Hideg játék - lando norris

5.

Nem figyeltem Elinor szavaira. Csak az járt a fejemben, hogy tudnék holnap reggelig pénzt szerezni. Szinte véresre rágtam a számat.

– És Maeve nem tud bele adni többet? – Elinor egy újabb pólót hajtogatott bele a pici utazó táskámba.

– Nem. Már így is rengeteget segített, nem vállalhat több munkát. Valahogy le kell érettségiznie szegény lánynak.

– Nem lesz érettségi, ha éjjel megfagy – csúnyán néztem a bunkó megjegyzésért a lányra. – Ne nézz így, igazam van!

– Ő még csak egy gyerek, Elinor. Had élje még egy picit a gondmentes életét, mielőtt belecsöppen ebbe.

– Ez a gondolkodás miatt tartasz ott, ahol – húzta össze a cipzárt a táskán. – Nem bírlak nézni Isla. Szívesen odaadom a pénzt – sietősen a pénztárcája után kapott. Kikaptam a kezéből.

– Ne. Neked is kell, nem fogom elvenni. Megoldom Elinor, bízz bennem.

– Mikor fogod belátni, hogy segítséget kérni nem gáz?

– Soha! – meredtem az asztalra. A lány felnyögött.

– Menthetetlen vagy! Biztos jó ötlet holnap elutazni?

– Muszáj lesz.

– Meg akarom nézni, hova utazol – vette az ölébe a laptopom. Akkor villant be, mik lehetnek a keresési előzményeim.

– Ne! – kaptam utána, de mindegy volt. Mindent tudóan rám nézett.

– Lando Norris.

– Mi van vele? – vakartam a fejem.

– Szóval... – vizsgálta a képét. – Ő lesz, aki kimenti a gettóból a szegény lányt?

–Nem – nevettem fel szárazon. – Ő semmi ilyet nem tervez, engem meg nem kell kimenteni. Megmentem én saját magamat is.

– Biztos? – hozzá vágtam egy párnát. Elinor elhajolt tőle. – Fél óra múlva kezdődik az éjszakás műszakom – elhúztam a számat.

– Akarod, hogy veled menjek? Talán beugorhatnék Ella helyett takarítani és...

– Ne! – szólt közbe és felállt. Komor tekintetét rám szegezte. – Próbálsz kikaparódni a gettóból, ne baszd el! Olyan állásod van, ami a többi itt élőnek sose adatik meg.

– Ami amúgy egy szar – jegyeztem meg.

– Az nem azt jelenti, hogy később nem lesz jobb. Okos lány vagy Isla, amivel te is tisztában vagy, úgyhogy légyszíves ne rontsd el az életed! – felém nyújtott 100 dollárt. – Ezt most elteszed ha akarod, ha nem! – mielőtt szólásra nyitottam a szám elhallgattatott. – Jövő héten vissza adod, ha ettől jobban alszol.

– Köszönöm – lenyelve a kevéske önbecsülésemet, elvettem tőle a pénzt.

– Aludd ki magad, holnap reggel indulás előtt meg fizesd be a maradék pénzt. Csak kapsz egy kis haladékot – cipője egyhangúan koppant a parkettán.

– Ebben a fél évben ez lesz a negyedik haladék kérésem.. – motyogtam, ahogy becsuktam a lány mögött az ajtót. A fejemet a kopott faajtónak támasztottam. Lehunytam a szemem. Igaza volt. Nagy lehetőség volt amit kaptam, mégsem éltem vele. "Több tízezer dollárt kereshetsz, ha okos és szorgalmas vagy!" – emlékeztem vissza Sarah szavaira. A konyhába sétáltam és körbe néztem. Ott volt a polcon a kakaó poros doboz, amit nagyon régóta nem vettem le. Most mégis érte nyúltam. Kibontva a félretett, legrosszabb esetben használható pénz nézett vissza rám. És hogy mire volt? Repjegyre. Undorodva vettem ki a pénzt a tartóból. Szégyelltem magam, hogy nem tudtam elég pénzt szerezni legalább a számlákra..