𝙩𝙚𝙣𝙩𝙝

2K 170 63
                                    

𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣

Egyre jobban rettegtem ettől az embertől, annyira impulzív és a tudat, hogy valamilyen oknál fogva bántani akar nagyon megrémisztett.
Ma szerettem volna meglátogatni Chant, hogy beszéljek vele és kicsit jobban érezem magam, -na meg azért is, mert mindig ilyenkor mentem el hozzá és biztos voltam benne, hogy vár majd engem-, de már azt is bántam, hogy egyáltalán előhozakodtam a dologgal Mr. Jeonnál.

Könnyeimet alig tudtam elfojtani és percekbe tellett mire sikerült összeszednem magam a mosdóban. Ez a helyzet egyre jobban kikészített, pedig ez még csak a kezdet. A legrosszabb esetben fél évig kellene elviselnem Mr. Jeont, viszont abban az egyben erősen reménykedtem, hogy hamar rám un majd, mert így kellett lennie, hiszen ostobaság is lenne azt gondolni, hogy egy ilyen férfi túl sok időt akarjon egy hozzám hasonlóval tölteni.

Miután nagyjából összeszedtem magam lementem az első szintre, hogy kávét készítsek főnököm számára. Bizakodtam benne, hogy ez idő alatt senkivel sem kell szóba elegyednem, de szerencsétlenségem most is megmutatkozott.

-Jimin, most hallottam, hogy te lettél Mr. Jeon új asszisztense.-lépett mellém Sujin, aki ezelőtt velem egy részlegen dolgozott.-Ezt mégis hogy csináltad és miért pont téged választott?-ráncolta össze szemöldökét és gúnyos tekintettel nézett végig rajtam.

-Hidd el, hogy én sem tudom. Mindössze végzem a munkámat és ennyi.-vontam vállat és inkább visszafordultam a pult felé. Tudhattam volna, hogy ez az egész csak bajt hoz majd rám. Az emberek máris pletykálni kezdtek, pedig mindeddig olyan jól megvoltam itt. Senki sem figyelt rám különösebben, csak tettem ami a dolgom és nyugodtan éltem, most viszont minden megváltozni látszik. Éreztem magamon az emberek tekintetét és láttam, hogy összesúgnak mögöttem.

-Még hogy nem tudsz semmit.-szólalt meg újra Sujin, pedig azt hittem, hogy már békén hagy.-Mr. Jeon még sosem vett fel személyi asszisztenst, viszont te mégis elérted, hogy felvegyen.-mondta cseppet sem barátságosan.

-Nézd Sujin, én nem csináltam semmit. Mr. Jeon felkért erre a feladatra így nem mondhattam nemet.-közöltem vele és miután gyorsan beleraktam egy cukrot a kávéba faképnél is hagytam a lányt, aki nem igazán szeretett volna leszállni erről a témáról. 

Mikor visszaértem a főnököm irodája elé az ajtó előtt tízig is el kellett számolnom, hogy be merjek kopogni, igaz féltem, hogy a késés miatt is megszid majd, mégsem tudtam rávenni magam, hogy hamarabb megtegyem ezt.

Miután megkaptam az engedélyt, hogy belépjek a helységbe csak még feszültebb lettem, de mivel nem volt más választásom ezért kinyitottam az ajtót majd be is csuktam magam mögött és Mr. Jeon asztala mellé léptem.

-Itt a kávéja Mr. Jeon.-mondtam illedelmesen és letettem elé a forró italt.

-Mi tartott ennyi ideig?-szólalt meg fel sem pillantva a gépe kijelzőjéről.

-Elnézést, csak sokan vártak a liftre.-füllentettem, hiszen azt mégsem mondhattam, hogy a mosdóban sírtam és aztán az ajtója előtt ácsorogtam, mert nem mertem bekopogni hozzá.

-Nem érdekelnek a kifogások! Még egyszer nem foglak figyelmeztetni! Nem tűröm el az effajta hanyagságot!-förmedt rám és mondandója végén belekortyolt a kávéba, viszont ezt követően váratlanul a földhöz vágta a kávés csészét, ami kisebb nagyobb darabokra tört és a benne lévő ital is a padlón végezte.

Ijedten rezzentem össze és sokkosan bámultam a férfit akinek szemei dühösen villantak rám majd szó nélkül pattant fel székéből és elindult felém, mire hátrálni kezdtem. Túl ismerős volt ez a helyzet. Amikor legelőször voltam ebben az irodában, akkor is ugyan ez történt. 

stress ~ jikook ✔️Where stories live. Discover now