Chica

45.

Ott álltunk négyen az emberek gyűrűjében. A füst szinte már teljesen eltűnt. Le is kaptam a szemüvegemet. A szemem sarkából láttam hogy Finnick is így tesz. Úgy láttam hogy tőlünk mindenki megvolt, de nem vagyok benne biztos mivel csak átfutottam gyorsan az embereket. Willék viszonylag közel voltak hozzánk. Egy pillanatra rám nézett én pedig intettem a fejemmel. Rögtön vette a lapot. Akik csak egy pillanatra is rám néztek a csapatból nekik is intettem, így szép lassan körénk gyűltek az embereink. Közben ők is helyezkedtek.

Nem mondom hogy kevés embert ütöttem ki de még így is rengetegen voltak. Most mindenki szusszant egyet, és felkészült a következő menetre.

Nagy bánatomra láttam ahogyan az utálatos személy lassan kisétál az emberei közül.

-Szóval zene? - kérdezte felvont szemöldökkel, miközben még mindig az az önelégült vigyor csücsült az arcán.

-Zavar?-kérdeztem vissza, miközben én is egy vigyort varázsoltam az arcomra. Persze a hülye is láthatta hogy nem őszinte, de nem érdekelt. Most nem volt sem időm, sem energiám, a kedvemről meg már ne is beszéljünk, ahhoz hogy tettesek. Eközben pedig megállított a zenét, mivel elindult a következő, így viszont nem nagyon hallom amit mondd. Nem mintha ez annyira zavarna...

-Ugyan, egyáltalán. Bár őszintén meg kell mondjam az embereimet meglepted vele.-mondta miközben a csapata elejére állt.

-Téged nem?-kérdeztem miközben én egy kicsit oldalra sétáltam, pontosan úgy hogy félig takarjam Cameront. Ahogy elé álltam éreztem ahogyan a teste nekem feszül. Baromi ideges volt.

-Meg kell mondjam ez még engem is meglepett.

-Örülök hogy tudtam egy kis meglepetést adni.-nyomtam meg gúnyosan a "kis" szót, mivel nagyon jól tudtam hogy az ahogyan bejutottunk eléggé meglepte.

-Szép kis csapatot rángattál össze.-jegyezte meg miközben ha látta is hogy mit csináltam nem adta a tudomásomra.

-Most mit mondjak...köszönöm?!

-Megfelel. Nos térjünk át a számomra fontos részre. Cameron.-vezette át a tekintetét a mögöttem álló hercegre. -Megtennéd hogy kibújsz a kis szajhád takarásából.-mondta mosolyogva.

-Na idefigyelj Zack Gordion!- és robbant a bomba Cameron részéről. Eddig bírta türtőztetni magát. Még utána kaptam de esélyem sem volt. Jack kapta el a karját és állt be elé hogy a testsúlyával is visszatartsa.

-Haver. Nem éri meg.-mondta neki halkan Jack.

- Hogy merészelted?-sziszegte a fogai között Cameron miközben izzó tekintetét még mindig nem vette le Zackről.

-Pontosan mit is?-kérdezett vissza vigyorogva. Persze a katonáival körülvéve nagy arca van...

-Figyelj rám!-álltam be Cameronnal szemben. Jack arrébb állt, de még mindig közel maradt.- Figyelj rám! - szóltam kicsit hangosabban.

-Na mi van, a csajodnak kell visszafognia, én a helyedben nem engedném. - úgy kellett nekitámaszkodnom a hercegnek.

-Valaki lője már le!-mondtam kicsit, de tényleg csak kicsit mérgesen. Láttam ahogyan Finnick már emeli is a fegyverét mire közbeszóltam. - Inkább ne! Még szükségünk lehet rá. Cameron! Nézz rám!-szóltam ismét hozzá halkan.-Nézz már rám!-szóltam rá, de még mindig nem vette le a szemét a valószínüleg vigyorgó személyről. Mivel ötletem sem volt mit tehetnék, de muszáj volt eltereljem a figyelmét mielőtt még valami hülyeséget csinál, ezért átkaroltam a nyakát. Éreztem hogy erre összerezzen és már nem olyan feszült.