Bad B* / KIM NAMJOON FF/

16.

Az egyik pillanatban még a munkámat végzem, a másikban meg már vergődöm két erős marokban. Éppen, hogy felhúztam a bugyimat a befejeződött munka után, az ajtó egyszer csak feltépődött az olcsó motelben és belépett rajta egy ismerős arc. Megijedtem és a szívem azonnal kalapálni kezdett, hiszen semmi jó emlékem nem fűződött ehhez a férfihoz. A kuncsaftom, aki éppen a pénzt adta át a számomra a megdolgozott óráért ami végül a futtatóm markában landolt, sietősen elhagyta a terepet, érzékelve a helyzet súlyosságát. 

A tenyere azonnal csattant az arcomon, amitől lendületesen pördültem meg a saját tengelyem körül. Leestem a koszos, még gyűrött ágyneműre és az arcomhoz emeltem a kezemet, hogy enyhítsem a csípő, szúró fájdalmat a bőrömön. Forró volt a bőröm, szinte azonnal felhevült az erős csattanás után. Felszisszentem és nem akartam felnézni a hatalmas emberre, de sajnos nem az én választásom volt, hogy szembe nézzek e vele vagy sem. Ujjai először a vállam, aztán a nyakam körül szorultak meg. Pánikolva vettem egy mély levegőt, arra számítva, hogy az lesz az utolsó adag, ami eljut a tüdőmig. A szemeim abban a pillanatban könnyesek lettek, holott nem szerettem gyengeséget mutatni senkinek, főleg nem ennek a melák baromnak, mert így is elég sebezhető voltam. Ahogy hirtelen áramlott meg az adrenalin a testemben, a fülem is becsengett egy másodpercre. Ujjaimat ráfontam az ő ujjaira és igyekeztem lefaragni magamról a szorító öklöt. Csavartam a bőrét, hátha fájni fog neki, feszítettem az ujjait, hátha elenged, de semmi nem tűnt hasznosnak.

- Azt hitted, hogy nem veszem észre? - Kiáltotta az arcomra. - Hol a faszomban voltál két napig?

Reszketegen szívtam be a levegőt és azonnal sírni akartam félelmemben, de nem jött ki egyetlen könnycsepp sem. Rettegtem, ahogy minden egyes alkalommal, amikor szembe találtam magam a stricimmel és a haragjával. Nyeltem egyet és kellemetlenül szorult a torkom útja a vasmarokban. 

- Dolgoztam - Feleltem reszketve, de magabiztosnak tűnve. - Esküszöm! - Bizonygattam az igazamat, holott nem volt igaz.

Mégsem mondhattam neki, hogy az elmúlt két nap volt az elmúlt éveim legjobb élménye. NamJoon a gondomat viselte, kaptam normálisan enni, amit a stricimtől sose kaptam meg. Kaptam kávét és teát a klóros ízű víz helyett. Aludhattam nyolc órát egyhuzamban anélkül, hogy aggódnom kellett volna, hogy kirabolnak, hogy megfázok vagy megerőszakolnak. Végre pihenhettem és normális embernek érezhettem magam, nem pedig egy kivert kutyának az út szélén. 

- Ki vagyok fizetve - Mutattam erőtlenül az asztalka felé, ahol a lila bundám volt. - Csak nem jöttek felszedni tőlem. 

Úgy tűnt, a hatalmas seggfej valamivel békésebb lett, ahogy összeget említettem. Fejével arra nézett, amerre irányítottam őt a mozdulataimmal. Egy pillanatig még habozott, én pedig azt hittem, sose engedi már el a torkomat. Ujjai lecsúsztak a bőrömről, de ahogy érezhettem volna egy kisebb fellélegzést, azonnal felkiáltottam megint, ahogy a kócos, már koszos hajamba markolt helyette. A tincseimnél fogva húzott fel a két lábamra, én pedig jajongva engedelmeskedtem a tépő érzésnek. A térdeim remegtek és úgy éreztem, jelenleg csak a hajhagymáim tartottak a lábamon, mert ha elengedte volna a szorításából a tincseimet, akkor összeestem volna. 

- Add ide! - Förmedt rám és nekilódított az asztalkának. 

Ujjai kicsúsztak a hajamból, én pedig megtámaszkodtam a kerek asztalka szélén és azonnal rácsaptam a lila bundámra, hogy reszketeg kézzel találjam meg a köteg pénzt, amit NamJoon adott a számomra. Tudta, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot a futtatóm és számon leszek kérve, így előzékenyen egy nagyobb összeget nyomott a kezembe, ami nagyjából hat munkám ára volt. Nem tudom, mi történt volna, ha nem gondolkodik előre és fizeti ki nekem a pénzt. 

- Ribanc! - Förmedt rám a férfi és kikapta a kezemből a bankókat, amik alig lógtak ki még a kabátzsebemből. 

Visszahúztam a kezem magam mellé és éreztem, ahogy mindenem feszül és remeg. Nem tudhattam, hogy megelégszik e ennyivel, hogy ez az összeg elhiteti e vele, hogy két napig használva voltam és meg is kaptam az árat érte. Reméltem, hogy nem lát át a falaimon és nem látja a hazugságaimat és a kipihent énemet. 

- Ha még egyszer eltűnsz, kinyírlak! - Nézett rám vicsorogva, közben a zsebébe gyűrte a pénzt, amit az előbb elvett tőlem. - És a kis barátodat is.

Sután biccentettem egyet, mert nem tudtam, mit is mondhatnék. Nem akartam vitatkozni vagy ellenállni, mert akkor azonnal tudta volna, hogy NamJoon nem egy egyszerű kuncsaftom, hanem valamiért védem. Azt pedig nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg ha közeledik, figyelmeztetőleg megfenyegesse vagy megtiltsa neki, hogy velem kamatyoljon. Az egyetlen normális szexpartnerem volt és jó érzés volt vele lenni. Végül is, legalább a nevemet tudta és megkérdezte, hogy hogy vagyok.

- Szedd a lábad, visszaviszlek! - Förmedt rám megint.

Azonnal felkaptam a kabátomat és már léptem kifelé, amikor elkezdtem magamra húzni. Nem akartam ujjat húzni vele, így is elég volt, hogy ki tudtam játszani ezzel az apró félrevezetéssel. Ugyanakkor abban is szinte biztos lehettem, hogy várt még rám egy fájdalmas emlékeztető a nap folyamán az engedelmességről és csak úgy, mert megtehette.