Bad B* / KIM NAMJOON FF/

19.

- Nem Kori, nem akarlak eladni! - Nagyot sóhajtott, miközben az arcát a tenyerébe temette és aprót dörzsölt a bőrén. 

Hosszú percek óta ment a szódobálás és a vita a miértekről, hiszen még mindig nem értettem semmit. Annyi részlet volt, amire szükségem lett volna ahhoz, hogy megértsem az egész történetet, de nem kaptam rájuk választ. Hiába kérdeztem, csak azokat a mondatokat kaptam válaszként, hogy "nem a te dolgod" vagy pedig "nem lényeges". Pedig igenis számított volna, mert rohadtul nem tudtam, mi a fene folyik éppen körülöttem. Meg voltam rémülve és egyre jobban szerettem volna kihátrálni a mocskos motel szobájából, hogy visszamehessek az utcára. Sose volt még ilyen késztetésem, ugyanakkor sose volt még ennyi kérdésem sem egy kuncsafttal. 

- NamJoon, nem értelek, tényleg! - Hangomban már érezhető volt a tehetetlen sírhatnék, ami fel akart törni a falakba  ütköző próbálkozásaimtól. - Kérlek szépen, hogy mondj nekem valamit!

- Megmondtam, amit tudnod kell! - Rám szegezte az ujjait, aztán csak leejtette a combjára a tenyerét és hátra dőlt a székben.

- Nem tudok semmit - Feleltem.

- Kivásárollak - Ismételte magát.

A szótól kirázott a hideg, mert minden egyes alkalommal tudatosította bennem a tényt, hogy tárgyiasítva lettem. Megvehető vagyok, van ára a társaságomnak és a lényemnek. 

- Van pénzem és eleget tudok arról, hogy hogyan tehetném ezt meg - Rám nézett és arca komolysága rémisztő volt. - De addig nem tehetem meg, amíg nem akarod. Hiába adnék egy rakat pénzt a stricidnek, ha te ellenkezel és ott maradsz ahol vagy. 

- Még mindig nem értem, miért tennéd? - Kérdőjeleztem meg ismét a tervét.

- Mert így döntöttem - Felelt.

- Miért?

- Muszáj mindent tudnod? - Rátámaszkodott a térdére és felállt. - Kori, csak hagyd kérlek, hogy segítsek!

- Amíg nem tudom a miérteket, nem bízom benned! - Válaszoltam neki őszintén. - Nem ismerlek, NamJoon. Nem tudom, hogy mik a szándékaid. Nem tudom, hogy el akarsz e adni megint, hogy egy másik szövetkezet tagja vagy e, hogy egy drogügyletbe keveredek e ezáltal. Azt sem tudhatom, hogy nem a stricimnek dolgozol e? - Én is felálltam és hátat fordítva neki tettem egy lépést az ajtó felé, közben beharaptam az alsó ajkam, ahogy lassan elkezdett átáramlani rajtam a tiszta félelem. - Honnan tudjam, hogy nem neki dolgozol és csak arra vársz, hogy igent mondjak, beköpsz neki és megint megver? Hm? 

- Nem dolgozom a stricidnek - Felelt és hangját közvetlenül mögülem hallottam.

Megfordultam, hogy kevésbé érezzem magam feszélyezve és felnéztem rá. Igyekeztem határozottnak tűnni, de nevetséges volt a helyzet. Én egy szál fehérneműben, csípőre tett kézzel, nyeszlett és veréstől foltos testtel álltam az ő magas, határozott kiállású lénye előtt, amiből áramlott a tenni akarás és a veszélyes elegancia. 

- Akkor mondd el, hogy ki vagy, honnan van ennyi pénzed és miért akarsz engem megvenni? - Kérdeztem. - Mondd el, miért kéne, hogy megbízzak benned!

*NamJoon POV*

Nem tehettem mást, egyszerűen kezdtem kifogyni a kifogásokból és az időm is szűkén volt már. Hetek óta kergettem a lányt, már vagy százszor felvittem szobára, szexeltem vele, etettem, hagytam pihenni, de még mindig nem értem el vele semmit. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz dolgom lesz azzal, hogy megbízzon bennem. Általánosságot húztam a lényére, azt hittem, hogy a sok kényszeres, erőszakos cselekedet után, amit átélt, majd az én kedvességem és törődésem azonnali szimpátiát és bizalmat fog kiépíteni benne, de nem így lett. Ez a lány túl sokáig volt bajban, túl sokat akart hinni és a végén megtanult nem elvárni semmit sem másoktól, sem saját magától. Egyrészt érthető volt, másrészt nem tudtam hova tenni. Megnehezítette a dolgomat, de nem adhattam fel. Az édesanyja számított rám, a munkámra és arra, hogy a lányával együtt lát viszont újra. Túlságosan is megsajnáltam Korit ahhoz, hogy most csak úgy feladjam és itt hagyjam.

- A nevem Kim NamJoon - Sóhajtottam és még egy lépéssel közelebb léptem hozzá. Ahogy én közeledtem, ő úgy botorkált hátra, mintha csak félt volna tőlem. - Egy menő szociális hálózat feje vagyok, ezért van ennyi pénzem - Dőlt belőlem a hazugság, mintha muszáj lett volna, de nem tehettem mást. - Amit rád költök, nagyjából három óra alatt keresem meg, szóval ne aggódj miattam, van pénzem. Nincs időm randira járni a munkám mellett, ezért kurvázom és kibaszottul örülök, hogy rád találtam. Csinos vagy és több van benned, mint hinnéd, én pedig szeretném kihozni ezt belőled. Nem titok, igenis szeretném, ha tudnék szexelni valakivel, amikor hazamegyek egy fárasztó nap után, de csinos vagy, úgyhogy szeretnélek normálisan felöltöztetni, szeretném, ha eljönnél velem összejövetelekre. Ha akarod, szerzek neked munkát, hogy ne unatkozz otthon.

- Mi a fasz, NamJoon! - Lehelte a szavakat és aprót szisszent, amikor a háta a bejárati ajtónak ütközött, mivel ez időben minden lépésemnél ő is hátrált egyet. 

- Szóval, ha úgy veszed, hogy én használnálak - Élesen beszívtam a levegőt és igyekeztem nem túl arrogánsra venni a hangszínemet. - Akkor igen, szeretném kihasználni a lehetőséget, hogy megismertem egy ilyen szép lányt, akinek van már mocskos múltja. Ugyanakkor nem lennék hálátlan.

kezemet az álla alá vezettem és finoman elkezdtem simogatni a bőrét és a remegő alsó ajkát. Nem akartam neki hazudni, de kénytelen voltam elferdíteni a mondandómban lévő igazságot. 

- Van, aki vár otthon - Feleltem az igazat most már. - Lesz életed, saját munkád, saját kereseted, saját döntéseid. Ehhez csak annyi kell, hogy végre összeszedd magad és azt mondd nekem, hogy ki akarsz törni ebből a szarból, amiben benne vagy!