Bad B* / KIM NAMJOON FF/

24.

Néztem, ahogy lassan leveszi magáról a pólót és felfedi előttem a puha bőrét, amit már érintettem és megannyiszor hiányoltam az ujjaim alól az elmúlt időszakban. A mellkasom tombolni kezdett, a pupilláim kitágultak. Nem csak a negédes látványra, hanem a szemem elé táruló ütések vagy verés után hagyott foltokra. Az ujjaim belevájtak a kemény takaróba, ahogy egy pillanatra megmarkoltam az anyagot. Végig futtattam a tekintetem két kisebb, kékes folton a mellkasán, egy nagyobb, rendetlen szélű lilás-sárgás folton az oldalán a bordái közelében, egy par karcoláson a kulcscsontja körül. 

- NamJoon - Szólítottam meg, hogy rám figyeljen az öve kicsatolása helyett. 

A férfi hümmögött egyet és felnézett rám, miközben letolta magáról a farmerját. Találkozott a tekintetem az ő nyugodt, kemény pillantásával, aztán levittem a pillantásom az előbb szemlélt sérülésekre, hogy szavak nélkül jelezzem neki, miről szeretném kérdezni.  Szavak nélkül is egyértelmű volta számomra, hogy miattam voltak rajta a nyomok. Sosem volt rajta semmiféle karcolás, még csak horzsolás sem. Gőzöm sem volt, hogy mi lehet a munkája, de a pénze és a jólöltözöttsége miatt mindig is egy irodai székben jelent meg a fejemben, valami magas beosztásban. A tekintélye kivívta magának, hogy főnökként gondoljak rá, ne pedig egy utasításokat követő alkalmazottként. Ez pedig megmagyarázta volna, hogy miért mindig olyan fess, kellemes megjelenésű, puha és ápolt bőrrel rendelkező férfi, akinek még a manikűrje is mindig rendben volt. Erre itt van az én problémám meg az, hogy ki akart szabadítani ebből a szarból, ahová saját magamat ástam. Nem lehet véletlen, hogy pont most volt megsérülve. 

- Ne foglalkozz vele! - Rázta le magáról a kérdés nélküli kérdésemet.

- NamJoon, ez miattam van? - Néztem rá kétségbeesetten, mégis igyekezve olyan kemény pillantást vetni rá, amilyet csak tudtam.

A férfi leterítette a nadrágját is a szék támlájára, a többi ruhadarabjára és rámutatott az ágyra. 

- Feküdj le! - Felelt egy határozott utasítással, habár nem a kérdésemre. 

- Nam..

- Kezeket a fejed fölé! - Szakított félbe a következő mondata, ami erélyesen szakadt fel a torkából.

Nyeltem egy nagyot és inkább befogtam a számat. Tettem, amit mondott, mert nem akartam balhét. Hozzászoktam az engedelmességhez, ahogy a lobbanékonysághoz is és sosem vezetett jóra eddig, ha nem tettem eleget egy kérésnek, ami ilyen vehemenciával érkezett meg felém. 
NamJoon az ágy mellé sétált és onnan nézte, ahogy elhelyezkedtem az ágyon és a kezeimet a fejem fölé lendítettem. Biccentett egyet, mintha csak nyugtázná a tettemet, hogy ól csináltam, aztán feltépte a kezében lévő óvszeres zacskót és miközben feltérdelt az ágyra, ügyesen felgörgette magára a síkos gumit. Én mély levegőt vettem és már attól kirázott a hideg, hogy belegondoltam egy kielégítő szexbe, amiben elég ideje nem volt részem. 

*NamJoon POV*

Sóhajtva fújtam ki a beszívott levegőt, miközben Kori térdei alá nyúlva felhúztam a lábait és kisebb terpeszbe tettem azokat. Betérdeltem a kialakított helyre és előre dőlve megtámaszkodtam a két oldalán. Jobb kézzel a nyakához nyúltam és finoman ráfogva az ujjaimmal megcirógattam a bőrét, onnan pedig lefelé húztam a tenyeremet, hogy a mellére tapaszthassam a kezem.
Nem akartam gondolkodni. Tudtam, hogy már túlmentem a hatáskörömön. Tudtam, hogy jócskán túllőttem a célon, amit egy klienssel megtehetnék. Tudtam, hogy a lány édesanyja halálra sápadva várja az infókat, aggódva a lánya hogyléte miatt, miközben én élvezkedek rajta. Tisztában voltam a mértékkel, amit már rohadtul elvetettem. Egy percig se szabadott volna engednem, hogy ennyire személyessé fajuljon ez az ügy. Tudtam, hogy átadhattam volna jó pár kivaló nyomozónak ezt az ügyet, volt megannyi kapcsolatom az alvilággal, hogy könnyedén szerezhettem volna valakit, aki elintézi helyettem a piszkos részleteket és az anyagiakat. De nem tettem. Én csináltam mindent. Mindent a saját nyakamba vettem, az összes terhet magamra vállaltam, az összes veszélyt magamra hárítottam és az összes rizikót a saját galléromra hagytam. 
Hagytam, hogy elragadjanak az indulatok és veszélyeztettem az eddigi munkámat. Ez még nem lett volna nagy baj, de ezzel veszélyeztettem Kori testi épségét is és talán az életét is. Csak a szerencsén múlott, hogy nem történt baj. Na meg persze pár nehéz fiún, akit a biztonság kedvéért beavattam a dolgokba, pont ilyen bakik miatt. Olyan bakik miatt, amik banális tévedések voltak, kezdő hibák és nekem egyáltalán nem szabadott volna elkövetnem őket. 
Hagytam, hogy a hiúságom veszélybe sodorjon engem is és a nyomozást is. Hagytam, hogy az akaratosságom miatt megsérüljek, megalázzanak, megverjenek és megkínozzák az elmém határait. És mindezt miért? Kori miatt... Akit más is ki tudott volna hozni, akit másra is rábízhattam volna és aki már rég szabad lehetett volna, ha jobban vigyázok. Kori miatt, aki senki másban nem bízott, csak és kizárólag bennem. Aki minden reményét egyetlen emberbe fektette, belém. Aki sanyarú sorsra jutott tovább, mint akartam és terveztem, miután elhitettem vele, hogy gyorsan kijuttatom arról a lepratelepről.

Minden felépült feszültségem, kétségem és mérgem a csípőlökéseimbe transzferálódott. Erős, határozott mozgással bírtam sziszegésre és nyögésre az alattam fekvőt. Mérges tekintettel néztem az összeszorított szemeit, amikor lehet, hogy fájdalmat okoztam neki a mély döféseimmel. Nem tehettem róla, tehetetlen voltam az eddig felépített bizalma ellen. 

- Érints meg! - Kértem nyögve, reszketegen, mert nem bírtam nézni, ahogy a feje fölé tett kezeivel csak a párnát markolja. 

A lány azonnal felemelte a karjait és a tarkómnál fogva a nyakába húzott, amivel kellemesebb, puhább mozgásra bírta az alsó felemet. 
Lassan eljött az idő, hogy színt valljak neki a háttérről, ami mögöttem és az egész szexuális túlfűtöttségem mögött állt. Nem tudtam, hogy készen áll e rá. Hogy én készen állok e rá.