Chica

47.

Miután kiléptem az oszlop mögül oldalt törtem előre. Néha le kellett buknom mert egy-egy ütés majdnem eltalált. Volt néhány eset amikor vissza is ütöttem. Összességében oldalt csak előre mentem. Egy bizonyos személyt kerestem. Egy bizonyos személyt aki a mai nap nem egy embert árult el, pontosabban akiről a mai nap derült ki hogy nem egy embert árult el.

Éreztem a testemben száguldó adrenalint, éreztem ahogy minden egyes procikám vágyakozik egy kis harcra.

Amikor végre kiértem oldalról, középre mentem és felálltam oda ahol nem sokkal ezelőtt Jack volt kikötözve. Rálátásom nyílt az egész csatára. Így hogy érkezett egy kis erősítés már sokkal jobban álltunk. Bár még így is túlerőben voltak, így nagyjából minden harmadik emberünkre két ember jutott, de szépen fogyatkoztak az ellenfelek. Sajnos mi is. Nem egy embert láttam a földön fekve aki hozzánk tartozott.
Gyorsan megkerestem minden hozzám közel állót. Igen, tudom, hogy önző cselekedet, de számomra mégis az a fontos hogy ők mindenképpen éljenek.

Lily két katonával harcolt. Bár lehet a játszadozott jobb szó lenne az esetükre, ugyanis nagy mosoly kíséretében ugrált el az ütések elől néha pedig úgy hozta őket össze hogy egymást találják el. Nem túl okos példányokat fogott ki, de legalább élvezhette kicsit.
Nem messze tőle Finnick és James álltak egymásnak háttal és az őket körülvevő emberekkel viaskodtak. Úgy tűnik veszélyesnek tartották őket (nem is értem miért) mert rajtuk voltak a legtöbben. Úgy tűnt ők jól bírják, így a tekintetemmel máris a többieket kerestem.
Cameron közelharcot vívott...öhm...Vöröskével. Hát legalább biztos nincs semmi baja. Egyelőre, ugyanis Cameron elég keményen küzdött vele. Nem úgy mint én...
Will és Göndörke nem messze harcoltak egymástól egy-egy emberrel és látszólag ők is jól megvoltak.
Trevor is lejött már fentről és egy magasabb konténer tetejéről lövöldözött. Úgy tűnik ő ebben jó, de elég hasznosnak bizonyult ugyanis akikre célzott azok kivétel nélkül elterültek a padlón.
Jacket nem láttam semerre, reménykedtem benne hogy elbújt.

-Jack, hallasz? Merre vagy?

-Tisztán és érthetően. Elbújtam ahogy kérted. És így innen nézve jól tettem ugyanis nem tudom mit csináltam volna ha szembejön velem egy olyan pasas mondjuk min...mint aki FELÉD TART.

Erre megprödültem és Jacknek igaza volt. Egy szép kis gorilla jött felém.

-Nem túl szép húzás hátulról támadni.-jegyeztem meg, de egyre ijesztőbbnek tűnt az ürge ahogy közeledett.

-Pofa be!-szólt rám.

Felém ütött ami elől inkább elhajoltam, mert nem biztos hogy ha blokkolom nem törik el a karom. Egy ideig úgy nézhettünk ki kívülről mintha táncolnánk, mivel ő ütött én pedig elhajoltam, gurultam, ugrottam előle. Aztán megtörte a rendet és rúgott egyet. Telibe találta a gyomorszájam.

Lebucskáztam a magaslatról. Hörögve próbáltam levegőt venni de nem nagyon sikerült. Miközben négykézláb próbáltam elmászni a gorilla elől aki szép nyugodtan jött utánam próbáltam valamit kitalálni. Nem sok sikerrel, ugyanis a következő pillanatban éreztem hogy elkapják a jobb lábam és annál fogva felemelnek.Ez nem segített a fulladozásomon úgyhogy már köhögtem is. Nem vártam meg hogy mit tervez velem a katona, és belerúgtam az arcába. Ő erre ordítva eldobott. Neki csapódtam valakinek, akivel a következő pillanatban már együtt nyögtünk és próbáltunk felállni. Szerencsétlenségemre nem barátba csapódtam, így nem nagyon örült amikor látta hogy leszállok róla. Amint csak lehetett taszított rajtam egyet.

-Stella jó lenne ha nem most játszanál labdát!

-Én...-köhögtem egyet-én...szerinted élvezem?-kérdeztem vissza Finnicknek.