Bad B* / KIM NAMJOON FF/

21.

*NamJoon POV*

Tudtam, hogy sietnem kell, de nem lehettem elővigyázatlan sem a kapkodás miatt. Egy élet volt a kezemben, Kori sorsa csak tőlem függött és nem csak ő, hanem az édesanyja is számított rám, ami plusz teher volt rajtam. Meg kellett felelnem mindenkinek, közben kézben tartani a saját életemet is, nem hozhattam szégyent a magánnyomozó irodára sem, ugyanakkor egy nagy szégyenfolt volt így is, hogy az eddigi legnehezebb munkám szexszel és pénzmosással van tele. Azonban nem tehettem mást, letettem az eskümet hét évvel ezelőtt, hogy bármi áron meg fogom oldani az ügyeket és megmentem az embereket. Hát, most ez volt az ára. 

Minél többet ültem az íróasztalom felett, bámulva a jegyzeteimet és várva a telefoncsörgéseket, annál tehetetlenebbnek éreztem magam. Minél közelebb voltam a megoldáshoz, annál jobban féltem és szerettem volna visszalépni. Minél több idő telt el, annál gyorsabban szerettem volna rohanni a lányért, hogy elraboljam vagy tudja fene, mit tehettem volna vele, hogy biztonságban legyen, viszont nem akartam feltünést kelteni. Biztos voltam benne, hogy az autómat már figyelték a lány futtatójának emberei. Az autócsere szóba se jöhetett, hiszen ismertem ezeket a fajta bűnözőket. Valószínűleg tudták, hol lakom és figyelték a napi mozgásomat. Az elmúlt napokban már biztosan felállították maguknak a napirendemet, hogy mikor kelek, mikor indulok munkába, hol dolgozom, kikkel találkozom és hol vásárlok. Elővigyázatosságból az autómat mindig a szomszéd utcában tettem le és onnan sétáltam be a hatalmas üveg irodaházba, ami egy egyszerű telefontársaság székháza volt. A belső udvaron keresztül azonban át lehetett sétálnia szemközti tömbbe, ahol a magánnyomozó iroda működött. Inkább higgyék el, hogy a telefonosoknál dolgozom, minthogy rájöjjenek, rendőr vagyok. Akkor bukott az egész tervem, a lány még nagyobb szigor alá lesz vonva és még inkább bajba sodrom, pedig így se volt piskóta, amit ki kellett állnia. Nem volt perc, amikor ne jutott volna eszembe, hogy vajon akkor mi történhetett vele. Talán éppen dolgozott, valaki elvitte őt, neki pedig el kellett játszania, hogy mennyire élvezi a szexet. El kellett játszania a hangokat, a karmolásokat, bele kellett mennie néhány extrém hülye kérésbe, talán be kellett öltöznie valaminek, talán beteg vágyakat teljesített. Vagy lehet, hogy csak állt és várta a következő autót, békésen lengetve a halványlila, szőrmés kabátját, ami elfedte a csinos alakját, a megsínylett bőrét, az ütésnyomokat, a vágásokat amiket talán egy ósdi, életlen borotva okozott, talán más. Mosolyt erőltet az arcára valamelyik elhaladó autósnak, kivillantja a fogait, amit egykor talán szép, fehéren villogtak, de a higiénia hiányában kissé megsárgultak már. Meglibbenti a haját vagy beletúr a száraz tincsekbe, amikre ráférne többszöri mosás és egy jó hosszú fodrászi kezelés. 

Nem szabadott volna elmondanom neki, hogy eljövök érte. Remélem nem keltettem benne fölösleges reményt, ami minden nap meghal, amíg késlekedem.