Bad B* / KIM NAMJOON FF/

38.

*Namjoon POV*

Elment az eszem. Komolyan mondom, hogy néha fejbe kellene basznom magam valamivel, amiért ennyire meggondolatlan vagyok. Nem is ez a baj, hanem hogy teljesen tudatában vagyok mindennek, mégis csinálom. Számtalanszor elmormogtam az orrom alatt, hogy ez egy szar ötlet, hogy nem kellene itt lennem, hogy nem kellene erre gondolnom, hogy nem kellene ezt csinálnom. Mégsem álltam meg, hanem egyenesen ide jöttem, az ajtaja elé. Biccentettem keményen az őrnek a folyosó végén, aki egy széken ülve egy keresztrejtvényt fejtett. Nem szóltam, nem kértem számon, hiszen baromi unalmas meló, főleg így, hogy nincs tényleges veszély. Amikor olyan embereket bújtatunk ezekben a lakásokban, akik maffia vagy más szervezett bűnözés elől menekülnek és akármire képesek, hogy megtalálják, akkor tényleg résen kell lenni. Nem szólt az őr, csak biccentett. Nem kérdőjelezte meg az ottlétem, hiszen sokszor jártam már itt ellenőrizni, ellátmányt hozni. 

Kori egy egyszerű szabadidő nadrágban és egy pólóban nyitotta ki az ajtót nekem. Amikor meglátott, egy széles mosoly terült szét az arcán, én pedig automatikusan elmosolyodtam. Nem szólaltam meg, ő pedig csak vett egy mély levegőt és arrébb állt az ajtóból, hogy beengedjen. Ez a csend egyszerre volt feszélyezett és nyugtató, tehetetlen és élettel teli. 

- Mit keresel itt? - Kérdezte és rázárta az ajtóra a zárat, ahogy kértük tőle. - Már mindent megkaptam. Hoztak nekem vacsorát, alapanyagokat...

- Csak befognád? - Szakítottam félbe és mérgesen a szemébe néztem. 

Kori nem tudta hova tenni az egészet, szemében értetlen ijedtség gyűlt össze és csillogó tekintettel meredt rám. A száját összezárta és egy pillanatra összepréselte. Oldalra nézett, aztán vissza rám. Áthelyezte a testsúlyát az egyik lábáról a másikra, ujjai pedig hol a nadrágját érintették, hol eltávolodtak az anyagtól. Láthatóan nem tudott mit kezdeni magával és kínos volt neki a szituáció. Én pedig csak álltam ott és néztem őt. Végig mértem a vékony lábait, a kócos lófarokba fogott haját. A telt száját, az ijedt tekintetét, a markolni való nyakát.

- Namjoon, ha valamit tettem, elárulnád? - Vonta fel a szemöldökét, megpróbálva kisajtolni belőlem, hogy miért is vagyok itt és miért vagyok feszült.

- Hm - Bólintottam egyet. -Nem tettél semmit.

Sóhajtottam egyet és megvakartam a homlokomat. Egy pillanat alatt kitisztult a fejem és elszégyelltem magam a viselkedésemért. Odaléptem elé és vettem egy mély levegőt. Nem bírom tovább!

- Ne haragudj! - Néztem le rá, a kezemmel pedig megsimítottam a haját, aztán jobbomat a nyakához érintettem. 

Ahogy előre csapódtam, hogy egy erőszakos és ellentmondást nem tűrő csókba vonjam, az ujjaim úgy szorítottak rá a nyakára. A lendülettől a falnak csapódtunk, amitől a markom még biztosabban állt a torkán. Az időmet nem vesztegetve nyúltam másik kezemmel a melleihez, hogy ha esetleg nem lettem volna eddig egyértelmű, akkor a tudtára adjam, hogy szexelni akarok. Most!

Kori sem tétovázott, hasonló vehemenciával falta a csókomat, közben pedig az idejét nem vesztegetve kezei már az övcsatommal babráltak. Tetszett, hogy nem kellett finomkodnom, nem kellett elhitetnem a hős szerelmest, nem kellett romantikáznom. Ha testiségre vágytam, kielégítette. Ha komoly beszélgetésre, itt volt. Mint egy jól menő távolsági kapcsolat, csupán határok, birtoklás és kötöttségek nélkül. Nem vártam el tőle semmit, cserébe én sem akartam hitegetni és játszani a jó fiút. Már azon kívül, hogy megmentettem és én lettem a szemében a megtestesült jóság. 

- Vedd le a nadrágod! - Utasítottam rá.

Ő a szabadidő nadrág kötőjét húzta ki, amíg én a saját farmeremet oldottam ki és toltam le a bokámig. Az alsónadrágom megadóan követte a ruhadarabot, onnan pedig egyszerűen kiléptem belőle. Türelmetlenül vártam, amíg Kori levette a bugyiját és a nadrágjával összefogva félre dobta azt. Megfogta a pólója alját, de csak megforgattam a szemem, mert nem bírtam tovább várni. Nem vetkőző show-t kértem, már így is kőkemény voltam miatta. Mormogtam egyet, mire elengedte a pólót és várakozón nézett rám. Egyik kezemmel a derekát fogtam meg, másikkal a vállát és egy határozott mozdulattal megperdítettem, hogy arccal álljon a falnak. Engedelmesen hátrébb lépett, amennyire a testem engedte neki, hogy előre tudjon hajolni, kezével a falnak támaszkodva, teljesen felfedve magát nekem. Rámarkoltam a fenekére és egy mély levegőt vettem. El sem hiszem, mennyire kívánom! Leguggoltam a nadrágomhoz, hogy a zsebemben lévő pénztárcámat elő tudjam venni, abba tettem két óvszert korábban, mert tudtam, mit akarok ma tenni. Miközben azt szedtem elő, a lány hátsó combját és fenekét harapdáltam és húztam végig a nyelvemet a bőrén, hogy ne érezze magát elhanyagolva. Amint megtaláltam a kék csomagolást, úgy pattantattam fel, hogy egy pillanatra el is szédültem, de nem álltam meg. Sietősen görgettem magamra a gumit, mert úgy éreztem, ha most rögtön nem kaphatom meg, felrobbanok.