Bad B* / KIM NAMJOON FF/

42.

Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal még. Túl sok szabadidőm lett, vagyis túl sok idő, ami felett saját magam rendelkeztem. Lekötötte az időm nagy részét, hogy dolgoztam, próbáltam visszailleszkedni a társadalomba. Az üzlet jó volt, jó próbatétel a számomra. Mármint jól esett felkelni minden reggel, azzal a tudattal, hogy van munkám, aminek a bevétele ténylegesen az enyém. Amért megdolgozom, azt megtarthatom. Nem erőszakoskodnak velem, kényelmesen végezhetem a rám rótt feladatokat, ha nehézségbe ütközöm, akkor a segítségemre állnak. Jó érzés számítani az emberekre még úgy is, hogy nem ismerem őket igazán, csak felszínes kapcsolat van közöttünk. Jó érzés beszélgetni és újra nevetni, gondtalannak érezni magam. Furcsa hallani, ahogy a kollégáim panaszkodnak néha, hiszen felmerül bennem a kérdés, hogy 'ezek a mindennapi problémák?' Azon stresszelni, hogy mit főzzek a nap végén a családomnak, hogy a barátnőm vajon dobja e végre a pasiját, hogy melyik ruhát vegyem meg egy szülinapra, hogy kit érdemes meghívni egy vacsora partira vagy hogy a főnök éppen beszólt valami miatt. Sosem stresszelhettem ilyen dolgokon, nekem inkább azok a kérdések jutottak az elmúlt pár évben, hogy ma melyik férfi fog megverni, ma hány megaláztatást kell kibírnom, ehetek e aznap, ma vajon a stricim halálra fog e verni vagy kefélni, vagy éppen azon gondolkodni, hogy életben maradok e a nap végére. Természetesen ezeket senkivel nem osztottam meg. A munkahelyemen mindenki úgy tudta, hogy az az első munkám, hiszen zűrös múltam volt. A főnök nyilvánvalóan tudta, hogy a rendőrség védelmi programja alá tartoztam, így neki kénytelen voltam elmondani nagyjából a sztorit, de ő is csak annyit tudott, hogy fiatal koromban saját akaratomon kívül belekerültem a felnőttiparba és bántalmazás áldozata lettem, nem tudtam szabadulni. Szánalmat keltett benne, néha úgy bánt velem, mint egy hímes tojással, úgy beszélt hozzám, mintha idióta lennék, de mindig megbizonyosodott róla, hogy sosem éreztem magam feszülten vagy sosem éreztem nyomást a részéről, hiszen ő csak a bántalmazott lányt látta bennem. A munkatársaim annyit tudtak, hogy zűrös múlttal rendelkeztem önnön hibámon kívül és ezért nem volt lehetőségem dolgozni és élni még.

NamJoont nem láttam az elmúlt három hétben megint. Amióta elköltöztem a védett lakásból, kezdetben heti egyszer-kétszer meglátogatott. Mindig megbizonyosodott róla, hogy jól megy a munka, van otthon elég kajám, tudok fizetni mindent. Aztán már csak két hetente jött, végül most már vagy három hete semmi. Olyan volt, mintha egy függőt szépen, lassan szoktatnának le az anyagról, csak az én drogom ő volt. Hiányzott, nem csak a szex, hanem a kedvessége is. Tetszett, ahogy törődött velem, ahogy beszélgetett velem, ahogy érdeklődött. Persze a szex sem volt utolsó szempont, de néha napján sokkal kielégítőbb volt valakivel megbeszélni a heti történéseket. Már nem tudtam eldönteni, hogy kezdett megtetszeni a férfi és kezdtem érzéseket táplálni iránta, vagy csak a hála és a hős komplexus hozta ezt ki belőlem, hogy megmentett. Vagy talán az, hogy évek óta ő volt az első férfi, aki nem tárgyként kezelt. Vagy lehet, hogy közre játszik, hogy nem ismerkedek senkivel és eléggé leszűkült a kör, aki felkelthetné az érdeklődésem és viszonyítási alap lehet. Valljuk be, a kurva lét elég alacsonyra teszi a létet a férfiakkal szemben támasztott elvárásokban. Nem tudtam, hogy Namjoon csak emiatt ennyire angyali a számomra, vagy valóban szuper pasi. 

*Namjoon POV*

Beszélni akartam Korival, de mégse tudtam, mit mondhatnék. Sokszor elhaladtam autóval az új lakása környékén, habár egy sokkal rövidebb úton is haza mehettem volna. Azzal nyugtattam magam, hogy csak biztonságra van szüksége, hogy meg tudom védeni, hogy a közelben leszek, ha esetlen ott ólálkodik valaki. De egy idő után rá kellett, hogy jöjjek, hogy csak ott akartam lenni, a közelébe akartam férkőzni. Tudtam, hogy vonzódom hozzá, de azt is, hogy tökéletesen lehetetlen a szituáció. Tudtam, hogy ott akarok lenni vele, de azt is, hogy nem tehetem. Tudtam, hogy kedvel és azt is, hogy ezt pofátlanul kihasználtam a szexért. Láttam rajta az utolsó időben, hogy vagy a hős komplexus miatt, hogy megmentettem vagy amiatt, hogy én voltam vele a legtöbbet és én törődtem vele hosszú idő óta először, de közeledett hozzám. Érzelmileg már többet nyitott, mint szabadott volna és azért, hogy végre valaki elfogadja és maga mellett tudjon tartani valakit, bármire képes lett volna. Én pedig aljas mód kihasználtam, hogy nem tudott nemet mondani a szexre, amikor szükségem volt rá. Nem tagadtam, hogy szép nő volt és a társasága is igen kellemes volt, mégsem éreztem iránta semmit. Amivel ismét hazudok magamnak, mert amikor nem voltam vele, folyamatosan körülötte járt az agyam. Amikor vele voltam, élveztem a társaságát, vonzódtam hozzá. De nem mondom, hogy nem tudta akármi, könnyedén elterelni a gondolataimat.