Chica

24.

Hirtelen rántottak be az oszlop mögé, miközben befogták a számat. Még végiggondolni sem volt időm. Az ismeretlen nekemdőlt, így a testem a fal és az ő teste közé "szorult be".

Már éppen támadtam volna vissza amikor felnéztem az arcára és felismertem. Úgy tűnik ma az emberek szeretnek megtámadni...

-Ejnye Chica! Úgy tűnik ma rosszalkodni támadt kedved.

-Ugyaaan...én mindig szeretek rosszalkodni.-suttogtam én is az arcába. Cameron az egyik kezével az arcom mellett támaszkodott, a másikkal pedig éppen az előbb simított ki egy tincset az arcomból. 

-Ugye tudod hogy én szeretem megbüntetni a rossz embereket? És a vacsoránál te igen rosszul viselkedtél...-mondta enyhe perverzséggel a hangjában...ah fiúk! 

-Igazán sajnálom uram, nem akartam...-vágtam szomorú arcot és még a szememet is lesütöttem hozzá.

-Pedig nekem igazán úgy tűnt hogy élvezted...

-Mert te nem?-kérdeztem a szemébe nézve.

-Hmmm..igaz.

-Mellesleg nem lenne túl jó ha ilyen pozícióban találnának ránk.

-Én élvezem.-ezzel még közelebb hajolt hozzám. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, majd megembereltem magam és gondolkodtam hogy most mit is kellene csináljak...Majd eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.

Én is közelebb hajoltam hozzá, az ajkunk már majdnem összeért. Még mindig egymás szemébe néztünk. Ekkor fogtam magam és fordítottam a helyzetünkön. Most én préseltem őt a falhoz. Erre ő egy percig elég meglepett képet vágott, majd rendezte vonásait és elmosolyodott. Én közelebb hajoltam és amikor már épphogy egy miliméter hiányzott hogy összeérjen a szánk fogtam magam és kifordultam onnan. 

Még hallottam magam mögül egy "hö" hangot, én pedig jól csípőingatva elsétáltam. De komolyan, szerintem ha ennél jobban ingatom akkor kitörik. De az a reakció amit halottam tőle mindent megért. Szerintem ennyire més senki nem játszadozott vele. Sőt! Szerintem senki nem játszadozott vele, túl....tökéletes, és a lányok a lábai előtt hevernek. Gondolom még sose kellett különösebben küzdenie valakiért. Legalább kap egy kis újdonságot. 

Amikor visszasétáltam a szobámba, az ágyamon egy gyönyörűszép hálóinget és hozzá passzoló köpenyt találtam. Halványkék volt mindkettő. A hálóing deréknál összeszűkölt és egy kis csipke"öv" volt rajta. A mellkasomon is csipkés minta volt. Mivel még meleg volt gondolom ezért kaptam ujjatlan hálóigent, azonban a köpeny már könyék aljáig ért. 

Gyönyörő volt mindkettő. És amikor felpróbáltam mindkettő tökéletesen passzolt rám. Mintha nekem tervezték volna. Nem tudom hogy Cameron vagy az anyja műve...bár inkább Cameronra tippelnék mert az anyjától valami, hmmm...komolyabbat várnék. Végülis teljesen mindegy mert nagynon jó ízlése volt annak aki ezt küldte. 

Ha Cameron volt, el kell ismerjem hogy tökéletesen kiismert. A szoba is teljesen az ízlésem és most ez is. Nem is tudom hogy képes ilyen rövid időn belül erre. Lehet hogy azért mert herceg, végülis ott is fontos hogy jó emberismerők együnk. Nem tudom, tényleg.

Mivel már fürödtem egyszer úgy döntöttem most nem teszem. Amúgy is fáradt voltam, hosszú nap volt. Pont ezért rögtön bedőltem az ágyba és reggelig ki sem szándékoztam menni.

Futok egy gyönyörűszép pázsiton miközben nevetek. Mezítláb vagyok így érzem a fű puhaságát ami csiklandozza a talpam. A nap nagyon erősen süt, ezzel fantasztikus látványban részesítve az ott járó embert. Azonban én nem ezzel voltam elfoglalva hanem a magam mögött szaladó fiúval. Nevetve üldözött és egyre közelebb és közelebb járt hozzám. Ettől én próbáltam még gyorsabban futni de nem tudtam. Hirtelen valami hátulról lerántott a földre. Ketten estünk el  és még gurultunk is egy párat. A végén rajtam feküdt és mindketten nevettünk. Msolyogva nézett le rám azzal a gyönyörűszép szempárral. Egyre közelebb hajolt én pedig behunytam a szemem.