Bad B* / KIM NAMJOON FF/

47.

- Beszélhetnénk? - Álltam meg NamJoon mellett.

A kanapén ült, kényelmesen elterpeszkedve, a telefonján olvasott egy határozatot és közben a mellette lévő jegyzetfüzetbe néha-néha levésett egy szót vagy egy számot. Sóhajtottam egyet és leültem a kanapé karfájára. Mintha mi sem lenne természetesebb, átvette a másik kezébe a telefont és a megüresedett ujjaival a meztelen combjaimra simított. Lehunytam a szemem és egy mosoly terült szét az arcomon a jóérzésre.

- Hm? - Hümmögött válaszként és lejjebb gördített egy picit a telefonján, aztán rám nézett. - Figyelek.

Nyeltem egyet és biccentettem, hogy oké. Napok óta érlelődött bennem egy kérdés, egy kérdőjel, egy magyarázatra szoruló érzés. De most, hogy eljutottam odáig, hogy végre szóba hoztam, azt kívántam, hogy bárcsak ne tettem volna. Akartam a választ, de a legkevésbé sem akartam erről beszélni. Elég felnőttnek gondoltam magunkat ahhoz, hogy tudjunk erről beszélni, de hirtelen gyermeki ijedtséggel táncoltam volna vissza. 

- Szeretsz itt lenni? - Kérdeztem. - Velem. 

- Miért ne szeretnék? - Vont vállat és látszott, hogy az arca értetlenül meredt rám. 

- Csak hogy negyedik napja jössz át munka után és innen is mész dolgozni - Közöltem a tényeket.

- Zavarok? - Villantott egy félmosolyt.

- Dehogy! - Vágtam rá, talán túl vehemensen is. 

- Szívesen beleadok anyagilag a számláidba, ha ez a gond - Próbálkozott tovább, hogy kiderítse, miért is hoztam fel. - Végül is használom a vizet meg az áramot is.

- Nem, nem kell - Nevettem és megingattam a fejem. 

- Talán vásároljak? - Oldalra biccentette a fejét és felvonta a szemöldökét. - Ha fáradt vagy két emberre főzni, tényleg nem igénylem, de mondtam, hogy nem kell. Nekem elég, ha rendelünk valamit.

- Nekem is, de tényleg nem gond főzni valamit - Saját kezemet az övére tettem a combomon és párszor megpaskoltam. - Legalább van motivációm normális kaját enni és használni a konyhát.

Megforgattam a szemem, Namjoon pedig rászorított a combomra. 

- Akkor nem értem a kérdést - Letette maga mellé a telefonját és a tollat a kezéből és felém fordult, amennyire az ülő helyzete engedte.  - Nem akarod, hogy ennyit legyek itt?

- Igazából pont ez a baj - Sóhajtottam és éreztem, hogy eljött az idő, hogy ezt valahogy kibökjem. - Mármint nem baj, mert jó, hogy itt vagy. 

- Akkor? - Elkomorodott az arca. - Most baj vagy nem baj? Nem sértődöm meg, tényleg! - Felnevetett, mire én is mosolyogtam.

- Nem baj - Feleltem. - Szeretem, hogy itt vagy. 

- Akkor? Én is szeretek itt lenni, ha erre irányult a kérdés. Jól érzem itt magam.

- Igen, de mégse - Sóhajtottam és megint felemeltem a kezem és visszacsaptam az övére  lábamon. - Csak megbeszéltük, hogy nincs közöttünk semmi, ugye?

- Hát, azért ezt így nem jelenteném ki - Válaszolt.

Felszaladt a szemöldököm és megdörrent a mellkasom, ahogy a szívem hirtelen jött dobogása és az érzelmek sokasága olyan hirtelen ütközött össze ott, hogy a nagy robajtól egy pillanatra megakadt a levegőm is.  Namjoon ujjai megint a combomba vájtak, aztán feljebb simított a lábamon és az aprócska, otthoni rövidnadrágom alját súrolta.  Lehajolt és nyomott egy apró csókot a bőrömre, majd feljebb is, az ágyékom mellé a nadrágom anyagán keresztül. Hangosan beszívtam a levegőt és lehunytam a szemem. Azonnal reagált rá a testem. Hihetetlen volt számomra, hogy azok után, hogy évekig képtelen voltam felizgulni a munkám miatt bármire egy idő után, Namjoon egy apró dologgal is el tudta érni, hogy kívánjam.

- Hiszen nagyon jó kapcsolat van közöttünk - Mormogta a combomba.

Kezével félre tolta a combomat, hogy az egyik lábam még mindig a kanapé mellett támasszon, a másik viszont már terpeszben a karfa másik oldalán, mellette pihenjen. Ő is arrébb csúszott és fenekével még éppen, hogy a kanapé szélén ült, már majdnem lecsúszva róla, hogy kényelmesen szembe tudjon fordulni velem. Nem akartam, de készségesen nyitottam szélesebbre a lábaimat és hagytam, hogy a csókjaival megőrjítsen a belső combomon, egyre közelebb haladva az érzékeny részemhez. Hátra ejtettem a fejem és összeszorítottam a fogaimat, ahogy igyekeztem nem elveszíteni a fejem.

- Igen - Sóhajtottam a választ. - Pont ez a lényeg.

- Igen, én is szeretem - Lehelte a bőrömre és megfogta a nadrágom gumiját, hogy le tudja húzni rólam. - Emeld meg magad!

Kérésének gondolkodás nélkül eleget tettem és úgy mozdult a testem, hogy csak később jutott el a tudatomig, hogy mi történik. Namjoon lehúzta a nadrágot a lábamon, aztán hagyta, hogy a másik lábamnál leessen a bokámhoz. Csak megemeltem azt a lábamat, amivel a kanapé mellett támasztottam magam és kiléptem az anyagból. Már éreztem a levegőjét rajtam, nem kellett sokáig várni, hogy a nyelve puhasága és melege is megjelenjen és elveszítsem a fejem. Felsóhajtottam és ujjaim azonnal a hajába vándoroltak. 

- Namjoon - Mormogtam a nevét két levegővétel között.

Belehümmögött a bőrömbe, de nem állt meg. Adtam még pár másodpercet, amíg az agyam totálisan kikapcsolt és a fekete pontokon kívül, amik a szemem előtt cikáztak, semmire nem tudtam figyelni. A férfi felállt és a zsebébe nyúlva előhúzta a pénztárcáját, abból pedig egy óvszert. Kedveltem, hogy így fel volt készülve mindig, minden alkalommal. Letolta magán a nadrágot és néztem, ahogy lassú, kimért mozdulatokkal feltépi a fóliát. Kihasználtam a pillanatnyi időt, amíg nem ért hozzám és működésre tudtam bírni a fejem és a gondolataimat. 

- Várj! - Lehunytam a szemem és megfogtam a csuklóját, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy tovább mozogjon és felhúzza magára az óvszert.

- Mi az? - Kérdezte és közelebb lépett.

Kezeit a derekamra tette és a karfa elejére húzott, hogy a lehető legközelebb legyek hozzá. Hossza már az ágyékomhoz ért és egyre nehezebb volt összpontosítanom, mert csak azon jártak a gondolataim, hogy mennyire akarom, hogy már végre bennem legyen!

- Namjoon - Felnéztem rá és vártam, amíg tekintete az enyémbe kapcsolódik. - Félek, hogy nem tudom tartani magam semlegesen az irányodba, ha így viselkedsz velem! - Böktem ki végül, ami nyomta a lelkem.

- Mire gondolsz? - Kérdezte és egy pillanat alatt az elborult, felizgult tekintete visszanyerte az ép elméjének tükrét.

Nyeltem egyet és szinte ziháltam az izgalom és a feszültség miatt.

- Kedvellek - Mondtam. - Kibaszott jó veled a szex, de érzelmileg nem tudok távol maradni, ha minden nap itt vagy, együtt töltünk minden délutánt, itt alszol, magadhoz húzol éjjel, reggel innen mész dolgozni, munka után ide jössz haza, simogatsz, csókokat adsz - Daráltam az összes dolgot, amit már összeszedtem magamban. 

- Érzel valamit irántam? - Kérdezte halkan és ujjaival a nyakam oldalára simított.

Lecsukódtak a szemem és megint egy pillanatra átvette a szexuális étvágyam az irányítást. Végül megingattam a fejem nemlegesen és visszanyitottam a pilláimat.

- Még nem - Leheltem. - De jobban ragaszkodom hozzád, mint kellene és nem akarok csalódni!

- Megbeszéljük - Bólintott egyet és lehajolt.

Ahogy a szája az enyémre tapadt, az ujjai a nyakam köré fonódtak és magát is ügyesen bevezette a lábaim közé, hogy nemsokára lendítve a csípőjét már elő is csaljon egy nyögést belőlem.