Bad B* / KIM NAMJOON FF/

29.

*NamJoon POV*

- Édesanyád kérésére kerestelek fel - Kezdtem bele a vallomásba és a tájékoztatásba.

Kori sűrűn pislogott és ahogy láttam, ujjai megfehéredtek a kabátját szorítva, aztán segélykérőn belekapaszkodott a szék karfájába, mintha csak szédülne és kellene neki egy biztos pont. Az én szívem is hevesen vert, mert ismertem a lány hátterét és tudtam, hogy nem lesz szép az a mese sem, amit most fog hallani, de ez a lehető legjobb opció jelenleg az életében. 

- Tudom, hogy nem a legjobb a kapcsolatotok - Folytattam és megköszörültem a torkom. - És azt hiszed, hogy teljesen lemondott rólad. De ő fizette az összes költséget, ami arra ment, hogy kiszabadítsalak onnan. 

- Ő fizette azt is, hogy hetente legalább kétszer megdugj? - Kérdezte vissza cinikusan.

Zavartan pislogtam párat, aztán összeszedtem magam és összehúztam a szemöldököm, hogy mutassam a nemtetszésemet a témára. 

- Nem - Feleltem kimérten. - Ez nem édesanyád kérése volt, csupán elkerülhetetlen eszköz ahhoz, hogy észrevétlenül kérdezősködhessek. 

- Hm - Bólintott egyet. - És anyám miért tette?

-Amikor tudomására jutott, hogy milyen körülmények között élsz és dolgozol, a legfőbb küldetésének érezte, hogy kiemeljen téged abból a közegből és segítsen újra normális életet élni.

- És hol van most? - Kérdezte és egy kis izgatottságot véltem felfedezni a hangjában, amit a legkevésbé sem szerettem volna lerombolni, de akkor és ott nem volt más lehetőségem. - Ha ennyire kint akart tudni a szarból?

- Édesanyád - Kezdtem bele, aztán csak vettem egy mély levegőt, hogy összeszedjem a gondolataimat, amik jelenleg legalább nyolc lehetséges irányban randalíroztak, hogy valamit kitaláljanak válaszként, de ezért én sem tudtam fókuszálni egy normális feleletre sem. - Nem tudott eljönni. Bonyolultak a körülmények. 

Láttam, ahogy elfintorodik és csalódottság suhan át a vonásai között. Még meg is rogyott kicsit ültében, ami az eddigi feszes, félénk tartásához képest hatalmas változást nyújtott. Megnyalta a kiszáradt száját és a szemei is elvándoroltak rólam. Egy csalódott félmosoly jelent meg a száján és megingatta a fejét, közben összeráncolta a homlokát, mintha nagyon gondolkozna valamin.

- Ezért kértem, hogy beszéljünk! - Folytattam, mert láttam, hogy Kori mostanában nem igazán tud megszólalni. - És mondtam, hogy lesznek részletek, amik nem tetszenek majd.

- Részletek amik nem tetszenek? - Kérdezett vissza kimérten, mégis temérdek indulattal a hangjában. - Semmit nem tudok most már, nemhogy a részleteket! Kérlek szépen, mondd el, mi folyik itt! Anyám kérte, hogy szedj össze, de nem jött el? Ha ennyire kint akar tudni, hol van most? És egyáltalán NamJoon a neved? Mert már azt sem tudom. 

Hátra dőlt a székben és megvonta a vállát, áthatóan nézve rám, jelezve, hogy én következem. Én előre dőltem és az asztalomra könyököltem, megengedtem magamnak egy halvány mosolyt és biccentettem egyet.

- Igen, NamJoon a nevem - Feleltem. - Kim NamJoon. És édesanyád új házassága kissé problematikussá tette a számára, hogy a kivásárlásod, elnézést a kifejezésért - halkítottam a hangomon egy csöppet - után is jelen legyen. 

- Szóval a pasiját választotta - Összegezte a hallottakat. -Megint.

Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de túl fájdalmasnak bizonyult még számomra is, hogy azonnal egy 'igen' feleletet adjak, úgyhogy csak félre billentettem a fejem és hangosan kifújtam egy adag levegőt. 

- Nézd - Kezdtem bele megint. - Édesanyád a legjobbat akarja neked. 

- De ezek szerint látni sem hajlandó, mert a férje nem engedi neki? - Kérdezte indulatosan.

- Valószínűleg nem erről van szó - Próbáltam finomítani az egyértelműt. - De meg kell értened, hogy neki is van egy élete, a férje pedig a karrierjét félti.

- Nehogy meglássák velem, igaz? - Nevetett fel. - Egy kurvával. 

- Én nem így fogalmaznék.

- Akárhogy mondod, NamJoon, ez a lényeg - Nézett rám szúrós szemekkel. - Szóval akkor most mi lesz? Kifizetted a tartozásom, vagyis anyám kifizette. De nem akar engem. Hozzád költözöm, ahogy mondtad? Vagy neked sem fér bele a magánnyomozó imidzsedbe, hogy velem lássanak? 

- Nekem ez a munkám, Kori - Feleltem a lehető legdiplomatikusabban. - Ráadásul megígértem, hogy segítek elindulni az életben és erre esküdtem, amikor rendőrnyomozó lettem.

- És ez mit jelent? - Kérdezte félve. - Hazamehetek veled? Tényleg nálad lakhatok vagy kidobsz az utcára, hogy boldoguljak a segítségeddel? 

- Sajnos amíg ennek az ügynek a fő alanya vagy, nem tehetem meg, hogy magamhoz költöztetlek - Sóhajtottam és egy bocsánatkérő mosollyal néztem rá.

- Szóval hazudtál te is - Nevetett fel megbántva.

- Tudom, hogy félrevezető voltam, de mindenképp meg kellett, hogy nyerjem a bizalmadat és a kedvedet, hogy te is szabadulni akarj a stricidtől - Válaszoltam. - Nem engednék, hogy nálam lakj, hiszen én vezettem az egész projektet. Egyszerűen ütköznek az előírásokkal a kérések. 

- Akkor? - Vont vállat ismét. - Mégiscsak az utcára dobsz? Azzal a címkével, hogy megmentettél? Learatod a babérokat, verheted a melled, hogy szép munka volt? 

- Megkérlek rá, hogy ne legyél ennyire szarkasztikus oké? - Szóltam rá finoman. - Minden jogod megvan, hogy dühös legyél. Azt is megértem, hogy elárulva érzed magad és most tehetetlen vagy. 

- Persze, hogy az vagyok, NamJoon! - Rikkantott fel és először, amióta itt vagyunk az épületben, szétbontotta a karjait maga elől. - Mihez kezdek magammal? - Szemei elvörösödtek és csak pár pillanat választhatta el a sírástól, de makacsul magában tartotta, pedig már a szája sarka is megremegett, ahogy beszívta a következő adag levegőjét. - Nincs végzettségem, nincs munkám, nincs családom, nincsenek barátaim. Hova menjek? Hogyan tartsam el magam? 

- Tudom, hogy nem a legjobb opció, de sikerült intéznem neked egy lakást - Feleltem és szétnéztem az asztalomon a megfelelő papír után kutatva. - Egy védett lakás, amit a veszélyben lévő, tanúvédelmis ügyfelek kapnak. 

- Veszélyben vagyok? - Szaggatottan beszívta a levegőt, aztán a száján keresztül kifújta azt.

- Nem - Mosolyodtam el és a papírral a kezemben felálltam a helyemről. - De megvan az esélye, hogy az eddigi futtatód, ha megtudja, hogy zsaru vagyok, amire elég nagy az esély, mivel gondolom már rég kutakodott utánam, akkor bosszút áll - Magyaráztam. - Vagy megpróbál megkeresni, hogy elhallgattasson, hiszen elég sok illegális tevékenységének voltál a szemtanúja és a részese, te pedig tudsz nekünk infókkal szolgálni, hogy előbb elkapjuk őt vagy rábizonyítsunk akármit is.

- Szuper - Nevetett fel és a tenyerébe temette az arcát. - Szóval célpont vagyok?

- Nem, Kori. Ez csak a legvégső eset, de nem valószínű, hogy megtörténne. De kellett valamit találnom ahhoz, hogy megkapd a lakást, amíg elindulsz az életben - Feleltem és átnyújtottam neki a papírlapot a lakás címével és néhány képpel. - Ha megfelel, perceken belül elindulhatsz berendezkedni. 

- Mivel? - Nevetett fel és meglebegtette a papírt. - Semmim sincs.

- Ha végeztem, utánad megyek és viszek pár holmit - Mosolyogtam rá. - Az ilyen esetekre vannak a szeretetszolgálatok ruhái és az ingyen konyha. A lakás pedig mindennel fel van szerelve.