stress ~ jikook ✔️

𝙩𝙬𝙚𝙣𝙩𝙮-𝙨𝙚𝙘𝙤𝙣𝙙

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

– Ne akarj felbosszantani! – förmedtem rá az előttem térdelő szőkére. – Különben is, ne kéresd magad! Tudom, hogy akarod – nyomtam jobban kemény férfiasságomnak kicsiny kezét és gyönyörködtem egyre kipirultabb orcájában. – Hiába tagadnád, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy vágysz rá. Vágysz mindarra amit teszek veled, mert élvezed – közöltem vele majd újra megcsókoltam és eközben kedvem szerint kezdtem mozgatni kezét a farkamon.

Amikor meguntam a játszadozást kicsatoltam az övem és kiszabadítottam merev tagom a nadrágomból, ezt követően pedig ráhelyeztem Jimin kacsóját és nem engedtem, hogy elhúzza azt.

– Arra utasítottalak, hogy elégíts ki, így ezt meg is fogod tenni – tudattam vele a tényeket és szigorúan néztem rá. – Gyerünk! Láss hozzá! – parancsoltam rá, majd eleresztettem a kezét.

Különös módon szerettem őt arra kényszeríteni, hogy egyszerűen csak elégítsen ki. Élveztem ahogy pironkodva ugyan, de teljesítette a kérésem mert ő is tudta, hogy nem mondhat nemet.

Puha tenyere és finom ujjai körülfonták farkam, ami rendkívül ingerlő érzés volt. Lassan kezdte el mozgatni kicsi kezét, de nekem ez természetesen nem volt elég. Többet akartam minden apró mozzanatával.

Szőke tincsei közé téptem és felrántottam a fejét, hogy a szemeibe nézzen azzal a kétségbeesett és ártatlan tekintettel.

– Ne vacakolj! Most pedig szopj le szépen! – adtam a következő utasítást.

Imádtam a dús ajkait érezni meredező tagom körül. Az a száj csak túl tökéletes volt ahhoz, hogy veszni hagyjam.

A haját tépve húztam közelebb ölemhez ezzel ösztönözve őt a feladatára, amit végül meg is tett, hiszen jól tudtuk, hogy az én akaratom érvényesül úgyis.

Meg kellett hagyni, egyre ügyesebben csinálta, bár még nem volt tökéletes a technikája. Apró kezeivel a combjaimon támaszkodott, amik között térdelt, arcán könnyek folytak végig, ahogy egyre mélyebben engedte farkam. Tempója kissé lassú volt, de mégis kárpótolt azzal, hogy majdnem tövig elnyelte férfiasságom.

Maga a látvány is izgató volt és kifejezetten kedvemre való. Élveztem hallani az elcsukló fájdalmas nyöszörgését és látni rajta a kínt, amely sokkal inkább hozott számára mámort, mint valódi szenvedést.

Amikor kigyönyörködtem magam benne szó szerint a kezembe vettem az irányítást és erőteljesebben megmarkolva a szőke tincseit én magam diktáltam a tempót, amit véletlenül sem lehetett lassúnak nevezni, emellett pedig a csípőmet is fellöktem, hogy rásegítsek a dologra.

Felmordultam mikor elélveztem egyenesen Jimin szájába a lehető legmélyebbre lökve magam, ő pedig levegő után kapkodva engedett ki dús ajkai közül miután eleresztettem selymes haját.

­Mialatt rendbe szedtem magam végig őt figyeltem, ahogy a padlóra hullva zihál kócos hajjal, könnyes szemekkel, felduzzadt ajkakkal és kipirult arccal, szája szélén pedig lecsurgott egy kis a nyál amely keveredett élvezetemmel. Leguggoltam hozzá majd hüvelykujjammal letöröltem azt és ajkai közé nyomtam az ujjam, hogy ez se vesszen kárba.

Ahogy tekintete találkozott az enyémmel tudta, hogy mi a dolga és le is nyalta szépen, majd, amikor lenyelte arca fájdalmas grimaszba torzult, mivel a történtek után bizonyára fájt neki a nyelés, de olyan szép volt ez, ahogy érzi a fájdalmat...

Úgy szerettem így látni, hogy azt magam is alig fogtam fel.

– Most mondanám, hogy térjünk át rád, de majd este megkapod azt, ami neked jár – közöltem vele, mivel nem volt több időm, amit elszakíthattam volna a munkámból. – Úgyhogy menj és először is szedd rendbe magad, majd hozz nekem kávét – intettem neki és be is kapcsoltam a tabletem, hogy ellenőrizzek néhány fontos átutalást, nem törődve tovább Jiminnel, aki alig bírt feltápászkodni a padlóról.

***

– Gyere indulunk! – álltam meg Jimin asztala előtt késő délután miután végeztem a munkával. Ő kissé értetlenül nézett rám, de bólintott és tette, amit kértem. Miután összeszedte a holmiját és felvette a kabátját elindultunk és beszálltunk a liftbe.

Egy pár napja sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, de ez azért lehetett, mert kezdtek jól alakulni a dolgok a céggel és minden úgy ment ahogy én akartam, de ettől még igényeltem, hogy Jimin teljesítse a vágyaim, mert csak így lehettem teljesen higgadt és tökéletes. Ő kellett ahhoz, hogy tökéletes legyek.

Miután megnyomtam a mélygarázst jelző gombot és bezáródott az ajtó a megszeppenten ácsorgó fiúra pillantottam.

Miért kellett olyan szépnek lennie? Néha a puszta létezése is feldühített, hiszen olyan nagy befolyással bírt rám. Konkrétan fegyver volt a kezében, egy olyan fegyver, amellyel eddig senki sem rendelkezett. Ő képes volt elgyengíteni, képes volt kielégíteni a szükségleteim és képes volt elérni, hogy azt érezzem sosem akarom már őt elengedni.

Abban a pillanatban is annyira kívántam, pedig a térdéig érő szürke szövetkabátja szinte teljesen elrejtette előlem a szőke fiú törékeny testét. Ha nem tartottam volna attól, hogy bárki megláthat ott helyben a magamévá teszem.

– Gyere közelebb – törtem meg a csendet és bár zavartan nézett rám, de engedelmeskedett.

Mikor tett felém pár lépést megállt én pedig a dereka után kaptam és magamhoz húztam, hogy érezzem az illatát. A nyakába csókoltam és a kabátja alatt kezem a kerek fenekére vezettem majd megmarkolásztam, viszont mielőtt még belemerülhettem volna a tevékenységembe kinyílt a lift ajtaja, ugyanis megérkeztünk a garázsba.

Jimint magam előtt tolva indultam el a kocsim felé majd őt az anyósülésre ültettem be én pedig a másik oldalt szálltam be a volán mögé. Szerettem magam vezetni a kocsit, de viszonylag sokszor alkalmaztam sofőrt, hiszen ezzel is fitogtathattam a hatalmasságom, valamint illett az imidzsemhez.

Először az én házamba akartam vinni a szőkét, de az ő lakása közelebb volt, így jobbnak láttam, ha inkább oda megyünk. Már kissé türelmetlen voltam...

Néhány piros lámpánál a kezem elkalandozott a mellettem ülő formás combjaira, amiket durván megmarkolásztam és elmosolyodtam, mikor a motor zaja mellett Jimin elhaló nyögése is megütötte a fülem.

Amikor végre megérkeztünk sietősen pattantam ki a kocsiból miután leparkoltam azt és Jimin is szófogadóan követte a példámat. A társasházban is gyorsan szedtem a lépcsőfokokat, hogy mihamarabb felérjünk, viszont ahogy elértünk az első emeletre egy férfit pillantottam meg magam előtt, aki köntösben és egy papucsban állt a nyitott ajtaja előtt, ami pont az általam vásárolt lakással volt szomszédos.

„Micsoda ízléstelen alak" – gondoltam és nem is akartam sokat foglalkozni vele, de igencsak megbámult engem és a hátam mögött lévő szőkét, ami kibaszottul nem tetszett nekem.

– Jimin? – szólította meg őt, mire szikrázó tekintettel néztem a csávóra, majd rögtön Jimin felé fordultam.

– Jó estét uram! – hajolt meg illedelmesen a pasasnak. – Holnap majd visszaadom a fűszert, amit kölcsönkértem, csak még nem volt alkalmam elmenni a boltba. Remélem megérti – mondta illedelmesen, mire a férfi ábrázata kicsit értelmetlennek tűnt, de lehet nála ez számított normálisnak.

– Oké – bólintott, nekem viszont már most felbaszta az agyam, így kihalásztam a zsebemből a kulcsot és kinyitottam az ajtót majd Jimint karon ragadva taszítottam be rajta míg én a férfi elé léptem.

– Nézze itt van annak a vacaknak az ára – nyomtam a kezébe némi pénzt. – Ha lehet a jövőben tartsa távol magát Jimintől – néztem rá ellentmondást nem tűrően és otthagytam azt a lesokkolódott idiótát.

– Őrülnék, ha elárulnád mi közöd van ahhoz a szerencsétlenhez – zártam be magam mögött az ajtót és a sötéten méregettem a szőkét, aki félve nézett vissza rám.

Akkor értettem meg, hogy mekkora a hatalma, hogy mennyire csak magamnak akarom...