stress ~ jikook ✔️

𝙩𝙝𝙞𝙧𝙩𝙮-𝙣𝙞𝙣𝙩𝙝

𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣

Alighogy beléptünk a villa ajtaján Jungkook ajkaimra tapadt és a karjaiba kapva cipelt le az alagsorba, majd miután a szoba ajtaját becsukta mögöttünk, lerakott engem.

– Maradj itt és csukd be a szemed – mondta, én pedig lehunytam pilláim.

Hallottam ahogy a szekrényhez lép, beharaptam alsó ajkam, kezeimet pedig összefontam hátam mögött.

Szívem hevesen dobogott mellkasomban amikor a férfi mögém lépett, szorosan – s szinte éreztem teste melegét.

Lehunyt szemhéjaimon megéreztem a selyem szemkötő érintését, ami miatt egy halvány mosoly jelent meg arcomon. Egyszerre imádtam és utáltam, amikor felkerült rám a vörös selyemkendő. Szerettem a fokozott izgalmat és kiélesedett érzékeket, amelyet általa megtapasztalhattam, de amit nem kedveltem benne, az az, hogy nem figyelhettem közben Jungkook minden rezdülését s nem nézhettem sötét szemeibe.

Erős kezei gyönge karjaimon találtak fogást míg ajkai nyakamon hagytak pecsétet, én pedig izmos mellkasának simultam.

S újra átadtam magam neki.

Szerettem az érzést, amikor mindent eldobva hagytam, hogy birtokoljon és azt tegyen velem, amit csak akar.

Jungkook ujjai könnyedén szabadítottak meg az ingemtől. Meztelen bőrömön perzselően égett összes csókja, míg reszketeg sóhajaim elvesztek kettőnk üvöltő csendjében, amely nem hallgatta el vágyainkat.

Észre sem vettem s a férfi egy szempillantás alatt megszabadított az összes textiltől, amely eddig testemet fedte.

Lágyan simultam a karjaiba, a szívem őrült tempót diktálva dobogott, s úgy éreztem minden porcikám érte lángol.
Egyetlen érintése is elég volt ahhoz, hogy elakadjon a lélegzetem.

Hát ilyen érzés volt szerelmesen vágyni valakire...
A mi különleges szenvedélyeink között mégis szerelembe esni a csókjaiba, a szemeibe, a hangjába, az illatába, az elérhetetlen valójába. S hiába ismertem a helyzetem, elfeledtem mindent és egy kicsit engedtem a bennem égő gyöngéd, de ennek ellenére eltörölhetetlen érzelemnek, hogy szabadon tomboljon, hogy éljen...

Ha már fáj, legalább hadd enyhüljön egy röpke pillanatra, s hadd őrizzem meg magamban az érzést és az édesen keserű emlékét.

Az emlékét a fekete szerelemnek, amely méregként terjedt szét az ereimben.

– Ugye nem bánod, ha ma kicsit durvább leszek? – suttogta a fülembe, mintha valóban megerősítést várna, pedig mindketten tudtuk, hogy az ő szava szent s sérthetetlen, én pedig sosem mondanék neki ellent, főleg nem egy ilyen helyzetben, hiszen akartam, hogy megtegye velem azt, amit csak akar.

– Tudod, hogy nem – sóhajtottam fel s alsó ajkamba haraptam.

– Persze, hogy tudom – csúsztatta kezét a nyakamra és azt megszorítva harapott rá a fülcimpámra, mire akaratlanul is felnyögtem.

S mint a lavina, ezután képtelenség volt megálljt parancsolni a történéseknek. A férfi kikötözött az ágyhoz és az egyik paskolóval kicsit sem finomkodva elfenekelt.

Ahogy kérte, nem fogtam vissza a hangomat s a fájdalom édes érzése újfent mámorral töltött el.

Vártam az újabb és újabb ütéseket, odaadóan, mint valami agymosott rabszolga. Tetszett, hogy kíméletlen, hogy határozott s hogy mindig tudta, mit akar és azt meg is szerezte.

Mikor az ütések nyoma már szinte égett, meghallottam, hogy valami koppan a padlón s nem sokkal később Jungkook ölelt át hátulról, mit kissé meglepetten konstatáltam.