Bad B* / KIM NAMJOON FF/

25.

Ideges és nyugodt voltam. Szerettem volna sírni, ugyanakkor nevetni is. Feszült voltam és úgy éreztem egyben, hogy még sosem voltam ilyen megkönnyebbült. Az érzések percenként váltakoztak a belsőmbe, ami meglehet, hogy rányomta a bélyegét z arcomra és a kedvemre, hiszen töméntelen autó gurult el mellettem. Még ha lassítottak is, akkor is tovább mentek egy gyors gondolkodás után. Egy picit bántott, hogy ennyire nem kellettem senkinek és féltem, hogy ez mennyire fogja kicsapni a stricim biztosítékát, mert így pénzt sem nagyon kerestem neki. Még nem volt olyan alkalom, hogy egy ilyen lézengős nap után ne kellett volna vele lefeküdnöm vagy fizikális bántalmazást elszenvednem a kiesett bevétel miatt. Viszont örültem neki, mert NamJoonon kívül nem igazán akartam mással lenni. Nem kifejezetten a szexre gondolok, habár miután megízleltem a vele való együttlétet, kezdetektől fogva nehezen vettem rá magam másra. Inkább azonban a percek, amiket nem kellett színleléssel töltenem, az hiányzott. Annyi energiámat elvitte, hogy játsszam az érdektelet, akinek mindene rendben van és élvezi ezt az életet. Untam megjátszani a kemény és sérthetetlen nőt, untam megjátszani a nyögéseket és az élvezetet, amikor legszívesebben csak unott arccal feküdtem volna az ágyon és percenként kérdeztem volna, hogy "végeztél már?". Minden energiámat elvette az aggódás és a rettegés, hogy a futtatóm mikor dönt úgy, hogy szexelnem kell vele, mikor van rossz napja és mér rám ütéseket levezetésképp. 

Minden egyes elhaladó autónál megdobbant a szívem, egyrészt remélve, hogy felszed valaki és legalább egy kis összeggel gazdagodhatok és nem kell  nullával megszégyenülnöm a stricim előtt. Másrészt remélve, hogy még csak le sem lassítanak és csak tovább hajtanak. Harmadrészt pedig amikor csak a közeledő autó zajait hallottam, mindig elöntött az izgalom, hátha a sötétszürke járgány gurul be elém lehúzott ablakokkal. Semmi másra nem vágytam jobban, mint hallani, hogy azt mondja "Ülj be!" vagy hogy "Végre szabad vagy, menjünk innen". 
Kettős érzések kavarogtak bennem ezzel kapcsolatban is. Nyilván nagyon örültem neki, hogy nem csak a reményt táplálta bennem valaki a szabadulásommal és játszadozott az érzelmeimmel, amíg végül újból rá kellett, hogy jöjjek, át lettem verve. Örültem neki, hogy NamJoon érett fejjel, felnőtt férfiként kezelte ezt az egészet. Nem tűnt el, mindig adott valami jelet magáról és tájékoztatott, hogy hamarosan sikerrel jár a terve és végre elhúzhatok onnan. Sosem közölt velem részleteket, gőzöm sem volt, hogyan csinálja mindezt. Pont ezért rettegtem is. Nem tudhattam, hogy csak hiteget vagy tényleg intézi is a dolgokat, habár túl hitelesen adta elő minden alkalommal a részleteket ahhoz, hogy kételkedjek benne. De féltem attól is, hogy nem tudtam róla semmit. NamJoon bárki lehetett, a stricim egyik bábja, egy emberkereskedő, egy másik futtató. Bármikor vége lehetett a játéknak úgy, hogy kivásárol, hiteget egy darabig aztán elad. Ő futtat tovább. Visszakerülök ide csak sokkal szarabb körülmények közé az árulásom miatt. 
Amitől jobban féltem, az viszont a siker utáni élet. Senkim nem volt, senkire nem tudtam támaszkodni. Anyámat nem ismertem, vagyis alig miután apám nevelt fel. Az a szarzsák, akit apámnak hívok, ő miatta kerültem ide. Szóval hogyan is folytatódik majd az életem?
 NamJoon azt mondta, legyek vele. Ettől is paráztam. Legyek vele? Hogyan? Nem akartam többet belelátni a dologba, mint ami volt, de mi is volt z pontosan? Attraktív volt, kedves és figyelmes, újra nőnek érezhettem magam mellette és ráadásul az életemmel tartozom neki. Könnyedén mondhattam volna, hogy beleszerettem, de nem is ismertem. Ő vajon mit érzett? Csak egy szegény kurvát látott bennem és felébresztette ez benne az emberi mivoltját és ezért segít? De akkor vajon miért nem dobta értem le a pénzt és engedett utamra? Miért akarta, hogy hozzá költözzek? Miért biztosított róla, hogy nála lakhatok, mindenem meglesz, segít beindítani az életemet, segít munkát találni? Annyi kérdésem lett volna még, amit folyamatosan meg akartam kérdezni tőle, de sose volt rá alkalmam. Vagy nem mertem. Vagy egyszerűen nem válaszolt.