Bad B* / KIM NAMJOON FF/

52.

*Namjoon POV*

- Kori...

- Ne - Szakított félbe. - Tudom, mit mondtál. Tudom, miben állapodtunk meg. De nem viselkedsz tisztán. Ha nem akarsz semmit, akkor ne gyere át, ne érj hozzám, ne csókolj meg, ne feküdjünk le! Beszélgess velem, mint egy barát, de ennyi! De ezt nem tudom hová tenni, Namjoon - Széttárta a karjait és tehetetlenül leejtette maga mellé csapta. - Én nem tudom ezt szétválasztani és többet érzek így - Megingatta a fejét és kínjában oldalra nézett, el rólam.

- Nem tudom, mit mondjak - Megvakartam a tarkóm tehetetlenségemben, mert tényleg nem tudtam, hogyan is reagálhatnék erre.

- Semmit - Sóhajtott csalódottan.

- Nem, Kori, én nem azért mondtam - Ellöktem magam az asztaltól és odaléptem hozzá.

Kettőnk közé emelte a kezét és megállított. Nem nézett rám, hanem oldalra vagy a földre pislogott, hogy véletlenül se kelljen a szemembe néznie. A gombóc a torkomban megnövekedett, holott nem éreztem magam furcsán vagy feszülten, csupán tehetetlennek tartottam magam. Remegett a belsőm és holott éreztem, hogy nagyokat nyelek, olyan volt, mintha a szám az totálisan kiszáradt volna. Megingattam a fejem és kifújtam egy adag levegőt a plafon felé. 

- Leülsz kérlek? - Kérdeztem hirtelen, mert akartam adni magamnak egy pár pillanatot még, mielőtt belemennénk ebbe a beszélgetésbe és úgy kevesebb esélye volt, hogy bármelyikünk elsétál csak úgy.

- Nam, nem erőltetem rád - Végre rám nézett és szemei csillogtak, ahogy készült könnyeket termelni. - Nem akarom, hogy szánalomból legyél velem kedves, mert megmentettél vagy mert felelősséggel tartozol értem. Vagy legalábbis így érzed.

- Tényleg nem a legjobb alkalom, hogy megbeszéljük - Értettem egyet és elindultam a helyem felé, hogy visszaüljek. - Dolgozom és tiszta kell, hogy legyen a fejem.

Kori meredten állt és nézte, ahogy leülök a forgószékembe. Kezemmel az asztal másik oldalán lévő fotelre mutattam.

- De fontos neked és ha már eddig eljutottunk, beszéljük meg - Ajánlottam nyugodt hangon.

- De én tényleg...

- Kori - Néztem rá keményen, majd a fotelre. - Kérlek!

- Jó - Lehelte a kis szócskát és végül leült elém. 

- Tudom, hogy összezavart, ahogy viselkedtem - Vágtam is bele, hiszen valóban munkaidőben voltam és nem akartam húzni ezt a dolgot akkor sem, ha én voltam a főnök. Rengeteg dolgom volt még aznapra. - Sajnálom. És tudom, hogy megbeszéltünk valamit és ennek ellenére nem igazán tudtuk tartani ehhez magunkat. Se te, se én.

Kori elhúzta  a száját és aprót bólintott.

- Csak azt akartam, hogy tudd - Megvonta a vállát és megint nem nézett rám. - Hogy ha így folytatódik, én nem fogom tudni magam tartani a baráti érzésekhez. Hálás vagyok neked mindenért, szeretek veled időt tölteni, nagyon jó veled minden és éreztem, hogy többet egedek meg magamnak, mint amit megbeszéltünk érzelmek terén.

- Tudom és köszönöm - Mosolyodtam el, mire végre rám nézett egy pillanatra, aztán megint leszegte a tekintetét és bólintott egyet. Láthatóan nagyon zavarban volt, ami aranyos is volt és jelezte számomra, hogy komolyan beszél. - Én is jól érzem magam veled és nagyon jó érzés melletted lenni - Erre a mondatra már megemelte a szemeit és az én tekintetemet kereste. - És igen, valóban túl ment ez kettőnk között a baráti határokon.

- Pont ezért vagyok összezavarodva - Ingatta meg a fejét és valamivel nyugodtabban beszélt most már. - Megbeszéljük, hogy minden működik közöttünk, nagyon jól érezzük magunkat egymással. Aztán megbeszéljük, hogy tegyük félre az érzelmeket. De ennek ellenére nem tesszük meg.