Bad B* / KIM NAMJOON FF/

46.

Eseménytelenül teltek a napok. Kattogott az agyam, végeztem a munkámat, otthon csak úgy elvoltam. Sokazor megfordult a fejemben, hogy elmegyek Namjoon irodájába, de aztán mindig visszatáncoltam. Egyrészt nem akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen az rendben volt, hogy már nem voltam a kliense és a nyonozása tárgya, de attól függetlenül még senkije sem voltam, hogy bementem volna. Másrészt mit mondhattam volna neki? 
"Szia, csak azért jöttem, mert unatkozm." Valószínűleg neki ezer és egy dolga van, ami miatt az sem biztos, hogy bent találnám az épületben. 
Vagy "Csak erre jártam és gondoltam benézek." Úgyis tudja, hogy semmilyen útvonalon nem keresztezem azt az épületet, akárhogy is kerülök a munkahelyem és az otthonom között. Még a beásárló központok sem erre vannak és tényleg semmi, ahova indokolt lenne betérnem. 
Mondhattam volna azt is, hogy "Szerettem volna megköszönni az egészet, amit értem tettél, hogy egyensbe hoztad az életemet." És mondott volna rá egy köszönömöt? Vagy közölte volna velem, hogy már kismilliószor megtettem szóban is és ráadásul testileg is megmutattam neki, mennyire hálás voltam? 
Vagy egyszerűen közölhettem volna vele az igazságot és a fejéhez vághattam volna, hogy "hiányzol bazdmeg, azt akarom, hogy haza vigyél és szexeljünk egy jót, aztán csak hemperegni akarok veled és egy kis ideig azt érezni, hogy minden rendben van." Valószínűleg vagy kinevet, vagy kínosan közli, hogy megbeszéltük, hogy nincsenek érzései felém, hogy semmit nem akar. Vagy egyszerűen közli, hogy haza mehetünk szexelni, de azonnal öltözik és megy, mert dolga van és nem akar sem romantikázni, sem fölösleges helyzeteket generálni.
Így hát a gondolataimmal viaskodva léptem ki minden nap az ajzón, vonszoltam el magam dolgozni, majd irányítottam magam haza, szorosan koncentrálva, nehogy Namjoon irodája felé lépkedjek. Beteges, de azok után, hogy tisztáztuk, mit érzünk és gondolunk, még ködösebb lett a dolog, mint mielőtt egy szót is ejtettünk volna róla. Eddig is volt, hogy két-három hétig nem láttam vagy nem ért hozzám, de most, hogy mindent tudok, ez az egy hét is borzasztónak tűnik. Ráadásul elindította a fejemben kavargó gondolatokat, hogy lehet, hogy barátnője van, netán felesége, mással szórakozik, másnak adja az orgazmusokat, mással beszélget. Féltékeny voltam, de nem is volt rá okom, hiszen semmivel nem tartozott nekem Namjoon. 

Azonnal egy mosolyra görbült a szám, amikor fellépcsőzve a lakásom emeletére láttam, hogy Namjoon az ajtóm melletti falnak támaszkodva vár. Legszívesebben ugrottam volna egyet örömömben, a levegőbe boxolok, aztán a nyakába vetem magam, hogy addig csókoljam, amíg meg nem fullad. Ehelyett éreztem, ahogy a belsőm megfeszül, ahogyan visszatartottam a késztetést mindezekre és csak lezserül mellé álltam. 

- Szeretnél egy kulcs másolatot, hogy bent tudj várni? - Kérdeztem a lehető leghiggadtabb hangomon, pedig majd szétfeszült az állkapcsom, ahogy a széles vigyoromat tartottam vissza.

- Áh - Ingatta meg a fejét. - Minek? 

Tartottam a mosolyom, ahogy benyitottam a lakásba, de már lehervadt volna az arcomról a válaszára. Nyilván, mit is gondoltam, hogy majd itt akar engem várni? Hogy itt akar dekkolni, amíg haza nem érek, hogy aztán velem lehessen?

- Miért jöttél? - Kérdeztem és bezártam az ajtót mögötte, aztán a kulcsot is elfordítottam a zárban.

Namjoon beljebb lépdelt, zsebre tette a kezeit és csak lazán vállat vont. Felém fordult és egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. Letettem a táskámat az előszobában, a cipőimet pedig egymás mellé tettem, mielőtt besétáltam volna mellé. Nem tudtam megállni, hogy ne simítsak végig a széles vállán és le a hátán. Namjoon tekintete élesen vágódott az enyémekbe, ahogy hirtelen felém fordította a fejét. Azt hittem, valami rosszat csináltam, de ezt a gondolatot azonnal kiverte a fejemből, amint ujjai a lófarkam köré hurkolódtak. Nyeltem egyet és beszívtam egy nagy adag levegőt. A hajtövem apró lüktetéssel jelezte, hogy Namjoon marka erősen tartja fogva a hajszálaimat, de nem tudtam vele törődni. Szembe fordult velem és csak némán végignézett rajtam.

- Akarlak - Közölte halk, mégis határozott hangon.

Ennyi kellett, hogy lehunyjam a szemem és megannyi gondolat végig cikázzon a fejemen, miközben éreztem, hogy a libabőr sebesen terjed szét a karjaimon. 

- Zuhanyoznom kéne - Feleltem mosolyogva, hiszen mégiscsak túl voltam egy munkanapon.

- Akkor a zuhany alatt szexelünk - Biccentett egyet, mintegy megerősítésként. 

Kinyitottam a számat, de vissza is csuktam, mert nem tudtam, mit mondhattam volna azon kívül, hogy sikítva beleegyezem. Inkább csak megnyaltam a kiszáradt ajkaimat és amennyire a marka engedte a hajamon, bólintotam egyet.