Bad B* / KIM NAMJOON FF/

20.

Napok óta nem voltam magamnál. A hotelben történt incidens óta egyszerűen nem tudtam rendet rakni a belsőmben. Felkavaró és megindító volt, ugyanakkor ijesztő és félelmetes az egész. NamJoon lehetőséget biztosított nekem egy szabad életre, már amennyire szabad lehetek az oldalán. Bízni akartam benne, amit egyre nehezebb volt elnyomni most már magamban, hiszen úgy éreztem, végre van egy biztos pontom az életemben ilyen hosszú idő után. Nem kellett volna sokáig gondolkodnom a dolgon, hiszen minden, ami várhatott volna rám, csak jobb lehetett, mint a mostani életem. Kiszabadulhattam volna ebből a fertőből, végre nem kellett volna az utcán ácsorognom, hogy minden egyes nap, kemény munkával valaki másnak szerezzek bevételt. Milyen jó is lehetett volna, ha reggel azért kelhetek fel, hogy munkába menjek, de ezúttal normális ruhákban, még ha csak apró pénzt is kerestem volna valami elismerés nélküli munkával, akkor is saját magamnak kerestem volna a pénzt. Saját ételre költhettem volna, saját ruhákra és talán egy lakásra, amint a saját lábamra tudtam volna állni. Habár NamJoon azt mondta, nála akarja, hogy lakjak, mert magának akart, az a lehetőség is isteni lett volna a számomra. Még ha úgy is éreztem egy kissé, hogy az egyik birtoklótól egy másik tulajdonosig szánkózok majd, NamJoon sokkalta kedvesebb és remekebb opció volt nekem. Nemcsak jól nézett ki és gazdag is volt, adott volna tetőt a fejem fölé, ellátott volna, segített volna mindenben. Cserébe nem kért semmit, csak hogy viselkedjek mellette és ha szüksége van egy kis testi kényeztetésre, álljak a rendelkezésére. Olyan volt ez számomra, mintha csak a szerelmi életébe fogadott volna, de nem lehettem ennyire naiv, hogy azonnal álmokat generálok és megint seggre ülök, ha közölte volna velem, hogy nincs ilyenről szó, csupán a testemet kedveli. Azért be kellett, hogy valljam magamnak, hogy vonzódtam hozzá egy picit, még ha csak testileg, akkor is. Elkezdett foglalkoztatni a kedvessége is, rádobott az érzéseimre a segítőkészsége és a remény, amit táplált irántam. 

Legutóbb úgy köszönt el tőlem, hogy már csak akkor jön vissza értem, ha már nem kell többet fizetnie a társaságomért és nem kell többet visszahoznia az utcára. Ez rémisztő volt a számomra és nagyon idegőrlő. Azóta eltelt három nap és nem hallottam felőle. Túl nagy volt a csend, nem sejtetett semmi jót, de hinni akartam. Ugyanakkor nem akartam feltűnést sem kelteni azzal, hogy túlságosan boldognak mutatom magam vagy felszabadultnak, hiszen akkor gyanút keltettem volna az engem figyelő szemekben, akik azonnal jelentették volna a futtatómnak. Ugyanúgy kiálltam a megszokott helyemre minden nap, ugyanúgy kellettem magam, ahogy eddig is. Ugyanúgy elfogadtam néhány fuvart és undorodva, kedvtelenül mentem el velük, hogy elvégezzem a munkám. Minden nap végén leadtam a bevételt a stricimnek, akitől minden egyes nap meghallgattam, hogy szar vagyok. 

Megölt a várakozás és darabjaimra szedett a hit és a reményvesztettség keveredése. Az egyik pillanatban még átjárta a testemet a boldogság a tudatra, hogy nemsokára otthonra lelhetek és jobb életem lehet. Aztán felváltotta a belsőmben ezt a düh és a keserű bánat a tudatra, hogy valószínűleg felültettek. Megint reménykedni kezdtem és megint nem lett belőle semmi. Megint elhitették velem és én is magammal, hogy lehet belőlem valaki, hogy kimászhatok ebből a pöcegödörből. Megint túl sok bizalmat tápláltam egy álom felé, aztán nagyot szólt, ahogy seggre ültem megint. Aztán megint megráztam magam és nyugtattam magam, hogy nyilván időbe telik, mire NamJoon mindent elintéz. Még mindig nem tudtam, hogy hogyan is akarja pontosan elintézni ezt az egészet, de úgy éreztem, nem is akarom tudni. Csupán minden alkalommal bennem volt a félsz, hogy ennyi volt. Megvernek, mert rájöttek, hogy itt akarom hagyni ezt az egészet. Megölnek, hogy ne legyen több gond rám. Elvisznek egy másik helyre és NamJoon nem talál rám. 

Ideges voltam. Féltem. Igyekeztem összekaparni magam, de egyszerűen a gyomrom görcsbe rándult minden pillanatban. Nem tudtam, mi fog történni, nem tudtam, mire számítsak és nem tudtam, mikor fog minden elrendeződni. Meddig várjak? Várjak még egyáltalán? Aggódtam NamJoon miatt is, hogy nehogy baja essen. A stricimnek sok embere van és messzire elért a keze, ezért pillanatok alatt támadást indíthatott a férfi ellen, ha akart. Csak tudnám, meddig fog ez még tartani!