Bad B* / KIM NAMJOON FF/

26.

*NamJoon POV*

- Nem asszonyom! - Sóhajtottam egyet és a kezem külső élét lecsaptam az asztalra, ahogy nyomatékot adtam a mondanivalómnak. - Nem fogom magamhoz költöztetni a lányát!

- De nyomozó úr! - Rimánkodott elködösült hanggal a sírástól és a tehetetlenségtől. - Megígérte neki, nem? 

- Nézze! - Megingattam a fejem és hátra dőltem a forgószék kényelmes szövetére. - Ha Kori azt hallotta volna tőlem, hogy magánnyomozó vagyok, azonnal bepánikolt volna, hiszen illegális munkát végzett.

- De nem ő akarta így! - Szakított félbe, mire én csak lehunytam a szemem és biccentettem egyet.

- Így igaz, de akkor is csinálta - Feleltem. - Ha nem is teljes vád érte volna, minimális büntetésre akkor is számíthatott volna. Így is nagyon nagy a szerencséje, hogy egy nagyobb nyomozás alanyaként tekintünk rá és ezzel áldozat szerepébe került, nem pedig ahogy kezdetben gondoltuk. 

- A lányom nem bűnöző! - Rivallt rám gyenge hangon, megtörve.

- Tudom, asszonyom! - Igyekeztem minél kedvesebb és nyugodtabb hangszínt felvenni vele szemben, hogy megértessem vele, nem én vagyok az, akire most mérgesnek kell lennie.  - Azonban akarva-akaratlanul is nem túl törvényszerűen kereste a kenyerét, ami a kisebb baj. De a helyszínek, ahol megfordult és a közeg, amiben mozgott, egy másik probléma felvetője. Mivel a futtatója és az emberei, akikkel Kori nap, mint nap együtt volt, illegális szereket használtak és illegális emberkereskedelemben vettek részt, a velük tartó lányokra is koholt vádak szálltak volna. 

- És most mi lesz? - Szipogott és láttam rajta, hogy nagy erejébe telik visszafogni a sírást, hogy beszélni tudjon. - Kimenekíti onnan és börtönbe zárja? Én nem ezért fizettem!

- Ne értse félre, asszonyom! - Ingattam nemet a fejemmel és a kezemmel is. - Nekem semmi rossz szándékom nincs Kori felé. A segítségével az elmúlt évek eddigi legnagyobb emberkereskedő hálózatát kaphatjuk el. Már persze ha hajlandó ezek után is segíteni nekünk és beszélni a futtatójáról. Hátha tud néhány belsős infót, elejtettek e pár morzsát a lányok környezetében. Éppen ezért nem fog börtönbe kerülni. 

- De magához sem akarja költöztetni, ahogy megígérte neki!

- Ha nem férkőztem volna a bizalmába és állítom biztos talajra a jövője gondolatát, nem akart volna eljönni onnan, mert engem is csak egy újabb szélhámosnak gondolt volna, aki hitegeti őt - Magyaráztam. - Muszáj volt hazudnom a nagyobb jó érdekében.

- És mi lesz most vele? - Hüppögött fel ismét. - Nekem nincs pénzem, az összes elment Kori mentésére. A férjem nem engedi be a házunkba a múltja miatt, másik lakásom pedig nincs, hogy segíthetnék neki! 

Ismét hangos sírásban tört ki és előre-hátra dülöngélt a székben az asztalom másik oldalán. Egy textil zsebkendővel fojtotta el az orra folyását és a hangos rimánkodásokat. Felnéztem a falon lógó órára és a lehető leghalkabban beszívtam egy nagy adag levegőt. Én is tehetetlen voltam. Legszívesebben befogadtam volna a nincstelen lányt, azonban nem tehettem. Engem is szorított a törvény és a kezeim elég szorosan meg voltak kötve. Nem hetyeghettem továbbra is egy nyomozás fő alanyával. Sőt, eddig sem tehettem volna meg, ezért ezt a részét mélyen elhallgattam minden jelentésből és bizonyítékból. Így is rezgett alattam a léc, mi lett volna, ha még nálam is lakik? Nem állt szándékomban átverni a lányt, de nem tehettem mást. Talán játszottam az érzéseivel egy picit, de még mindig jobb túltennie magát egy képzelt viszonyon, mint továbbra is azt a munkát végezni. Én is megkedveltem a lányt, de a legkevésbé sem voltam szerelmes vagy éreztem visszafoghatatlan vágyat az iránt, hogy minden törvényt és figyelő szemet megkockáztatva magamhoz költöztessem titokban.  Igen szerettem vele szexelni, éreztem szimpátiát, sajnálatot a háttere miatt és a múltja miatt, szánalmat a mindennapjai mocskáért. De nem éreztem egyebet, csupán testi vonzalmat. 

- Meglátom, mit tehetek egy rendőrségi védelem alatt álló lakással - Sóhajtottam végső mondatomként. - Tanuvédelmisek kaphatják csak meg, de ha úgy vesszük, Kori is veszélyben van, nehogy visszavásárolják őt vagy elrabolják újra, úgyhogy körbe kérdezek, mit tehetek.