Bad B* / KIM NAMJOON FF/

50.

Annyira izzítottam magam út közben, hogy mire megérkeztem Namjoon irodájához, rendesen mérgesnek éreztem magam, pedig semmi okom nem volt rá. Sőt, a férfi sem tett semmit, hogy így érkezzek meg hozzá vagy esetleg dühösen beszéljek hozzá. Mégis úgy éreztem, hogy ilyen módon egyszerűbb lesz számon kérnem vagy egyáltalán elmondani neki, hogy miért is jelentem meg egy órával azután, hogy eljött a lakásomról. Mégsem voltam benne biztos, hogy ez a legjobb megoldás, hogy ok nélkül, kikelve magamból, bevezető nélkül lerohanjam és kérdőre vonjam, hogy most mit akar tőlem. Ellenben, ha nyugodtan leülnék vele szemben és összeszedetten, átgondolva tálalnám neki, lehet, hogy elfogadhatóbb lenne, de biztos vagyok benne, hogy annyiszor átpörgetném a fejemben, hogy mit akarok neki mondani, hogy a felét magamban tartanám, mert nem merném kimondani. Ilyen mód pedig sokkal jobb megoldásnak tűnt, hogy meglepve mind a kettőnket úgy rohanjam le, hogy még én sem tudtam, mit is mondok neki és miért is vagyok ott pontosan. 

Az irodaházba érve csak egy műmosollyal köszöntem a recepción álló két hölgynek és sajnos muszáj voltam megállni, hogy egy belépőkártyát kérjek az épületbe, hiszen a védelem és az ott működő szervezetek miatt a liftekhez se tudtam átjutni a lezárt ajtókon a mágneskártya nélkül.

- Kim Namjoonhoz jöttem - Feleltem a sablon kérdésre, amit feltettek nekem.

- Milyen ügyben érkezett hozzá? - Kattintgatott az egerével, a magasan copfba fogott hajával pedig a háta mögött és a válla fölött játszott.

Magánügy. Meg kell beszélnem vele, hogy mi a francot akar tőlem, mert beleőrülök! Akarom őt és azt akarom, hogy ő is beismerje, hogy akar engem. 

- Egy nyomozása koronatanúja voltam - Válaszoltam kimérten és megköszörültem a torkom. - Beszélnem kell vele.

- Egy nevet kérnék - Dobta hátra az imént előre lendített lófarkát.

- Kori - Feleltem a keresztnevemmel. 

- Vezetékneve? - Nézett rám, mintha idióta lennék.

- Védelmi programban vagyok - Mosolyogtam rá talán kissé gúnyosan is. - Nem adhatom ki.

A lány, mintha seggbe rúgták volna és felkelt volna, rendezte az arcvonásait és készségesen bólintott egyet. Begépelte a nevemet a rendszerbe, hogy Namjoon listájához tudja adni, hogy visszakövethető legyen, ha bármi gáz lenne. A fiókból kivett egy mágneskártyát és lecsippantotta a dobozkán, amivel a megfelelő emelet megfelelő szárnyába bejutást kaptam.

- Ha végzett, csak le kell adnia a kártyát - Tájékoztatott arról, amit már tudtam, hiszen nem először voltam itt, de gondolom neki se volt ínyére naponta kétszázszor ezt elismételni szabályszerűen mindenkinek.

Megköszöntem a kártyát és a nyakbaakasztó zsinegénél fogva megpörgettem, miközben a vas forgóajtóhoz lépkedtem, ami a liftekhez engedett bemenni. Vettem egy mély levegőt és újra elkezdtem saját magamat dühíteni rémképekkel és képtelen veszekedésekkel a fejemben, hogy visszanyerjem a lendületemet a férfi irányába.

Amikor kiléptem a liftből, már az idegesség is rátett egy lapáttal a képtelen képzelgéseimre, így már szinte tehetetlenül lépkedtem, elborult aggyal az ismert iroda felé. Igyekeztem nem ránézni senkire, hiszen ha mosollyal kellett volna köszönnöm valakinek vagy beszédbe elegyednem vele, akkor elszállt volna a lendületem és most örültem, hogy a liftben fel tudtam idegesíteni magam annyira, hogy megint úgy éreztem, gondolkodás és szégyenérzet nélkül tudom kiönteni Namjoon elé az akaratomat. Azonban ahogy már a szemem elé tárult az ajtaja és egyre közelebb vittek a lépteim, a fejem zsongani kezdett és éreztem, hogy a vér elönti az arcomat idegességemben. 
Lehunytam a szemem és összehúztam a szemöldököm, megpróbálva mérges arcot varázsolni magamra, nehogy ellágyuljak az utolsó pillanatban. Mormogtam magamban egyet és kopogtam az ajtón. Ökölbe szorítottam a kezem, majd kiengedtem az ujjaimat, aztán újra megismételtem  a mozdulatot, miközben vártam. Nem akartam ideges lenni, nem akartam visszahőkölni, de nagyon úgy tűnt, nem tudom becsapni magam és nem sikerül majd olyan hevesnek lennem, mint terveztem.

- Segíthetek? - Lépett mellém egy középkorú férfi.

Szürke inge gondosan be volt tűrve a fekete vászon nadrágjába, lábát azonban egy egyszerű sportcipő fedte. Fekete haja rövidre volt nyírva, így mindent megmutatott a kerek arcából. 

- Kim Namjoonhoz jöttem - Feleltem és a hangom máris kedvesebben csengett, mint akartam.

- Milyen ügyben? - Kérdezte.

- Egy nemrég lezárt nyomozás alanya vagyok - Feleltem és megköszörültem a torkom ismét. - A védelmi programban vagyok.

- Van valami gond? - Vonta fel a szemöldökét. - Valaki bántani akarta? Megtalálták önt? Látott gyanús alakokat? 

- Nem, semmi gond - Mosolyodtam el. - Csak az üggyel kapcsolatban beszélnem kell Namjoonnal - Feleltem és nagyon reméltem, hogy nem kell elárulnom, hogy mivel kapcsolatban. - Néha bejelentkezek és jelentek neki egy-egy információt, amik felszínre törnek bennem. Vagy emlékek. Hátha segít - Vontan vállat és igyekeztem meggyőzőnek tűnni.

Ő csak bólintott egyet és a zsebébe nyúlt. 

- A kolléga meetingen van - Tájékoztatott és az előhúzott kulcsával kinyitotta az ajtót. - Megvárhatja, ha gondolja. És természetesen megígéri, hogy nem rabolja ki addig -Mosolyodott el a végén.

- Minden adatomat ismeri és a belépőkártyához is kellett, úgyhogy nem hiszem, hogy messzire jutnék - Nevettem fel.

- Helyes - Belökte az ajtót és egy karlendítéssel jelezte, hogy menjek be. - Szóljak neki, hogy várja? Sürgős?

- Nem, egyáltalán nem - Intettem nemet fejjel és a kezemmel is, hogy ne zavarja a férfit. - Ráérek.

Biccentett egyet és jelzés értékkel szélesre tárta az ajtót, némán közölve velem, hogy szemmel vagyok tartva így is. Leültem a székbe az asztal előtt és sóhajtottam. Megdörzsöltem az arcom és motyogtam a tenyerembe egy halk káromkodást, hogy mégis mit művelek. Már azonban eddig eljöttem, eldöntöttem, hogy immáron egyenes és határozott válasz nélkül nem megyek haza.