Bad B* / KIM NAMJOON FF/

7.

- Hol szerezted? - Kérdezett rá NamJoon megint a szerzett foltok okára, miközben fejével kissé az említett hely felé biccentett a combomon.

Megforgattam a szemem és felnevettem, bár inkább volt mondható egy prüszkölésnek, mint nevetésnek. Komolyan meg akarja tudni, hogy honnan szereztem? Minek érdekli? Senkije nem vagyok, csak egy olcsó kurva. Dugjon meg és rakjon ki megint az út mentén, ahonnan összeszedett, hogy folytathassam a napot. Habár utána nehezen ment legutóbb is, hiszen vele tényleg volt orgazmusom, vele tényleg élveztem a szexet és a játékot, ami miatt nehezebb volt színlelni a következőket és fáradt is voltam. Most se vágytam volna másra, mint a tegnapi verés és csetepaté után csak lefeküdni erre a hotelszobai ágyra, aludni pár órát és visszamenni dolgozni. Tudtam, hogy ezért senki nem fizetne, úgyhogy azonnal ki is vertem a fejemből, mielőtt a saját ábrándjaimtól esnék pofára.

- Mit érdekel? - Tettem karba a kezeimet védekezőn, mert úgy éreztem, más pajzsom nem maradt. 

Elfutni nem tudtam, a pénz az kellett. Az egyetlen mentsváram az volt, hogy talán kifizethetetlen összeget kérek a lelkizésért, de nagyon úgy tűnt, NamJoon tárcájának meg se kottyant ez a kis felhívás. A szívem hevesen vert és nagyot nyeltem, mert igenis vágytam arra, hogy törődjenek velem legalább annyira, hogy ne köpjenek le, megkérdezzék, hogy hogy vagyok vagy hogy nem vagyok e fáradt. Ezek mind apró dolgok voltak, mégis jól estek volna a lelkemnek. Ugyanakkor féltem elárulni neki bármit is, hiszen az azt jelentette volna, hogy a sebzett lelkem egy apró résen át beengedte volna őt, mint egy kiszáradt, cserepes föld egy pár csepp esőt. Kívánkozott volna még többért, de tudtam volna, hogy nem kaphatja meg. Amíg nem ízleli meg, addig el van nélküle, de amint belekóstol a jóba, nem tudja elengedni.

- Mert van szívem, nem csak farkam - Vonta fel a szemöldökét úgy, mintha csak egy világi baromnak válaszolt volna. - Úgyhogy válaszolj, utána dugunk.

Megingattam a fejem és felnevettem a szóhasználatán. Miért szórakozom én ezen?

- Ne érjen váratlanul - Sóhajtottam lemondóan. - De a kurvákat meg szokták verni. Sok a perverz fasz.

- Tudom, milyen, amikor szex közben ütsz meg valakit - Nézett az arcomon lévő foltra. - Hacsak nem volt rohadtul elmebeteg kuncsaft, az nem így néz ki.

- Néha meglepődik az ember - Vontam vállat.

- Meg ám - Mosolygott rám. - Tehát? - Sóhajtott egyet és a zsebre tett kezeit most a mellkasa előtt összekulcsolta. - Ki vert meg?

Mély levegőt vettem és egy szigorú pillantást vetettem rá. Nem fogok szabadulni tőle, az biztos. Túl okosnak tűnik, ami nem tetszik. A plafon felé fordítottam a szemem, majd csak egy pillanatra hátraejtettem a fejem tehetetlenül és egy nem kívánatos mormogást engedtem fel a torkomból.

- A futtatóm - Feleltem őszintén és rá néztem egy mérges tekintettel. - Most jobb lett a napod?

- Igen - Bólintott kimérten, egy elegáns mosoly kíséretében. - Mit csináltál? Nem volt bevétel?

- Miért kéne elmondanom neked?

- Kifizettem a válaszaidat - Biccentett a kis asztalka felé, ahol még mindig egymáson hevertek a bankók, arra várva, hogy felmarkoljam őket és egy kis ideig a saját zsebembe csúsztassam, mielőtt az a faszfej stricim elvenné tőlem.

- Nem kell semmit tennem - Feleltem egyhangúan. - Azt tesz velem, amit akar. A saját bejáratú kurvája vagyok.

- Ha így nézzük, mindenki kurvája vagy - Közölte. - Nemde? Elvégre utcalány vagy - Sóhajtott. - Egy strici viszont nagyon figyel arra, hogy a saját portékája eladható legyen.

Közelebb lépett megint és szétbontotta a karjait maga előtt. Nyeltem egyet és felvontam a szemöldököm, amikor megint az arcomért nyúlt. Szem forgatva hagytam, hogy ismételten végig húzza az ujjait a kékes folton az arcom szélén és tanulmányozza egy kicsit. Furcsa volt a gyengéd érintése a felsebzett bőrömön, de nem bántam. Rég éreztem ilyet.

- Így viszont sok embert buksz - Folytatta kissé halkabban, hiszen közelebb volt hozzám. - Igazam van?

Megvontam a vállam, hiszen nem volt kedvem igazat adni neki vagy megcáfolni őt. Sosem gondolkodtam el azon, hogy a futtatóm mit és miért tesz, csupán beletörődtem, hiszen nekem nem volt már kiutam, hiába is álmodoztam az ellenkezőjéről. Megláttam ennek az életnek a valódi arcát, nincs kiszállás akkor sem, ha már a tartozásomat rég letudtam. Mindig volt kifogás, mindig volt visszahúzó erő. 

- Na jó - Sóhajtott. - Legközelebb folytatjuk a beszélgetést. Addigra legyél kicsit bőbeszédűbb.

- Minek? - Kérdeztem vissza nevetve.

- Mert kedvet kapok hozzád, ha beszélgetünk - Mosolygott rám. - Feküdj le! Kezek a párna alá!