Bad B* / KIM NAMJOON FF/

12.

Unottan tengettem a perceimet az utca szélén. Nem éppen mosollyal viszonoztam az autókból kileső, undorodó pillantásokat vagy nevetéseket. Kezdetben bántott minden, amit láttam, egy undok mosoly, egy röhej, egy megvető pillantás, egy ujj bemutatása. Mára elfogadtam és rájöttem, hogy ha magamat emésztem, az csak nekem lesz rosszabb, az emberek pedig nem változnak tőle. Mindig is azt fogják gondolni, hogy egy mocskos nő vagyok, aki fiatalon is csak a farkakra tud gondolni és élteti az, hogy befeküdjön a legutolsó puncihajcsárnak is. Sose fognak belegondolni a helyzetbe, ami itt folyik. Sose gondolkodnak el azon, hogy vajon ki miért lett utcalány. Vagyis az ő szavukkal élve kurva, ribanc, mocskos lotyó. Sose jut eszükbe, hogy talán nekünk sem akkora buli éjjel-nappal kint ácsorogni, akkor is, ha esik az eső, ha havazik, ha jeges már az út vagy éppen a Naptól olvad le a bőrünk. Sose fogják elhinni, hogy nem saját akaratából áll ott az ember vagy esetleg bántalmazzák vagy sakkban tartják. Velem is ez történt. Zsaroltak, adósság spirálba löktek, soha ki nem kerülhető akadályokba bonyolítottak. Tőlem egyik nő sem kérdezte meg, akik kiröhögtek vagy bemutattak nekem egy szuper autóból, hogy ki akarok e jutni onnan. Hogy utálom e csinálni. Hogy miért is vagyok ott. Hogy hogyan bírom ki minden egyes nap. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy legalább ne nézzen rám úgy, mint egy rühes, kivetett kutyára, ha már ő volt olyan szerencsés, hogy megadatott neki egy pasi, férj vagy legalább szerető, egy család, egy autó, tető a feje fölé.

- Hé, mennyi? - Riasztott a hang vissza a mélabús elmélkedésemből.

Felvontam a szemöldököm a kritikán aluli érdeklődésre és a rozoga járgány látványára. Hiába voltam részese ennek az életnek, hiába szálltam be nap, mint nap másik autókba és veszélyeztetett a tudat, hogy elrabolnak, mindig összeugrott a gyomrom, ha ilyen csotrogányt láttam. Ez a kisteherautó, talán egykor fehér színét most teljesen eltakarta a kosz, sár és a rengeteg rozsda. Platóján lécek, kannák és fém dobozok zörögtek, talán építkezés vagy valamiféle szerelés maradékai lehettek. Az autóban két férfi ült, mind a kettő rám nézett, ahogy várta a választ. Negyven körül lehettek mind a ketten, poros, lukacsos és foltos kantáros nadrágban és pólóban. 
Csípőre tettem a kezem és féloldalas, nem éppen csábos mosolyt dobtam feléjük. Az a jó ebben a kibaszott munkában, hogy nem kell mindenkivel elmennem, megválaszthatom a kuncsaftjaimat. Nyilván nem tudok nagyon válogatni, mert a stricim kinyírna, de azért lehetnek undoraim.

- Kétszázezer won - Feleltem flegmán, hátha az összeg valamicskét elijeszti őket. - Aztán rászámolok még, attól függ, mi kell.

- A segged - Válaszolt az anyós ülésen ülő szellemesen, majd befelé fordult az autóba és együtt röhögni kezdtek.

Kurva vicces, haha. Elhúztam a számat és megforgattam a szemem. Mély levegőt vettem és igyekeztem lelassítani a szívverésem, ami nem kellemes tempóban adta tudtomra, hogy nem tetszik neki a helyzet.

- Komolyan kurvázni akartok vagy hülyéskedni, mert lenne jobb dolgom - Tettem karba a kezem és áthelyeztem a súlyom a jobb lábamra.

Halvány lila bundám kicsit össze húzódott rajtam, ahogy a kezeimet összefontam a mellkasomnál. A két férfi elkomorodott a visszaszólásomra és nem túl csalogató szemekkel néztek rám. A sofőr hátra mutogatott, a mellette ülő pedig biccentett egyet a hátsó ülés felé.

- Gyere! - Utasított egyikük.

- Plusz ára van, ha ketten akartok és plusz ára van, ha olyan helyre akartok vinni...

- Kussolj már! - Szakított félbe a sofőr. - Gyere már, baszd meg! 

Összehúztam a szemöldököm és cinikus nevetést eresztettem el. Hiába vagyok utcalány, azért baszd meg saját magad, ha tudod! 

- Nem, amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy ki tudtok fizetni - Feleltem, hiszen nem volt semmi kedvem dugni velük, másrészt pedig ha pénz nélkül hajtanak el, miután 'megdolgoztam' érte, a kedves futtatón megtapsol és megsimogatja a fejemet.

- Faszom ebbe a ribancba - Nevetett halkan az anyósülésen ülő férfi és megingatta a fejét. 

Kinyitotta a furgon ajtaján, mire hatalmasat nyeltem. Ha ez engem elrabol innen, nekem végem. Oké, a futtatóm megtalálja, hiszen ha nem talál itt legalább két ellenőrzésnél és nem is jelent neki egyik pincsi kutyája sem, hogy valamelyik hotelben dolgozom, perceken belül a nyomomra akad. Ezért nem tudok meglépni. Viszont azok a percek alatt akár ki is nyírhatnak vagy ki tudja, hová vihetnek.

- Azt csinálod, amit mondok, kurva! - Mutatott rám a mutatóujjával a férfi, amikor becsapta maga mögött a rozsdás autó ajtaját. 

Nem mozdultam, de rendesen felment a szívverésem másodpercenkénti száma. Tágra nyílt a szemem és mély levegőt vettem, ahogy a gyomromba érkező, hirtelen rosszullét miatt elfogott a szédülés. A férfi megfogta a kezem és szétcsapta a karba tett állapotából. Idegesen megrántottam a csuklómat, de hiába szabadult a bőröm az ujjaitól, a következő másodpercben máris utánam kapott.

- Hagyjál te faszfej! - Morogtam az arcába.

- Játszunk kicsit - Kacagott mélyen és ijesztően az arcomba.