Bad B* / KIM NAMJOON FF/

31.

*NamJoon POV*

Megdörzsöltem az orrnyergemet és újból kezdtem a mondatot, mert hiába értem a végére, nem fogtam fel semmit belőle.  Kori jelentéseit bújtam és igyekeztem úgy átnyálazni mindent, mintha a saját életem múlna rajta. Tisztában voltam a bíróság és a közigazgatás miértjeivel, úgyhogy szinte biztosra vettem, hogy az első olyan mondatnál, ami kétértelmű vagy kiskaput látnak, bebörtönöznék a lányt prostitúció és illegális szerek használata miatt. Ismertem a lány sztoriját, már ha lehet így nevezni valamit, aminek a felszínét kapargattam, de arra pont elég volt, hogy tudjam, nem saját akaratából csinálta, amit csinált és legkisebb morzsáját sem láttam semmiféle tiltott szer használatnak még így sem, hogy ennyire kétségbe volt esve, minden nap körül vette őt a kísértés, hogy így egyszerűbb legyen. Viszont azt is tudtam, hogy a lány egyedül nem fogja tudni megvédeni magát és végülis, az ő szava az egész igazságszolgáltatás ellen... vajmi keveset ért. Én pedig ki kellett, hogy maradjak ebből, hiszen nem akartam sem kirúgatni magam, sem pedig durvább megrovásban részesülni amiatt, hogy egy potenciális alannyal kefélgettem kedvemre. 

Sóhajtottam egyet és letettem a papírokat magam elé. Felmarkoltam a mobilomat az asztalról, hogy megnézzem, mennyi az idő. Halkat mormogtam, ahogy megláttam, jócskán túlléptem megint a munkaidőmet. Nem számított, hogy én vezettem az irodát, nekem is járt ugyanaz a munkaidő, most pedig már megint lassan négy órával túlléptem ezt. Megnyaltam a szám és egy pillanatra hezitáltam még, hogy folytassam e a jelentés olvasását, de aztán csak vettem egy mély levegőt és rázártam a dosszié fedelét az iratokra. Úgyse fogott volna már az agyam. Nem csoda, hogy képtelen voltam felfogni bármit is, hiszen esteledett, fáradt voltam, korán is keltem meg nem sokat ettem nap közben a sok munka miatt. 
Kigurultam a székemmel és nyeltem egyet a vacsora gondolatára, miközben szétnéztem az asztalon, hogy mit és hova kellene elzárnom. Miközben a lapokat, dossziékat és irodaszereket rendeztem, már azon kattogott az agyam, hogy hol álljak meg haza felé út közben és vegyek egy gyors, egészségtelen vacsorát magamnak.

*Kori POV*

Felnyújtottam a kezeimet és egy jóleső sóhaj kíséretében kinyújtózkodtam. Megpördültem a saját tengelyem körül és egy halvány mosollyal élveztem, ahogy a lenge, vékony köntös felemelkedik a bőrömről, pörög egyet velem, aztán visszahull a lábaimra. Nem volt különösebben jó kedvem, de semmi okom nem lehetett a panaszra. Mostanság kezdett elérni a tudatomig, hogy nyugton lehetek, hogy az életem nincs veszélyben minden pillanatban és hogy nem a kényszer teszi ki a mindennapjaimat. Viszont valamelyest szúrta az oldalamat a nemtetszés, hogy tétlenül és pénz nélkül lóbálom a lábam minden nap. Nem mondom, hogy az első két-három nap ne lett volna kielégítő így, hiszen a korábbi kialvatlanság, stressz és félelem kombinációja jócskán lehúzták az energiaszintemet és nagyon jó érzés volt hosszú perceket állni a zuhany alatt a meleg vízben, hogy ellazítsa az izmaimat - nem utolsó sorban pedig végre normális tisztálkodást végezni -, feküdni egy rendes ágyon és kényelmes ágyneműben aludni. Viszont nem esett jól, hogy minden nap egy rendőr hozta nekem egy szatyorban azt a pár zöldséget, húst, pékárut és fűszert, amit az államtól kaptam segélyként. Nem panaszkodtam, tisztában voltam vele, hogy rengetegen ölni tudnának ilyen kiszolgálásért és ételért, én mégis haszontalannak éreztem tőle magam. 
Kopogás ütötte meg a fülemet, mire felkaptam a fejem az ajtóra. Rögtön egy adrenalin löket suhant át rajtam, ahogy minden egyes alkalommal, amikor valaki jött hozzám. Bennem volt egy nagy adag félelem, hogy az előző életem utolér, levadász és prédaként visszavonszol az utcára, majd egy sebzett állatként a vad társai elé dob. Nagyot nyeltem és kikerekedett szemekkel, megmerevedett végtagokkal és feszes izmokkal vártam, amíg az ajtó résnyire nyitódott. Szinte éreztem a fülem csengését a hirtelen érkezett félelem hullámára, habár ez alig tartott pár másodpercig.

-Bejöhetek? - Hallottam meg egy ismerős hangot.

Úgy fújtam ki a bent tartott levegőt a tüdőmből, mintha valaki szorosan nyomta volna a mellkasomat, hogy kipréselje belőlem az utolsó csepp oxigént is. 

- Persze - Feleltem és a saját butaságomat megmosolyogva vártam, hogy NamJoon belépjen az apró lakásba.

- Elnézést a zavarásért! - Mosolygott rám halványan és a lábával betolta maga mögött az ajtót, mivel a kezeiben egy-egy fehér zacskó lógott. - Elhúzódott a munka és megéheztem - Emelte meg az egyik zacskót. - Gondoltam te is ennél valamit.

Halkan felnevettem a tudatra, hogy egyrészt úgy számol be, mintha tartozna nekem valamivel, hogy később fejezte be a munkát, másrészt pedig a kedvességére, hogy azonnal rám gondolt a vacsorával. Szememmel végig követtem a lépteit a konyháig, ahol letette a két szatyrot. Legörgette a csörgő anyagot a dobozok aljáig, aztán kiemelte a két, fehér tálkát, ami gondolom a vacsorát rejtette. A másik szatyorból előhúzott két italt és felém tartotta őket. Felvontam a szemöldököm, lenéztem a flakonokra, majd vissza NamJoonra.

- Melyiket kéred? - Kérdezte. - Narancsos és mangós - Emelte meg egy kicsit a narancssárgás italt, majd váltott és a pirosas színű került feljebb a kezében - vagy gránátalmás és szedres? 

- Nem tudom - Feleltem zavarodottan és visszanéztem a kezében lévő italokra. - Te melyiket szereted? 

- Mindkettőt - Vont vállat és inkább letette a pultra az italokat, hogy majd onnan vegyem el, amelyik kell nekem. - A narancsos kicsit édesebb, de ha a savanykás ízeket szereted, akkor ezt ajánlom - Bökött a pirosasra. - De ihatsz mind a kettőből is. Megfelezhetjük őket.

- Innál utánam a flakonból? - Vontam fel a szemöldököm játékosan és letámaszkodtam a pultra, amíg néztem, hogy elkezdi kinyitni a fehér dobozokat és lassacskán tálalja a vacsorát.

- Nem igazán lenne ellenvetésem - Felelt tökéletes nyugalommal, de nem nézett rám, csak az evőeszközöknek és a porcióknak szentelte a figyelmét. - Tekintve, hogy számtalanszor kóstoltam az egész tested, nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb lépés.

Végre felnézett rám, én pedig egy pillanatra megakasztottam a kifelé áramló levegőmet, hogy aztán egy hangosabb sóhajjal folytassam a kiengedését a tüdőmből. Megingattam a fejem és felnevettem a váratlan kijelentésén, viszont a testem azonnal reagált rá. Éreztem, ahogy a vékony köntös egy pillanatra kényelmetlen lett a megjelenő libabőrökön. Éreztem, ahogy a melleim is reagáltak a fejembe kúszó emlékképekre és ezt valószínűleg NamJoon is észrevehette, ugyanis tekintete levándorolt a kidudorodó kebleimre, aztán egy látványos nyelés után inkább visszanézett a szemembe. Egy féloldalas mosollyal elém tolta az egyik adag vacsorát és az ujjai közül leeresztette a pálcikákat a doboz szélére.

- Egyél! - Szinte suttogta, hangja reszelőssége viszont újabb libabőröket kezdeményezett a bőrömön.

Eddig fel sem tűnt, hogy vágyhatok úgy egy szexuális élményre a múltam után, hogy az ne okozzon traumát és tényleg jó szájízzel vágyakozzak valaki után.