Bad B* / KIM NAMJOON FF/

14.

Arra ébredtem fel, hogy rettenetes fájdalmak kínoznak. Amint átléptem az álmom határát, azonnal hatalmába kerített valamiféle éles, szúró fájdalom a fejemben, de ezt majdnem teljesen el is tűnt amellett a fájdalom mellett, amit a lábaim között éreztem. Hangosan felszisszentem és nyögtem egy aprót, majd ahogy megpróbáltam megmozdulni, azonnal rosszabb lett a fájdalom, így inkább a hátamon maradtam. 

- Maradj nyugton, ne mozogj! - Hallottam meg egy hangot magam mellől.

Annyira váratlanul ért és hirtelen, hogy kissé megugrottam ijedtemben és aprót rándultam. A mozdulat viszont ismét egy fájdalomhullámot indított el bennem és sziszegtem meg jajongtam felváltva. A fájdalomtól viszont még inkább mozognom kellett, mert ösztönösen megpróbáltam megtalálni azt a pózt, amiben a legkevésbé fáj mindenem. A csípőmet megfeszítettem, aztán elengedtem, a medencémet a matracba nyomtam és vissza, hátha múlik a szemérmemet sajdító fájdalom, de valahogy egyre erősebb lett.

- Kori - Hallottam meg a hangot megint, mire a szemem végre felnyílt. - Maradj már nyugton, az Istenit!

- NamJoon - Nyögtem a nevét, amikor felismertem a személyt mellettem. - Mi a..

- Kuss és feküdj! - Mordult rám.

Mély levegőt vettem és kicsit jobban belenyomtam a fejem a párnába. Megfordult a gyomrom és ezzel egy kellemetlen, hányingerkeltő rosszullétet eredményezett nekem. Viszont nem olyan beteges félét, hanem az ideges, izgulós félét. Mint amikor tudod, hogy komoly bajban vagy, de nem szólalhatsz meg, nem kelhetsz a saját védelmedre. Vagy mint amikor a legjobb barátod vagy egy családtagod mosolyogva mondja a magáét, miközben te tudod, hogy csak a hazugság jön ki a száján, mégse szólalsz meg.

- Hol vagyok? - Kérdeztem, még mindig lehunyt szemmel, mozdulatlanul a párnába verődve.

- Egy hotelben - Felelt NamJoon, majd hallottam egy szisszenést.

Talán egy üdítős doboz fém teteje lehetett, talán egy dezodoros flakon préselte magából ki a hangot. Nyeltem egyet ösztönösen, hiszen szomjas lettem már a gondolattól is, hogy üdítő van a közelemben. Megfordult a fejemben, hogy szólok neki, hogy kérek, ha esetleg van nála valami folyadék, de ugyanakkor jó is akartam lenni és szót fogadni. Azt mondta, kussoljak és maradjak veszteg, én pedig eleget szerettem volna tenni a kérésének, már csak azért is, mert valószínűleg volt olyan kedves és összeszedett, miután az a két vadállat megerőszakolt az út mellett, egy pár bokor és fa mögött. 

- NamJoon - Szólítottam meg mégis.

- Hm? - Hümmögött válaszul.

- Szomjas vagyok - Úgy döntöttem, csak nem lenne jó megint elájulni vagy kiszáradni a folyadék hiánya miatt.

- Víz vagy narancslé? - Kérdezett rá azonnal.

- Akármelyik - Mosolyodtam el halványan.

 Oldalra fordítottam a fejem és néztem, ahogy a farmerba és ingbe bújtatott ember lassan feltornázta magát a székről, ami az ágy felé volt fordítva, hogy engem lásson. Odasétált a kis asztalkához és a rajta lévő poharak egyikét a kezébe véve arrébb lépett egyet, hogy aztán a minibár tetejére tett vizes palackból töltsön egy kicsit.  Bal kezébe fogta a poharat, jobbját pedig felém nyújtotta, ahogy lépett felém.

- Fel tudsz ülni vagy inkább fekve próbálkozol az ivással? - Kérdezte előzékenyen.

Halkan felnevettem és feltoltam magam az ágyneműben. A lábam köze sajgott és piszkosul lüktetett a kapott gyapálásra, de fittyet hánytam rá. Amikor neki kezdtem fényes karrieremnek az utcán, sokkal rosszabb volt. Hozzá kellett szoknom, hogy nem vagyok felizgulva, néhányan durvák és undorító módon vágják belém. amijük éppen van. Voltak csúnya sérüléseim, iszonyatos fájdalmaim. Ha úgy veszem, tulajdonképpen minden nap megerőszakolnak, csak pénzt kapok érte, ez most egy kivételesen szar alkalom volt arra  a példára, hogy mivel jár a meló.

- Ne nézz így - Mosolyogtam NamJoonra és átvettem a felém nyújtott vizet.

A férfi sóhajtott egyet és ő is elmosolyodott. 

- Mi történt? - Kérdezte, amíg figyelte, ahogy egy szusszal legurítom a három deci vizet.

Megvontam a vállam és még a számban tartottam a folyadékot, mikor már visszaadtam neki a poharat. Meglehetősen könnyedén elhúztam a szám és megigazítottam a párnát a hátam mögött, hogy ha hátra dőlök, kényelmesebb legyen.

- Megállt két faszi, akik el akartak vinni egy körre - Meséltem, miközben a hátam a falnak döntöttem. - Általában jó a megérzésem, amikor rá kell kérdeznem, hogy van e elég zséjük kifizetni engem és ez most is bejött. Hát, nem volt elég pénzük, de dugni akartak, így alternatív módon elráncigáltak a bokrok mögé és fantasztikus csapatmunkával az egyik lefogott, a másik megerőszakolt, aztán cseréltek. 

- Nagyon lazán veszed ezt az egészet - Ingatta meg a fejét komolyan. 

- NamJoon - Nevettem fel halkan. - Az egész életem arról szól, hogy önként erőszakoltatom meg magam. Ne legyél ennyire ártatlan.

- Ki kéne lépned - Mondta hirtelen.

Felnevettem, de amikor az arca ugyanolyan komoly maradt, felvontam a szemöldököm. 

- Komoly? - Kérdeztem vissza. - Azt hiszed, nem jutott még eszembe? Ha ilyen könnyű lenne...

- Nem olyan nehéz - Sóhajtott, félbe szakítva ezzel engem. - Engedd, hogy segítsek!

Nyeltem egyet és visszatért az ideges gyomorforgásom. Túl sok reményt űztem ebbe bele, túl sokszor hittem el, hogy van kiút. Sokszor hittem, hogy most már tényleg vége és sokan mondták, hogy segítenek. Túl sokat csalódtam, túl sokat reménykedtem. Még egyszer nem verik át sem a szívem, sem a lelkem. Utána olyan érzés, mintha elölről kellene kezdnem az egészet, mintha az első napomon állnék ott, ahol. 

- Ne legyél ennyire hiszékeny! - Mondtam halkan, de határozottan, reménykedve ezzel abban, hogy leáll és nem hajszol fölösleges bizakodás felé.