stress ~ jikook ✔️

𝙩𝙝𝙞𝙧𝙩𝙮-𝙨𝙚𝙫𝙚𝙣𝙩𝙝

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

– Jimin, hozz két kávét – intettem a szőkének, mikor Namjoon belépett az irodámba.

Amint a fiú elsietett Namjoon helyet foglalt az íróasztalom előtt lévő fotelben és a mai meeting részleteit kezdtük el megvitatni, de valahogy képtelen voltam koncentrálni, ami Namjoonnak is feltűnt.

– Jungkook, mi jár a fejedben? – vonta fel szemöldökét.

– Csak túl jól sikerült a tegnap éjszaka – húztam egy félmosolyra ajkaim. – Folyton eltereli a gondolataim az a szőke – sóhajtottam.

– Pedig már három hónapjai is megvan annak, hogy viszonyt folytatsz vele – állapította meg. – Még sosem volt ilyen, hogy valaki ennyi idő után is érdekeljen, ha nem tévedek – nézett rám komoly tekintettel, mire csak bólintottam.

– Ő más, ő végre tökéletes – jelentettem ki elégedetten.

– Tényleg jót tesz neked. Teljesen kiegyensúlyozott vagy – jegyezte meg.

– Nem tudnám megmagyarázni, hogyan, de képes megnyugtatni – adtam igazat neki. – Az utóbbi időben a puszta közelsége is elég ehhez.

Jimin valóban kivételes volt, még sosem ismertem hozzá hasonlót. Benne volt valami több, már pusztán az aurájában is. Megmagyarázhatatlan nyugalmat árasztott magából és hihetetlenül vonzott minden porcikája. Amióta az életembe lépett minden megváltozott, s talán ez volt az oka annak is, hogy szilveszterkor magammal vittem a szigetemre. Arra a szigetre, ahol tizenöt évesen végleg összetörtem s vérző kézzel szedtem össze lelkem szilánkjait, hogy általuk erősebb legyek, mint valaha is voltam.

Azon a szigeten tettem esküt, hogy mindenkinek megmutatom, ki is vagyok én, s mekkorát tévedtek amikor lenéztek.

– Szóval nem igazán áll szándékodban újabb három hónap múlva elengedi, igaz? – tette fel a kérdést Namjoon, ami nem is volt annyira kérdés.

– Nem – ingattam meg a fejem elgondolkozva. – Bár majd kiderül, de kétlem, hogy megunom őt vagy hasonló – feleltem. – Egyszerűen szükségem van rá – közöltem vele a tényt.

– És mit gondolsz, ő mit fog szólni ehhez? – kérdezte.

– Őszintén? – vontam fel a szemöldököm. – Nem érdekel, hogy tetszik-e neki vagy sem, hogy akarja-e vagy sem, mert mellettem van a helye – jelentettem ki magabiztosan, majd felálltam a székemből és az ablak elé sétáltam.

A város látképében elmerülve gondolkodtam el pillanatig a jövőn, viszont ezen tevékenységem hamar félbe is szakadt.

– Mr. Jeon, meghoztam a kávékat – hallottam meg a szőkeség édes hangját magam mögül, mire hátra fordultam.

– Csak tedd le – biccentettem az asztal felé. – Namjoon, te most elmehetsz – szóltam a férfinek, s az a kávéja társaságában távozott is köreinkből.

A fiú éppen indult volna, hogy visszaüljön a saját asztala mögé, de a karja után kapva megállítottam ebben.

– Egy fél óránk van a meetingig igaz? – vontam fel szemöldököm.

– Igen – bólintott.

– Szerintem borzasztón unalmas lesz – sóhajtottam. – Mit szólnál, ha feldobnánk egy kicsit, gyönyörűm? – vigyorodtam el, mire a szőke értetlenül bámult vissza rám.

– Ezt meg, hogy érted? – adott hangot tanácstalanságának.

– Mindjárt meglátod – biztosítottam róla és az asztalom felé fordítva őt mögé álltam s felsőtestét a falapra nyomtam.