal, 2. most komolyan azt gondolja, hogy megállít a karja?

-Hagyd egy kicsit. Viszont ha jót akarsz magadnak gyere ki üdvözölni a királynét.

-Miért?-valójában magam sem tudtam, hogy melyik mondatára szólt a kérdés.

-Nem szereti ha nem köszöntik tisztességesen. Plusz a nem méltó lányokat se szereti a fia körül.

-Ők béreltek fel.- válaszoltam neki amolyan "tehetek én róla, hogy pont engem küldtek és nem leszek megfelelő őfelségének" .

-Ez igaz, de inkább gyere ki.-látszott James-en hogy csak segíteni akar, így elindultunk kifelé. Úközben megkérdeztem újra.

-Miért?

-Legutóbb elég csúnyán összeveszett a királynéval. És valójában én sem tudom miért jött, mert nem jelentette be előre, pedig eléggé ügyel a jellemre és a többire.

-Hát akkor engem nem fog kedvelni.-mondtam nevetve és erre James is nevetett egy kicsit. Amikor kiértünk a "házból" ott állt egy ilyen kiskocsi, amikkel az ilyen nagyobb birtokokon szoktak utazni. Cameron nem volt benne szóval gondolom egy másikkal már elment. Az emberek odakint fejvesztve rohangáltak. Úgy tűnik mindenki figyel arra, hogy minden tetszedjen a királynénak. Én meg ott álltam a nagy zűrzavar közepette egy rövidnadrágban és egy trikóban, éppenhogy kontynak nevezhető hajjal. Hát nem nagyon tartozok ide! James elindult a kocsi felé, így kénytelen voltam követni.

Amint beszálltam, a testőr intett a sofőrnek és elindultunk. A ház mögé mentünk. Szép nagy birtok az biztos. Egy idő után feltűnt, hogy egy kisebb repülőtér felé megyünk. Egy rövid leszállópálya és egy hangár volt a gépeknek. Nem volt nagy, de pont elég látványos volt, hogy van egy magán repülőterük. Szép lassan odaértünk és kiszálltunk a kocsiból. Cameron már ott ált és beszélgetett egy emberrel. James odasétált hozzá, én meg úgy döntöttem benézek a hangárba. A kiképzés alatt meg kellett tanuljunk repülőt vezetni szóval azt is tudok. Csak mondjuk nem legális ha vezetek egyet de ez részletkérdés. Gyönyörű gépek voltak odabent. Volt egy kisebb magángép, aztán volt bent ilyen sétarepülő, és voltak ilyen különféle kisebb, egy-két emberes, "játékszerek". És a sarokban eldugva volt egy helikopáter. Igen tudom, hogy nem így mondják csak én így szoktam használni. Éppen elindultam volna a helikopter felé, amikor is meghallottam egy repülő hangját. Gondolom jön anyuci.